9 perc olvasási idő
A természetes műveltségben az ember a Mindenséget egységként éli át, önmagát az egység szerves részének tekinti. Az egység, a teljesség megidézői a kör és a négyzet, itt ez utóbbival ismerkedünk.
A négyváltozós (a téridő négy dimenziója) logikai függvény grafikai ábrázolása 12 átló-szimmetrikus jelet ad, amelyek szinkronban állnak a természet mozdulásaival, így igazolható, hogy a mozgásdiagramok és az állatövi jegy-jelek nem megegyezésen és a csillagok állásán alapulnak, hanem a természeti folyamatok (a napi, illetve évi fény és sötétség változásának) közvetlen leképezése révén állnak elő.
Képünk szembenézeti bal oldali részén Molnár V. József 4×4-es jelrendszere alapján a modellből a Szűz jegyének formailag megfelelő jelét látjuk.
A Szűz évköri egységében (augusztus 23. – szeptember 22.) a télre való gyűjtésre és raktározásra ösztönöz a csökkenő fény és meleg a közeledő ősz beköszöntével. A betakarítás, a rendszerezés és a rendeződés ideje jön el. A Szűz mozdulatában és jelében benne van a visszafogás. A nyár végén be kell osztani és el kell raktározni a természet adta javakat. Ez a visszafogás, a mozgáspálya „behúzása” jelenik meg a Szűz átlószimmetrikus jelében is.
A Szűz havával – és csillagképével – szemben a Halak ideje és csillagképe helyezkedik el. A Szűz szellemiséggel szemközti Halak testiséget is felidézi a Molnár V. József-féle modell halformája.
Egy dísztányéron, virágok között álló nő esetében esetében találkoztunk már a népművészetünkben ezzel a jellel. A hétköznapi szinten túl a téridő-egységek – azaz a Szűz csillagkép (tér) és a Szűz havának (idő) – megidézésével több tanulságot szűrhetünk le, mintha csak az életképi szinten tájékozódnánk. A dísztányéron a vállkendő éppen ilyen „visszafogó” alakzatban jelenik meg, így annak szárny-szerű megrajzolása egyszerre utalhat a Szűz havára és csillagképére (amelynek régi magyar neve Szárnyas). Az Arató Szűzhöz a „ki mint vet, úgy arat” tanítása kapcsolódik. A Szűz megmutatja, hogy azt szüreteljük le, amit elvetettünk, aki Fényt vetett, Fényt arat, így pl. nem remélhetünk boldogságot ott, ahol viszályt, haragot vetettünk el. A dísztányéron a kendő körvonalán megjelenő „szőrözéssel” emelkedik ki ez az üzenet a környezetéből.
A magyar néptánc karikázójában is a lányok karjának tartása, jellegzetes, bezárt, visszafogó mozdulata árulja el a Szűz jelét és működési mechanizmusát.
A modell jelében még a szempontváltást is megtaláljuk, ami az analizáló, rendszerező gondolkodás jellemzője. Így még a túlzott racionalizálás, a „túl-okoskodás” lélekölő hatásának veszélyeit is felismerhetjük.
A jobb oldali képen egy székely, madaras falvédőt mutatunk be, ami a Halak – Szűz tengely képjelét és annak tanulságait idézi meg. A Halak jelenlétét a madarak jelzik. A Halak jegyét Két Madárral is jelölik – különösen, ha kút káváján találkozunk velük – a szöveges és ábrázoló művészetben. A Szűz képviselője az egymásnak háttal álló két madár közén, annak negatívjában megjelenő leány-arc, illetve – ha a két madár szemben áll egymással – a fent megismert modell Szűz jeléből formálódó ViRáG. A ViRáG a latin ViRGo magyar hangalaki megfelelője, amely a Szűz csillagkép neve. A szűz és a virág lényegi megfeleltethetősége a Szűz téridő-egységének jelölésére szolgál.
A két szemben álló madár közén megjelenő virág négyzetrács mintázatú, ami szintén a Szűz ismérve. A részekre osztást, a rendszerezést, a számosságot, a sorozást, a sokszorozást jeleníti meg analógiásan a szövés és a szövés által keletkező vászon. (A madarak alatt és felett látható szervetlen négyzetes szegély-minta is a Szűz minőséget idézi.) A madarak között megjelenő motívum nem Életfa, a képírás a Halak – Szűz tengelyt idézi meg. Figyeljük meg, hogy a virágnak csak két szétnyíló szirma van! Népművészetünk tele van tulipánnal, amelyet legtöbbször három (de van úgy, hogy öt vagy hét, azaz mindig páratlan számú) szirommal ábrázolnak. A hármasság adja az élet alapját, hiszen ebben jelenik meg a kettősségből kibontakozó élet-kezdemény, ami az élet továbbvitelét szolgálja. Gondoljunk pl. a családra. Nő és férfi önmagában még nem család. Ez a kettősség még MeDDő (a MaDoNNa a Szűz megfelelője), családdá, a társadalom legkisebb alapegységévé akkor válik, amikor hármassággá egészül ki, azaz gyermek születik, aki biztosítja az élet folytatását.
A virág oldalnézeti képe azt jelzi, hogy úton van a tökéletesedés felé, de azt még nem érte el. Az ő esetében – a kettősség miatt – nem is valószínű, hogy tovább tud fejlődni és eléri azt. A képírásunkban a ViRáG akkor tud újabb virággá, azaz ViLáGgá érlelődni (és teljes szembenézeti, azaz kiteljesedett virággá válni), ha megjelenik benne egy középen kibontakozó élet-csíra.
Az egymásnak háttal álló két madár közén, a negatívban megjelenő ember-arcot is a Szűzhöz kapcsoltuk (talán a mosolya miatt gondolhatjuk leánynak). Van egy érdekesség ezen az arcon: három szeme van, a „harmadik szeme” pedig szintén a Molnár V.–féle modell – 180 fokkal elforgatott – Szűz-jelét rajzolja.
A Szűzben a Merkúr az uralkodó bolygó. Merkúr a hermetikus tudás és a beavatás szimbóluma.
Testünkön a hét fő erőközpont közül a hatodik a homlok közepén található. A „harmadik szem” csakra az agyalapi mirigyhez kapcsolódik („belső szemnek”, „alvó szemnek”, „homlokszemnek” is nevezik). Női energiával rendelkezik, és a spirituális kommunikációt, a tudatosságot és az érzékelést irányítja, a belső, szellemi látásnak és a szellemi megvilágosodottságnak a jelképe. A „harmadik szem” a nem fizikai érzékelésért felelős, a magasabb tudatossággal áll kapcsolatban, ezen keresztül kapcsolódhat a tudatunk a magasabb rendű világhoz.
A merkúri, szellemi síkon történő beavatáshoz tartozik a „harmadik szem” megnyitása, amikor a beavatott meghal az addigi élete számára, de ugyanakkor egy magasabb rendű életre rá is ébred. A szellem erejét használva képessé válik a mélylátásra, a tisztánlátásra, magasabb tudatosságra és magas szintű spiritualitásra. A buddhisták a „harmadik szem” csakrát a „tudatosság szemének” tekintik.
(Ne ijedjen meg senki a „spiritualitás” szótól. A spiritualitás nemcsak a természetfeletti erőkről szól, hanem az is spiritualitás – és írásaink szempontjából elsősorban ez –, ha tudatosak vagyunk a belső világunkra, az érzelmeinkre, a motivációinkra. Ha fejlődni akarunk, mert úgy véljük, hogy az élet több, mint a természet véletlen egyszeri és megismerhetetlen játéka, és emiatt a felelősségünk is nagyobb. Tiszteljük az életet, nemcsak a magunkét, hanem a másét is, egymásért, becsülettel és önzetlenül élünk.)
A Szűzben a Merkúr a tudás vágyát a vele szemben lévő Halakban uralkodó Jupiterrel, azaz a bölcsesség igényével egészíti ki. A „harmadik szem” viszont már a bölcsességen túli érzékelést jelenti.
A magyar népművészetben gyakran jelenik meg a „harmadik szem”, de mindig madár alakon. Képünkön azonban a madarak a megnyílt szemű minőségnek hátat fordítanak. A negatívban, a rejtett módon való megjelenés miatt a leolvasható üzenet annak jelenik meg, aki átállítja a szem-fókuszt és egy más látásmóddal hangolódik rá a képre.
A Halak – Szűz tengelyben éljük a mindennapjainkat. Nekünk, a magunk személyre szabott útján kívül ebben a tengelyben megjelenő próbatételeken is keresztül kell esnünk. A Halak világkorszakban tud a lélek igazán fejlődni, amelyhez a legfőbb tanításokat a kapcsolataink hozzák az életünkbe. Az emberséget teszi próbára ez a világkorszak. Embernek maradni ebben az időszakban a legnehezebb, a legnagyobb kihívás. A visszatérő helyzetek, ismétlődő jelenségek mutatják meg, hogy hol van szükségünk a külső – belső rendrakásra.
A „harmadik szem” megnyitásával közvetlenül rá tudunk hangolódni a világ működésére, és a tisztánlátásunkkal megláthatjuk, hogy gondolataink – érzéseink – tetteink az egyetemes Teremtést szolgálják-e vagy a zűrzavart, a rombolást. A mély belső, önismereti munka is ebbe az irányba vezet (itt jegyezzük meg, hogy az „ezotéria” bővebb értelemben a lélek belseje felé irányuló utazást jelenti /ezo = befelé/, amihez a leghatékonyabb eszköz az önismereti munka, nem pedig a hétvégi gyorstalpalókon a beavató mesterek megvilágosodást ígérő ténykedése.) A tudatos akaratunkkal a szeretet útjára léphetünk, a tiszta tudatossággal már nemcsak a szemünkkel, hanem a szívünkkel is látunk, és ezzel teremtünk. Itt már nincs kizárólagos tudás, a magas tudás akadálytalanul áradhat szét a világban, ami ezáltal fejlődhet, nemesedhet. Ami tudást a képjel a Szűz – Halak tengelyre értelmezve jelenthet, az a visszatérés az önfeláldozáshoz és a végletes tisztasághoz, aminek a megjelenítője az anyaság és a szüzesség, együtt pedig a legmagasabb Szűz minőség, a Szűzanyaság. Ebben a világkorszakban az emberség csakis teljes és önkéntes áldozatvállalással menthető át. Erre mutat példát az Ember Fia is a Halak korszak küszöbén.
Áldozatvállalás alatt nem az alárendelt áldozatszerepre, szenvedésre, lehúzó minőségre gondolunk. Az áldozat akkor rossz, ha kényszerített. A hangsúly az önkéntességen van. A vágómarha vágóhíd felé tartó útja nem áldozathozatal. Csak az önként vállalt áldozat számít tényleges áldozatnak, amelyen így áldás van. A szeretet útjára lépve fel kell áldoznunk minden olyan viselkedésünket (pl. egymás rovására élés), önteltségünket, önámításunkat, amelyek ennek az útnak a lényegével ellentétesek. Nem elszenvedni- és áldozattá válni kell, hanem tudatossággal felelősséget vállalni az életünk felett, uralni és kézben tartani az erőinket, feláldozni a lehúzó minőségeket, amelyekben nincs Fény és Szeretet. Tiszta lelkiismeret, őszinteség, becsületesség, egyenesség, emberség – az ezekhez hozott áldozatok válnak áldássá. Hitünk nem véletlenül alapul a Szűzanya (Szűz) és az Egyetemes Megváltó (Halak) szeretetén és példamutatásán.
