RákA HÍMZÉSEK „KERESZTSZEMES” RENDSZERE – RÁK

2022.07.17.

6 perc olvasási idő

A természetes műveltségben az ember a Mindenséget egységként éli át, önmagát az egység szerves részének tekinti. Az egység, a teljesség megidézői a kör és a négyzet, itt ez utóbbival ismerkedünk.

A négyváltozós (a téridő négy dimenziója) logikai függvény grafikai ábrázolása 12 átló-szimmetrikus jelet ad, amelyek szinkronban állnak a természet mozdulásaival, így igazolható, hogy a mozgásdiagramok és az állatövi jegy-jelek nem megegyezésen és a csillagok állásán alapulnak, hanem a természeti folyamatok (a napi, illetve évi fény és sötétség változásának) közvetlen leképezése révén állnak elő.

Képünk szembenézeti bal oldali részén Molnár V. József 4×4-es jelrendszere alapján a modellből a Rák jegyének formailag megfelelő jelét, egymásba forduló képjelét látjuk.

A Rák havához a Fénymaximum tartozik. Ahol a legtöbb a Fény, ott van a legnagyobb megvalósulási esélye az önfeláldozó szeretetnek. A Rák jegyében az otthonnal, a családdal, az édesanyával és az anyasággal kapcsolatos feladatok elvégzése, és a nagyobb családunk, a hazánk, a nemzetünk emelése hangsúlyos.

Keresztelő Szent János szájából hangzik el az a mondat, amely a Rák jegy legfontosabb üzenetét fogalmazza meg, ugyanakkor a Rák mozgásdiagramját is megrajzolja. Jézus Júdea földjére megy, és ott keresztel, János pedig Énonban. Ott hangzik el Keresztelő János híres – Jézusra vonatkozó – mondata: „néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom” (János 3:30). A nyári napforduló után a nappali órák száma csökken, a Fény már egyre kevesebb, így Jánosnak valóban kisebbednie kell, hogy Jézus növekedhessen. (A nyári napforduló után van Keresztelő Szent János ünnepe – Szent Iván éj –, a téli napfordulón van Jézus születése, a Fény születése, ami után egyre több a fény és újra egyre hosszabbak a nappalok.)

Az alászállás: önkéntes áldozat, önfeláldozó szeretet, ingyen kegyelem. Amikor úgy adunk, hogy nem várunk érte viszonzást. Az önfeláldozó szeretet a családi élet rendíthetetlen alapja.

Molnár V. modelljén a két spirálkar nem egyenértékű. Fontos (és nem mindegy), hogy milyen irányú a mozgásunk éppen: mi hozzuk az áldozatot, és lefelé tartunk, hogy felemeljük a másik embert, vagy éppen mi emelkedünk valaki más áldozata révén. Az egyéni élet szintjén a családban teljesedik ki a Rák tulajdonság, ahol az ember lehet szülő is és gyermek is egyszerre.

Ha magas szinten vagyunk, akkor emberi kötelességünk az egyelőre alacsony szinten lévőt – akinek még emelkedésre van szüksége – túléléshez segíteni.

Az önfeláldozó szeretetnek a képjele a magyar hagyományban a fiait vérével tápláló Pelikán, aki a református egyházművészetben is az ingyen kegyelem megtestesítője. A templomok és a népművészet Pelikánja megsebzi a begyét és a kiömlő vérével táplálja – vagy életre támasztja – a fiókáit, de sok ábrázoláson a fiókák mellett megjelenő halálos ellenségét, a Kígyót is. Szellemi szinten a nyári napfordulón van a legnagyobb esélye annak, hogy az ellenségeiért is önfeláldozásra képes krisztusi szeretet megvalósuljon. Ebből a Pelikánból lett Krisztus-jelkép a keresztény egyházművészetben, illetve az utódok gondozásáért hozott önkéntes áldozat képjele.

A jobb oldali képen lévő Tisza-vidéki keresztszemes minta (Szirmai nyomán) a Pelikán stilizált ábrázolása, amikor a szellemiség szintje (a fej) a lélek szintjére (kebel) hajlik vissza, hogy hiteles, lélekből jövő legyen az áldozat.

Jézus életében a Rák jele az, amikor vemhes szamáron érkezik Jeruzsálembe. Egyrészt a szamár és a méhében lévő – ellenkező oldalra „néző” csacsija – a Rák mozgástendenciáját írja le, másrészt Jézus kapott, vállalt egy feladatcsomagot, mielőtt megszületett, ez pedig – a Rák időszak analógiájaként – a teljes és feltétel nélküli önfeláldozás, az egyetemes megváltás.

A szamár Jézus életének több eseményében van jelen. A Szamárkák a magyar csillagnevek közül a Rák csillagkép két csillagát – Északi Szamár és Déli Szamár – jelöli. (A Szamárkák fogják közre a Jászolt, de a népi szóhasználat az egészet is Jászolnak nevezi.)

A Rák csillagkép három ága az anyai teremtés szentháromságát, a megnyíló-befogadó, a tápláló-védelmező és a megnyíló-elengedő szeretetet jelképezi. Az életadás feladatköre jelenik meg az önfeláldozó szeretet keretében és a feltétel nélküli elfogadásban. A csillagkép tápláló-védelmező szeretetet jelképező „ágában” található a két csillagszamár az óvó, önmagából tápláló szeretet üzenetével.

Jézus születésekor, a Fény születésekor, a téli napfordulón – a Rákkal szembeni Bak évköri egységében – éjfélkor a Rák csillagai, benne a Jászol és a Szamárkák, ragyogtak. A Fény, mint megváltás, két szamáron „jön el”, ezt mutatták születésekor a csillagok, és Virágvasárnap Jézus vemhes szamáron érkezett Jeruzsálembe. (Amint fent, úgy lent!)

Az évkör napfordulós (Rák – Bak) tengelyén mozogva Karácsonykor megjelennek a Rák tulajdonságok. (A napfordulós jegy-jelek szoros egymásrautaltsága megjelenik Molnár V. modelljében is, a Bak jele a keresztszemes jelölési rendszerben hézagmentesen illeszkedik a Rák jeléhez.) A Betlehemes játékokban és magában a Betlehemben (építményben), a jászolban legalább két állat ott kell, hogy legyen: a szamár és az ökör (a Szamárkák a Rák csillagkép csillagai, az Ökör pedig a Rák első Hold-háza). A többi JóSZáGgal (JóSáGgal!) együtt ők veszik körbe és melegítik az újszülött Megváltót. Azt az üzenetet hozzák, ami itt a legfontosabb: a feltétel nélküli szeretet érvényesülése, a Gyermek születése és megmaradása érdekében vállalt önkéntes áldozat.

A Háromkirályok betlehemi látogatása után az Úr Angyala megjelent Józsefnek álmában, és ezt mondta: „Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy megölje”. (A Pszeudo-Máté evangélium részletesen szól a gyermek Jézus életének egyiptomi eseményeiről. Sok történetet mondanak el a kopt, etióp, örmény, arab és szír források.) A népi hagyomány szerint Szűz Mária, ölében Jézussal, szamárháton tette meg az út szárazföldi szakaszát, Szent József előttük vagy mellettük gyalog ment, és vezette a szamarat. Nagyon sok régi ikon ábrázolja így a Szent Családot.

A Krisztussal kapcsolatos bibliai történetek legtöbbször kanca szamárról szólnak. A betlehemes játékoknak a szamár néma szereplője. A szamár az alázat, a türelem és a béke jelképe.

Állatmesékben legtöbbször az oroszlán szamárral szemben marad alul, amikor forrásfakasztásban vagy fanyűvésben mérik össze az erejüket. A Rák vizes jegy, így a szamár is vizes elemű. A szamár Hold-állat, az oroszlán pedig Nap-állat. Ezért tud a szamár forrást fakasztani a földből (a Bibliában Sámson szamárállkapoccsal fakaszt vizet). A szamár meg az oroszlán című mesében érdekes jelenet, amikor az oroszlán a fa tetejét lehúzza, a szamár ráül, az oroszlán elengedi a fát és az visszacsapódva a szamarat a magasba hajítja. A mesékben a fa legtöbbször a Tejút képjele, ami a Rák csillagkép szomszédságába esik, ezért tud a szamár ráülni (a Rákban a Szamárkák-csillagai közelebb vannak a Tejúthoz, a fához, a magasabb erőkhöz, mint maga az Oroszlán csillagkép). A kismalac és a farkasok című mesében is ezzel találkozunk, amikor a kismalac felmászik a fára a farkasok elől (a Tejút közvetlenül a Bika csillagkép mellett van, a kismalac pedig a Bika első Hold-háza).

https://csillagmesekucko.hu/wp-content/uploads/2020/06/Csillagmese_logo_Csillagmese-logo-white.png

© Minden jog fenntartva!

Nink Gabriella

LIBRA Magyarország Kft.

Cégj. 13-09-178181

Adósz. 25426920-2-13

error: A tartalom szerzői jogi védelem alatt áll!!