4 perc olvasási idő
A Merkúr a Naprendszerünk legbelső és leggyorsabb bolygója, a Naphoz való közeli távolsága miatt rendkívül nehezen figyelhető meg, szinte alig látható, kétszer kell ránéznünk, mire egyszer észrevesszük. Keveset tudunk róla, ugyanakkor neki lehet a legtöbb és legmegbízhatóbb „ismerete” a Napról, a Fényről. Ezáltal lehet szimbolikusan minden tudás birtokosa, így ő a titkos tudás bolygója.
A Szűz jegyének uralkodó bolygója – ahogyan az Ikrek jegyé is – a Merkúr (a rómaiaknál: Mercurius, a görögöknél: Hermész). A Merkúr bolygó és őselv ismertetésével az Ikrek jegyénél már találkoztunk. A Merkúr – ahogy a Jupiter is – a változó jeleket uralja, változásokat hoz és „idéz elő”, a jövőbe irányítja a figyelmünket. A Szűzben a Merkúr a tudás vágyát a vele szemben lévő Halakban uralkodó Jupiterrel, azaz a bölcsesség igényével egészíti ki.
A Merkúr az értelem, a kapcsolatteremtés és a közvetítés planétája. A tudás átadása, megértése, megértetése kapcsolódik hozzá, ezen túl az Ikrek Merkúrhoz a gondolkodás, a kommunikáció, az érdeklődés és a kíváncsiság is hozzátartozik. A Szűz Merkúr ezeknek az anyagi világba való építését, a rendszerezését, a vizsgálatát, a tapasztalatok helyretételét képviseli. A viták, az eszmecserék, a nézetek ütköztetésével megszületett eszmék, gondolatok az anyagban vizsgáznak, ekkor derül ki melyik életképes a világban. A Szűz a racionalitás szintjén működő értelemnek a képviselője a teremtett Mindenségben. Földes jegy lévén gyakran leszállít bennünket az ideák világából a földre, emlékeztetve a földi teendőinkre. Pontosság és szigorú következetesség jellemző a Merkúrra a Szűz jegyében. Alacsony szinten viszont téveszmék, hazugságok, magyarázkodás, haszonelvűség és szétforgácsolódás jelenhet meg.
A Szűz havában számot vetünk, és mielőtt továbblépnénk – hogy a Mérleg jegyében a harmónia létrejöhessen -, rendbe rakjuk a dolgainkat. Hagyományunkban a Szűz neve: Arató Szűz. Ki mint vetett, most úgy arat. Itt és ekkor tanulhatjuk meg, hogy minden élet-élményünk: “aratás”.
A képen egy késő középkori asztrológiai kódex illusztrációja látható, a Merkúr bolygó-istenség két otthonának, az Ikreknek és a Szűznek a bemutatásával. A képen alul az aratás a Szűzhöz kapcsolódik, de talán meglepődve vehetjük észre, hogy itt füvet kaszálnak az emberek. A kaszálás a fű megújítására szolgált a régiségben. A Szűz a változó kereszt egyik végpontja, az átváltozásokat, a megújulásokat indítja el.
Újkori jelenség – már a nagyüzemi gazdálkodás következménye -, hogy a kaszával búzát, gabonát aratnak. Régebben a gabonát nők aratták, sarlóval. Az Arató Szűz csillagképet is sarlós nőalakkal ábrázolják. Az arató asszonyok a sarlóval csak akkor vágták le a gabonát, az „életet”, miután leguggoltak hozzá, kapcsolatot teremtettek vele és megfogták. Elkérték az „életet”, hogy az övéket gyarapítsa. (Pap Gábor nyomán). Ez a személyes kapcsolat és áldozat kell az élethez ahhoz, hogy a minőség rovására ne kezdjen érvényesülni a Szűzre oly jellemző sokszorozó tulajdonság: a mennyiségi elv. Ez a személyes kapcsolat hiányzik ma a természettel való viszonyunkból, ami oda vezet, hogy a csak mennyiségi elven való működéssel pusztítjuk saját életterünket.
A KaLáSZ az Arató Szűz ismertetőjegye (a csillagkép legfényesebb csillaga is a Spica, magyarul Kalász). Ha a hangalaki megfelelések felől közelítünk, akkor azt találjuk, hogy a KaLáSZt és a KöLeSt a sok-sok apró magja köti össze. A köles magvai igen sikamlósak és a megéréskor hamar kiperegnek, emiatt valószínű, hogy a nevét a mozgást és a menést jelentő KöL (KeL) gyöktől vette. A KöL-KeL gyökök elindulásra és lépésre is utalnak (a Szűz csillagkép egyik megjelenítésében egy futó alakot formáz), illetve a mozgás révén a leggyorsabb, izgága Merkúrig is eljutunk.
