12 perc olvasási idő
Korábban már utaltunk rá, hogy az emberiség több mint 2000 éve a Halak – Szűz kozmikus tengelyében él. Ez azt jelenti, hogy a Halakkal szemben, a világkorszakot jelölő tengely másik pontja a Szűz csillagaira mutat. A Szűz üzenete: külső rend és aratás a földön. A Halak üzenete pedig belső rend és aratás a lélekben. Ki mint vet, úgy arat. A kettő együtt adja a teljességet a testet öltött ember számára, hogy Ember legyen. Mindkettő jegy a (fizikai és a lelki) szolgálat jegye. Ahogy utaltunk rá, az embereknek a maguk személyre szabott útján kívül ebben a tengelyben megjelenő próbatételen is keresztül kell esniük. Népmeséink támpontot adnak arra, hogyan is működik ez a tengely, milyen veszélyekkel kell szembenéznünk.
Népmeséink legtöbbször előforduló női szereplői a királylányok, a tündérek, a mostohák és a boszorkányok. Mindegyikük a Szűz-tulajdonsághoz kapcsolhatók. Ezek a tulajdonságok végletesen polarizáltak, azaz vagy nagyon jók vagy nagyon rosszak. Bár írásainkban most még az időbeli vonatkozásokkal foglalkozunk, és csak novembertől nézzük a térben megjelenő csillagképeket és bolygókat, a Szűz esetében előre kell bocsátani a tér ismertetését, hogy lássuk: mitől lehet ilyen hatalmas ereje a Szűznek. Mitől lehet Szűz Mária a legnagyobb jó, és pl. ördöngös szüle a Mirkó királyfiból, vagy Mirigy a Csongor és Tündéből a legnagyobb rossz?
Ismerkedjünk meg a Szűz-extragalaktikus szuperhalmazzal! Nevét onnan kapta, hogy a Szűz és a (fölötte lévő) Bereniké haja (Coma Berenices) csillagképek irányában létezik egy hatalmas, galaxisok tízezreit tartalmazó anyagcsoportosulás (Coma-Virgo halmaz). Hagyományunk ezt a területet „boszorkánytanyának” vagy „boszorkánykonyhának” nevezi. Ennek a hatalmas anyagtömörödésnek nagyon erős a húzóereje, a szívóhatása. Olyannyira, hogy tőlünk nézvést minden száz molekula közül egy ebbe az irányba esik. A Szűz csillagkép irányából így egyirányú húzást kap az Univerzumnak az a része, amelyben vagyunk, ez a hatalmas szívó erő hat arra a kozmikus környezetre, amelyben mi is tartózkodunk. Ezt ellensúlyozza a saját Tejútrendszerünk központja, amely sokkal közelebb van hozzánk, de sokkal kisebb. Így a Naprendszerben két domináns erő érvényesül: az egyik, a Tejútrendszerünk központjából, a Nyilas csillagkép felől beáramló teremtő energia, a másik pedig a Szűz (és Bereniké haja) csillagkép irányából a “boszorkánytanya” elszívó, egyirányú húzó energiája – ezek táguló és lefékező egyensúlya teremti meg az élet lehetőségét. Ezt a két – egymásra merőleges – tengelyt váltó vagy változó keresztnek nevezik, amely a megújulást indítja el. A Nyilas-Ikrek tengelyt, éppen azért, mert folyamatosan az életet tápláló erők áramlanak rajta keresztül a Tejút-központból a földi környezetbe, az asztálmitológia „Élet-tengelynek” nevezi. A másik tengely pedig, ami az életre vonatkozóan veszélyt jelent – nem közvetlen veszélyt, de komoly a megvalósulási lehetősége – „Halál-tengelynek” nevezi. Nem szeretjük ezt a kifejezést, de tény, hogy a természet is meghalna a Halak havában, ha az „Élet-tengelyből” – rejteki módon – nem kapna utánpótlást. Az átváltozás nem feltétlenül halált jelent a szó szoros értelmében, de olyan veszélyekkel kell szembe nézni – különösen ebben a világkorszakban -, ami az emberséget (és így közvetetten magát az életet) veszélyezteti.
Ahogyan korábban már utaltunk rá, jelen korunkban szellemi értelemben tartózkodunk a Halak világkorszakában, annak tulajdonság-rendszerében. A tetteinknek a szemközti jegyben, a Halak testiségében, azaz a Szűzben kell vizsgázniuk, ítélethelyzetben vagyunk. A Szűz elszívó hatása miatt is a túloldalon, a Halaknál már kevés az energia, az élet könnyen a másik élet ellen fordul, fennáll a veszélye, hogy – ahogy Káin és Ábel példája mutatja – az egyik ember csak a másik rovására tud érvényesülni. Emiatt van az, hogy ez a világkorszak különösen próbára teszi az emberséget, Embernek maradni ebben az időszakban a legnehezebb, a legnagyobb kihívás.
Amikor meséinkben az ÓPeReNCiás tengeren is túl vagyunk, akkor a legveszélyesebb területek egyikére jutunk. Ha a hangalaki megfelelés oldaláról közelítünk, akkor az ÓPeReNCiáS tenger a fent említett BeReNiCe haja csillagkép felé eső területnek felel meg (Pap Gábor nyomán). (Vonatkoztassunk el attól a „hivatalos” magyarázattól, hogy az Óperenciás tenger az „Ober Enns”-ből származik, azaz őseink a Duna egyik osztrák mellékfolyóját, az Enns nevű folyót nézték végeláthatatlan és veszélyes tengernek. Ha már itt tartunk a „kurtafarkú malac” is túlmutat a saját galaxisunkon. A Bikánál megtanultuk, hogy a Bika keleti megfelelője a Disznó. Ha térben tájékozódunk, akkor a saját galaxisunk centruma a Nyilas felé található, a Bika felé fordulva viszont „kilátunk” a Tejútrendszerből. Ez is veszélyes terület, az érzéki csábításokon kell úrrá lennünk. És hogy az „üveghegy” se maradjon ki, az üveg is Szűz jellemzék, a hegy pedig a Bakhoz tartozik. Amikor az üveghegyen lépked a táltos és kéri, hogy csukjuk be a szemünket, olyan területre tévedünk, ami már nem a mi valóságtartományunkban van. Ezen már csak a nemzet szellemi öröksége – a Táltos Ló – tud átvezetni bennünket.)
A Szűz-extragalaktikus szuperhalmaz hatása a mesékben a tündér és a boszorkány megjelenésében tükröződik. Mindkettő hatalmas és kiszámíthatatlan hatású energiákkal rendelkezik. Innen adódhatnak pl. Tündér Ilona különleges képességei, de a boszorkány gonoszsága is. De innen ered a boszorkány hajának bénító hatása pl. a Vízi Péter és Vízi Pál című mesében. Népmeséinkben attól függően, hogy hogyan viselkedünk ezzel a Szűz minőséggel, boszorkányként vagy jó tündérként jelenik meg előttünk. Azt is meg kell jegyezni, hogy a magyar népmesék boszorkányalakja, a vasorrú bába, legtöbbször segítő öregasszony, aki a tisztességgel köszönőnek, viselkedőnek útbaigazítást ad. (Képünkön Józsa Judit terrakotta kisplasztikáin Tündér Ilona és a Vasorrú bába látható.)
Hogyan érhetjük tetten napjainkban a Halak-Szűz tengelyben a Szűz-tulajdonságok megvalósulását (ha a világhónap szintjén tájékozódunk, akkor különösen az elmúlt 720 évben)? Először is, ahogy már korábbi írásunkban említettük, a lépcsőzetes tudásszerzés napjaink tudományosságát és tudós alakjait idézi. Ez a mentalitás úgy működik, hogy amit normális esetben véghez lehet vinni, azt mennyiséggel leszűkíti időben. Így születhetett meg korunk legfőbb ismérve a számítógép. A Szűzhöz a számok közül a 0, 1, 10, 100, 1000, stb. tartozik (a számítógépnek – és bármilyen olyan elektronikus eszköznek, ami számításokat végez – alapja az 1 és a 0, a bináris számrendszer). Ez a fajta tudásszerzés egy statikus képletet ad, a Szűz-tulajdonság szekvenciában gondolkozik. A mai tudományban jelen vannak az emberiség jövőjét veszélyeztető tendenciák is, kezdve az atombombától a tömegpusztító (akár biológiai) fegyverekig. Az ész minden más vezérlő elv fölé emelése lelketlenné teheti a tudományt, kiszolgálójává válhat az emberellenes hatalmaknak. Így juthat el – az alacsony szintű működésében – a számításig, a hitetlenségig, a könyörtelenségig. Az erkölcs nem értelmezhető a számosságok síkján, ott nem játszik szerepet a lélek.
A számosságot, a sorozást, a sokszorozást, a részekre osztást, a rendszerezést jeleníti meg analógiásan meséinkben az erdő, a rengeteg (a könyvek „betűrengetege” is), a szántóföld, a tarló, a rét, a sivatag, a lépcső, a létra, a fésű, a gereblye, a seprű. De ide tartozik a szövés és a szövés által keletkező – négyzetrács mintázatú – vászon is. Ha a mesében hangsúlyos a szövés vagy a feldarabolás, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Szűz-minőséget érhetjük benne tetten. Nem véletlen, hogy legtöbbször a boszorkány, az ördöngös szüle ül a szövőszéknél és szövi (sokszorozza) a katonákat, így igazgatva az élet-és halál fonalát.
Meséinkben az „egyet levág 100 jön helyette”, vagy „úgy nő, mint a fűszál”, vagy „halálnak halálával hal” fordulatok is ennek a tengelynek a működését idézik. A racionalitást, az analizálást (ennek analógiás megfelelése a mesékben a feldarabolás) túlzásba lehet vinni, amely következményeként – segítség nélkül – már nem tudunk a teljességbe (az egészbe) visszatalálni. Nem véletlen napjainkban az egyre erősödő igény, hogy meditációval, az egészre való ráhangolódással próbáljuk ellensúlyozni a racionalitást.
Ugyanakkor a legnagyobb rosszban is mindig ott van a legnagyobb jó ígérete, pl. a fehér, tiszta minőség a boszorkány lányában testesül meg. Mi ebből a tanulság? Könnyű a jóban meglátni a jót, de a rosszban a jót megtalálni nagyon nehéz. Ha rossz történik velünk, abban is benne lehet a jó, tudni kell észrevenni, meglátni, megszólítani, segíteni, kiszabadítani. Ha ez sikerül, mindig a jó (a boszorkány lánya) győz. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, ha megszabadítjuk a Szűz-tulajdonságot, a jóból a legjobbat, a rosszból a legrosszabbat is felszabadítjuk. A gonoszságot rendszerint a magunk hibája hívja ki, a javításra szoruló belső tulajdonságaink idézik elő. Nem árt ezt szem előtt tartani, mert csak akkor tudunk magasabb szintre lépni, ha az ösztönvilágból a magas tudatosság szintjére emelkedünk.
A Szűz tulajdonság, bár teremteni nem képes, de alakot adni meg annál inkább tud. Sőt, földi körülmények között ő tudja ezt a legjobban, ez a legmagasabb rendű feladata. Az élet-működés körvonalait is ő szabja meg, hogy ne tudjon az élet túlburjánzani a saját rendelt körén. Az életnek a kedvező mederben tartása várható el tőle. Magas szintű működésekor a Tejútról lehozott isteni energiák megvalósulását szolgálja.
A mesék végén legtöbbször a királylány kezét nyeri el a mesehős, aki (nem életképi szinten) a magas szintet képviseli, aki a jobbik felünk, akit csak úgy érhettünk el, ha közben fejlődött a jellemünk, tudatosítottuk az el nem végzett munkákat, vagy a nem megfelelően elvégzett feladatokat, helyükön használtuk a megtanult és megtapasztalt dolgokat, és pótoltuk a hiányosságainkat.
De egy pillanatra lépjünk vissza az életképi szintre. Hölgyeim, a királylány, Tündérszép Ilona, Tünde határozza meg a szintet! Ha elég magasra teszi a nő a mércét és az elvárásait, akkor a nőért küzdő férfi azt fogja teljesíteni, annak megfelelően fog viselkedni. A nőnek kell az első lépést megtennie, hogy a férfi (is) emelkedhessen! (Pap Gábor nyomán)
Hogyan menthető át az emberség ebből a tengelyből?
Azzal, hogy a jobbik felünk fejlődésre késztet (lásd a magyar népmesekincs erkölcsi tanításait), az egymásért való küzdelem (és nem a másik rovására való érvényesülés) emelhet ki bennünket a „Halál-tengelyből”. A boszorkánytanya a varázseszközök helye is. Itt találhatjuk meg a – borzalmas körülmények között élő – táltos csikót. A (jó) varázseszköz megszerzését a boszorkány mindig feltételek teljesítéséhez köti, amely mindig szolgálattal jár (nem szolgasággal!). Ha a mesehős (illetve mi, akik beavatódunk a mesék által) erkölcsi szinten határozza meg a világgal való kapcsolatát, akkor „szolgálatot keres”. Ez azt jelenti, hogy nem másokból fog élni, nem mások rovására fog érvényesülni, hanem másokon segít, hogy célba érjen. Ebben a világkorszakban most az élet szolgálata a legfontosabb feladat. Ez egy belső küzdelem, vívódás a testi-lelki-szellemi tisztulásért, a tiszta lelkiségért. Tudatosodással, önismerettel megérthetjük a lehúzó erőinket, uralhatjuk vagy átalakíthatjuk őket. Népmeséinkben ez mindig az emberré válás rögös és megpróbáltatásokkal terhes útja. Ami kiemel bennünket, az mindig az áldozatkészség, a tanulás, és az a szellemiség, tudás, aminek a lélekben van a forrása, amit a szeretet vezérel. Az áldozat meghozatalának jelentőségét is kifejezi a Bereniké haja csillagkép. (A hozzá kapcsolódó szkíta-görög mitológiában Bereniké, Egyiptom királynéja felajánlotta Aphrodité istennőnek híresen gyönyörű, hosszú haját – amire rendkívül büszke volt -, hogy férje biztonságosan hazatérjen a háborúból. Haját levágta és elhelyezte azt az istennő templomában. Másnap reggelre a haj eltűnt, az istennő elfogadta az áldozatot és az égre helyezte azt csillagkép formájában. A haj a szellemiség analógiája, a régi, idejétmúlt gondolatiságot kellett feláldoznia és elengednie, hogy új minőség (és szellemiség) kezdődhessen az életében.)
A táltos paripa a legfőbb varázseszköz, ami túl tud segíteni ezen a korszakon bennünket. A Ló tulajdonságcsomag, azaz esetünkben a saját népiségünk segít, ha az egyéni életutunkon nem tudunk továbbhaladni (lásd a Nyilas havára vonatkozó írásunkat), illetve segítségével példát tudunk mutatni emberségből másoknak. Segítségünkre van így a szellemiségünk, illetve népünk szellemisége, lényegében magyarságunk bölcsessége. A magyar nemzet gondosan számon tartott, őrzött és megbecsült sors-tapasztalásaira, annak minden tanulságával együtt, minden helyzetben, feltétel nélkül számíthatunk.
A táltos paripa (a Pegazus csillagkép) ott van az Ekliptika és a Halak csillagkép felett, így egy magasabb szintre mutat. A bennünk működő táltos erők segítenek a problémák helyre hozásában és megoldásában (már maga a probléma jelzi, hogy itt a szintemelkedés ideje). A szárnyalásunk, a lelkesedésünk is segít az anyagiságból, az ösztönvilágból a magas tudatosság szintjére emelkedni (Paksi Zoltán nyomán).
Ebben a világkorszakban az emberség csakis teljes és önkéntes áldozatvállalással menthető át. Erre mutat példát az Ember Fia is a Halak korszak küszöbén.
Ha a fenti tanulságokat szem előtt tartjuk és élünk velük, biztosan lesz válasz Nagy László kérdésére, hogy
„…S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!”
