12 perc olvasási idő
A misztikus zodiákus a lelkiség működését mutatja meg (lásd: Kérdés lehet – Mit takar a misztikus zodiákus kifejezés). Az ember három alkotóelem, a szellem, a lélek és a test egysége. A lélek mind a szellemiség, mind a testiség működését harmonizálja, irányítja. Az érzelem mozgósít és ösztönöz. A lelki indíttatást kontrollálja az ész és hajtja végre a test.
Az Oroszlánhoz, mint szellemi működéshez hangulati – érzelmi szinten Skorpió-lelkiség kapcsolódik, míg a testisége a szemben lévő jegy: a Vízöntő.
Az Oroszlán idejéhez a világi hatalom tulajdonságai tartoznak, de az Oroszlánban az uralom a belsőnk uralását is jelenti. A Skorpió hava a természet őszi haldoklásának és átváltozásának az ideje.
Az Oroszlán jegyében a Nap van uralomban, a Skorpióban pedig a Mars. A Nap a Fény, az élet, a szeretet szimbóluma. A Nap ontja a meleget, emiatt tartozik az Oroszlánhoz analógiásan az adakozás. Az Oroszlán havában tudunk – kívülről – a Nap energiájával töltekezni, és belülről ezt visszaadni, a szeretetet sugározni. Mars a harc istene, a belső harc, az önlegyőzés és „önfelülmúlás” lehetőségét képviseli a Skorpióban, valamint erőt ad, hogy szembenézzünk önmagunk mélységeivel, a félelmeinkkel és felülemelkedjünk azokon.
A legújabb kor kozmológiája a Skorpió csillagkép mögé (pontosabban a Skorpió és a Kentaur csillagképek égbolt-tartományába) helyezi az általa jelenleg számon tartott Univerzum középpontját. Az Univerzum központjából kozmikus léptékű energiák, rendkívüli erők érkeznek hozzánk, ezért kapcsolódik a Skorpióhoz a legyőzhetetlenség (van egy mondás ezzel kapcsolatban: a Skorpiót csak önmaga vagy egy másik Skorpió győzheti le).
Az Oroszlán és a Skorpió a szilárd kereszt (fix) jegyei, ezek a minőségek a megtartást, a termékenységet, a megerősítést, az elkezdett dolgok kibontakoztatását, és működését segítik. Éppen emiatt megjelenhet bennük a változásnak való ellenállás, a nézetekhez, az akarathoz való ragaszkodás és a makacsság.
Minden jegy-tulajdonságot meg lehet élni alacsony és magas fokozatban. Az utóbbira törekednünk kell, az előbbitől pedig óvakodnunk.
Az Oroszlán a szellemiségéhez kapcsolódó Skorpió lelkiség miatt látványos módon akarja megélni a „legyőzhetetlen” Skorpiótól nyert lelki fölényét. Az a lelki kényszer, hogy minden helyzetből győztesen kerüljön ki, az Oroszlán alacsony szintű működését eredményezheti, tekintve, hogy éppen emiatt alakulhat ki zsarnokság a világi hatalomban. Emiatt lehet az is, hogy az Oroszlán minőség akkor is adni, adakozni akar, ha már senkinek sincs szüksége az ajándékaira.
Az antikvitásban a Világ négy oszlopát a Napúton (Ekliptikán) a szilárd kereszt csillagképeinek egy-egy kiemelkedő csillaga adta. Ketten ezek közül a két szív-csillag: a Regulus, az Oroszlán szíve, ami a feltétel nélküli szeretetet jelképezi, és az Antares, a Skorpió szíve – egyedüliként Világ- és Tejútoszlop -, ami az isteni és felemelő szeretetet szimbolizálja. Az Oroszlán csillagkép a múlt és a magasabb minőségek (a Tejút) felé fordul, a szíve éppen a Napúton van, a feje pedig magasan a Napút fölé emelkedik, emiatt analógiásan az uralkodás, az önuralom és a rálátás tartozik hozzá, míg a Skorpió csillagkép a legmélyebben ragyog a Napúton, így a Skorpió szíve a legmélyebb, a biztos szeretet jelképe.
Magas működéskor a világi uralkodó belső lelki biztonságát az isteni szeretet adja, ezzel töltekezik, a legyőzhetetlenséget éppen ez adhatja meg számára. A kiteljesedésének állapota pedig majd a szakrális királyságban valósulhat meg.
A szilárd kereszt jegyei (Oroszlán, Skorpió, Vízöntő, Bika) a szeretet törvényét stabilizálják, gondoljunk a négy újtestamentumi evangélista ábrázolására, akik Jézus tanításait tolmácsolják felénk. Jézus Krisztus „édes és könnyű” igája az istenszeretetben megtalált önuralom nyugalmát adja (Máté 11,29: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát”). Önbecsülésünk, majd önuralmunk is úgy válik belső biztonsággá, ha a szeretet törvényére épül. Az önbecsülés nagyon mély és alapvető viszony önmagunkhoz, az élethez, a másik emberhez, a világhoz. Amíg nem tudjuk feltétel nélkül szeretni magunkat, addig másokat sem tudunk feltételek nélkül elfogadni. Erősítsük meg a hitünket, éljük meg a szeretetet, hiszen „jól csak a szívével lát az ember”.
Az alábbiakban példákat hozunk a művészettörténetből, amelyben felfedezhetjük az Oroszlán és Skorpió párosát és annak tanulságait.
Pap Gábor művészettörténész Munkácsy Mihály képeit asztrálmítoszi szempontból is elemzi. Munkácsy pályája kezdetén, 1870-ben a Siralomház című képével elnyerte a Párizsi Salon aranyérmét. Ez egy képzőművész számára a legnagyobb elismerés volt akkoriban. Van Munkácsynak egy másik képe is: Az elítélt (Kétalakos Siralomház), amely a Siralomház szereplői közül csak a betyárt és a börtönőrt jeleníti meg, így még sűrűbben tárja elénk kettőjük viszonyát.
Mindkét kép a világi uralom kérdését veti fel, főszereplője, a betyár az Oroszlánt, a fegyveres börtönőr pedig a Skorpiót képviseli. Hogyan függ össze a világi hatalom és egy siralomházban raboskodó betyár? Ne felejtsük el, hogy a kép készültekor nincs magyar uralkodó. (Nincs, aki tudna vagy hajlandó lenne magyar érdeket képviselni. A Mátyás király utáni Habsburg uralkodók nem magyarok, részben ügyetlenségükkel, részben a tájékozatlanságukkal, részben pedig a kifejezett rossz szándékukkal mindig ellenünkre uralkodtak, és többségük nem is tudott magyarul.) Így a betyárra vár a feladat, hogy „elvegye onnan, ahol jogtalanul összeharácsolt vagyont lát, és szétossza azok között, akik, bár látástól vakulásig dolgoznak, mégis nyomorognak. Mindezt ideális esetben az uralkodó végzi.” (Pap Gábor) Ez a minőség van a siralomházban, azaz aki a népe érdekeit képviseli, ide jut.
A betyár mozgásdiagramja is – egyik keze magához csatol vissza, a másik kicsap (itt az asztalra csap) – az Oroszlán jelét idézi. Tetteinek tisztaságát a virítóan fehér ingben megfestett karja hangsúlyozza. Ha nem is tudnánk, hogy siralomházban vagyunk, a képírás szintjén a szuronypuskás, „fullánkos” őr a halál képviselője: ahogy a természetben is ez az átváltozás a Skorpió idejéhez kötődik. Az Oroszlán lelki működésének mindenkori meghatározója a Skorpió, így a Kétalakos Siralomház kettőjük konfliktusát, a lélek síkján zajló drámát is képes megjeleníteni (természetesen, életképi szinten, egy elítélt és őrzője együttes ábrázolása már hordoz magában feszültséget). Azt a drámát, hogy a legyőzhetetlen lélek zárt helyzetben nem tud használni a köznek, elveszti a reményt és akár önmaga ellen is fordulhat.
Ugyanakkor nemcsak a betyár van a halálsoron, hanem az egész emberiség, hiszen a Siralomház című képen lévő összes többi szereplőre is rá lehet illeszteni az állatövi jegy-tulajdonságokat, így Munkácsy már nem egyedi esetet jelenít meg, hanem egyetemes nagyságrendben fogalmaz. Ezek lennének az emberiség, a világi hatalom kilátásai? A lélekben fogant jótettek, a fent tárgyalt feltétel nélküli szeretet kilátásai? Pap Gábor a kérdésre kérdéssel felel: „honnan köszön ránk a reménység? Onnan, ahonnan a legkevésbé várnánk. Ahol a legtöményebb a halálveszély: a fegyveres őr mögül, az ablakból. Mondhatnánk úgy is, a rácson túlról, egy fényben fürdő túl-világból. Mert tisztán csak innen jöhet be. Amíg erre a Fényre rá tudunk hangolódni, addig ugyan minek siránkoznánk? Addig semmi ok sincs rá.”
Mindkét képen – de a Siralomház című képen látványosabban – ez a Fény átlós irányban érkezik be a helyiségbe. Az átló a képírásban egy magasabb szint felé, az ég felé fordulás kifejezője, az évkörben a Nyilas képjele szerveződik átlóra. A Tejút-központból érkező teremtő energiák a Nyilas csillagkép irányából érkeznek a Földre. A Nyilas jegyének idején, adventkor, a Fény születésére várakozva és készülődve lecsendesülünk, és olyan energiákra összpontosíthatunk, amelyek segítségével emelkedni tudunk. (A beszűrődő Fény ragyogását a Nyilas képviselőjének öltözékén is megfigyelhetjük, azon belül is a lelkisége szintjén, nota bene a Nyilas szellemiségnek Oroszlán lelkiség felel meg. Ezzel megint eljutunk a szív által képviselt feltétel nélküli szeretetre való ráhangolódáshoz, mert az Oroszlánhoz az emberi zodiákusban a szív tartozik). A Skorpió lelkiség által képesek lehetünk érzékelni a látható mögötti láthatatlant, az örök értéket, amelyből kiindul a legmélyebb, a mindent átalakító erejű isteni szeretet.
Az Oroszlán szellemiség, Skorpió lelkiség együttes képjelére a másik példát az ókorból hozzuk: a sumer Anzud (akkád Anzú, egyéb olvasatban: Zú, Imdugud, Tur-ullu, „vihar-szél”) a sumér-akkád mitológiában hatalmas, isteni eredetű, oroszlánfejű sasként elképzelt madár. Képünkön a mezopotámiai Ur városában lévő domborműn láthatjuk. Képzőművészeti alkotásokon, kőfaragásokon is szerepel, karmát két szarvason vagy más állaton (legtöbbször valamilyen patás állaton, néha oroszlánon) tartva. Több helyen úgy találkozunk Anzuddal a leírásokban, hogy a karmát az áldozatába mélyeszti, de itt a képen ez a tartás inkább fegyelmező, védelmező, mint támadó jellegű. Anzud esetében az oroszlánfej az Oroszlán szellemiséget képviseli, a Sas és a Szarvasok pedig a Skorpiót idézik meg, ahogy az Oroszlán szellemiség a lelkisége szintjén ragadja magával – mint lelki velejáróját –, a Skorpió-tulajdonságcsomagot.
Anzud a sumér Világfának/Életfának az őrállata. Eleink az ötödik elemet és a Tejutat hívták Életfának, amelynek – egyik oldalról – közvetlen a kapcsolata a Skorpió és a Nyilas csillagképekkel. A Szarvas a Tejút képjele is, így az őrállat védelmező, óvó mozdulatát ez is magyarázhatja.
Az Oroszlán – Skorpió – Nyilas jeleket a Szarvas köti össze: A Skorpiót és a Nyilast úgy, hogy a Szarvas mindkettőnek a Hold-háza (a Skorpiónak a Gímszarvas, a Nyilasnak a Dámvad). Az Oroszlánnak a Skorpió a lelkisége, míg a Nyilasnak az Oroszlán.
Az Életfa tetején ülő madárhoz – akárcsak az Oroszlánhoz – a rálátás is kapcsolódik. Lássunk rá, vizsgáljuk meg az életünket, mennyire vagyunk annak urai, és mennyire tudunk a feltétel nélküli szeretet szerint cselekedni? Ahogy Munkácsy képén ez a három minőség a főszereplő, úgy itt is hasonló a képjel üzenete: az isteni minőség, a Fény felé fordulás, a szeretetre való ráhangolódás, a rálátás és a szeretet felemelő erejével emelkedhetünk magasabb szintre.
Az oroszlánfejű sas sumér hatalmi jelkép, a sumer államiság mitológiai szimbóluma, a mitikus hősök védelmezője és az istenvilág ellenségeinek – de az ország ellenségeinek is – üldözője. Anzud Ningírszu-nak, a részben termékenység, részben a harcos háború istenének a jelvénye. Érdekes, hogy Ningírszu felesége Baba (akkád Bau) a mezőgazdaság és az ezzel összefüggő termékenység istene, a jólét megtestesítője volt. A Ningírszu név eredetileg „a tönkölybúza űrnője” jelentésű, később mégis férfi istenségként tisztelték, valószínűleg összeolvadhatott egy férfi isten tiszteletével, akinek a vadászat és a háború volt a tevékenységi köre. Ezt azért említjük meg, mert Csíksomlyón találkozunk Babba Máriával, ősvallásunk Istenasszonyával, aki ősibb gyökerekkel rendelkezik, mint a kereszténység Szűz Mária kultusza. Babbának rengeteg párhuzama van a Nagy Anyának nevezett istennők csoportjával, amelyek eredete a kereszténység előtti időkbe tehető. Babba tulajdonságaiból elsősorban a segítő, termő, teremtő Nagy Istenanyák „tevékenysége” a hangsúlyos, és kapcsolat állhat fenn közte és a sumér anyaisten Baba vagy Baú között, aki többek között, éppen úgy, mint Babba Mária, az aratás asszonya is (erre a „véletlen” hasonlóságra Daczó Árpád hívta fel a figyelmet).
Másik érdekes hazai párhuzam az lehet, hogy Anzud egyik neve Tur-ullu, ami a sumér-akkád-francia szótár szerint „új fény”-t jelent. Másik jelentésében a „teremt – védelmez – ember” szavakhoz jutunk el, így a név üzenete a „Világ teremtője és védelmezője” is lehet. A Turul a magyarságnál isteni jelkép ősidők óta, a hatalom megszemélyesítője, az ország védője. Kézai Simon a Képes Krónikában említi meg a Turult, mint Atilla király címerállatát. (Németh Dezső nyomán)
Népi műveltségünkben a Sas csillagkép (latinul: Aquila) a magyarság Turul csillagmadara, fő csillaga az Atair. A Lengyel-Magyar Krónikában Atilla királyt következetesen Aquilának nevezik, és ATiLLa neve az ATaiR korrekt hangalaki változata, akárcsak a TuRuL. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a Turul tulajdonságok emberi-történelmi alakban való ideális megjelenítője Atilla király, „Isten ostora” volt.
A hagyomány szerint Anzud/Imdugud segít felszállni a sötétségből, éppen úgy, ahogy a precessziós nagy évben a Skorpió hozza fel az emberszabásúnak teremtett világot a sötét félévből a világosba, emelkedve, mint a sas.
Párducfejű hatalmas madárnak is írják (Badiny Jós Ferenc), aki a téli napfordulókor – a Bak jegyében – az elgyengült Napot a magasban emeli. Azért lehet párducfejű is, mert a Párduc a Rák harmadik Hold-háza, és ahogy a kis évben a Rák jegyéhez tartozik a fénymaximum, úgy a precessziós nagy évben ez az Oroszlán világhónapban érhető tetten.
