8 perc olvasási idő
A precessziós nagy év és világhónapjainak ismerete ad magyarázatot és értelmet a régi kultúrák, kultuszok történelem előtti kifürkészhetetlen eredetű hagyományainak és ősi mítoszainak.
Jelenleg a Halak világkorszakában vagyunk, ez azt jelenti, hogy a tavaszponton, március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőség napján, a Kos havában, a Nap a Halak csillagképe előtt kel fel. A csillagképek nem egyenlő nagyságúak, ezért a „világhónap” kifejezés (ami egy mesterséges 12 részre osztás eredménye) nem mindig fedi a „világkorszak” fogalmát (ez utóbbit aszerint nevezzük el, hogy a tavaszponton a Nap éppen melyik csillagkép előtt kel fel).
Amikor a Nap a Bika csillagképe előtt kelt fel a tavaszponton, akkor születtek időszámításunk előtt a Bika-kultuszok Egyiptomban, a minószi Krétán, Perzsiában, mint Mithrász-kultusz, stb. Amikor viszont a Nap a Kos havában a Kos csillagkép előtt kelt fel akkor született az argonauták aranygyapjú története, vagy a Bibliában Ábrahám kos áldozata. A Halak korszak pedig Jézus születésével, áldozatával, megváltói szerepével és a feltétel nélküli szeretet hirdetésével indul.
A New Age azt hirdeti, hogy már elhagytuk a Halakat és tisztán a Vízöntő világhónapjában vagyunk, ha a precessziós nagy év, a 25.920 év, (mesterséges) 12-es felosztását nézzük. De ha körülnézünk a világban, ezt még nem igazán mondhatjuk el. A Vízöntő fő jellemzője a tisztítás, a megtisztulás, a fel- és megszabadulás. Nincsen szabadság tisztaság nélkül. Most viszont még „tombol” a Halak korszak, amikor annak alacsony szintű működésében az elnyomás, a halálos vetélkedések, a háborúk, a prostitúcióba kényszerítés, a részegeskedés és kábítószerezés, tompultság van körülöttünk. Szerencsére a magas szinten való működése is jelen van, előtérbe került a spiritualitás, a meditáció, egyre többen foglalkoznak az önismerettel, az önmaguk mélyébe szállással, tudatosodással, végső soron sokan megindultak a tisztulás útján. Korábbi írásainkban már említettük, hogy a Vízöntő-paradoxon értelmében a Halak korszakra „ráömlik” a Vízöntő, együtt éljük a két időszakot. Minden olyan társadalmi, technikai vagy más egyéb jelenség, amely analógiáiban a Vízöntőhöz köthető, a Halak korszak jelentőségének alárendelve értékelhető. Ha a csillagos égre nézünk március 21-én, még 900 évig a Halak csillagkép előtt kel fel a Nap. (!) A Vízöntő, mint világkorszak ezért önmagában nem értelmezhető, mert a tavaszpontnak a hátteréül vagy a Halak (régen a Déli Hal is ide tartozott), vagy a Bak csillagkép szolgál.
A Halak mindannyiunkra hatással van, hiszen ebbe a világkorszakba születtünk bele. Ha a Halak csillagképét nézzük, az egyik Hal felfelé „mozdul”, kiemelkedik az Ekliptikáról, a karma kerekéből, a másik „visszatér” arra. Jézus idejében lépett a tavaszpont a Halakba, pontosan a kiemelkedő Halnál. Jelenleg a tavaszpont a visszatérő Hal fonalán van. Tanítások szerint ekkor tud a lélek igazán fejlődni – a Halak a befelé tájékozódásban verhetetlen –, éppen ezért van ilyen sok (visszatérő) leszületett lélek most a Földön a Halak visszaúszó fonalán… Ebben a korszakban minden ember eleve áldozatra születik, mivel a Halak az áldozathozatalt kikényszerítő kozmikus hatást szimbolizálja (Paksi Zoltán nyomán). Korábban utaltunk rá, a természet működésében már nagyon kevés az energia, az élet könnyen a másik élet ellen fordul. Emiatt van az, hogy a Halak ideje különösen próbára teszi az emberséget, Embernek maradni ebben az időszakban a legnehezebb, a legnagyobb kihívás. Jézus életpályája adott példamutatást és útmutatást e pusztulással fenyegető korszak helyes megéléséhez. A krisztusi tanítások (a szeretet törvénye) így abban segítenek, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy Emberként éljünk, és magasabb szintre kerüljünk.
Az emberiség tehát több, mint 2000 éve a Halak – Szűz kozmikus tengelyében él. Ez azt jelenti, hogy a Halakkal szemben, a világkorszakot jelölő tengely másik pontja a Szűz csillagaira mutat. Úgy mondjuk, hogy jelenleg szellemi értelemben tartózkodunk a Halak világkorszakában, annak tulajdonság-rendszerében. A tetteinknek azonban a szemközti jegyben, a Halak testiségében, azaz a Szűzben kell vizsgázniuk. A Halak a megváltás stációja, ahol az áldozat maga az ego. A Halak így Jézust, az Egyetemes Megváltót szimbolizálja. A hal a keresztény szimbolikában is Jézus Krisztust jelenti (Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó szavak görög kezdőbetűinek összeolvasása (ιχθυς, ikhthüsz) görögül „halat” jelent). A Szűz (nálunk Arató Szűz) egyik analógiája a Szűzanya. A Szűz üzenete: külső rend és aratás a földön. A Halak üzenete pedig belső rend és aratás a lélekben. Ki, mint vet, úgy arat. A kettő együtt adja a teljességet a testet öltött ember számára, hogy Ember legyen. Mindkettő jegy a (fizikai és a lelki) szolgálat jegye. Az embereknek a maguk személyre szabott útján kívül ezen a próbatételen is keresztül kell esniük. Nem kerülhető meg a saját korunk, nem léphetünk ki saját nemzeti-nemzetségi kereteinkből sem, a bennük adott tehertételeket is vállalni kell. Csak így tudunk emberként, egy nép fiaként, és egyénként is magasabbra emelkedni. (Ahogy a precessziót ismertető írásunkban már utaltunk rá, a precessziós nagyságrend az ember szempontjából nagyon nagy idő, ez csak nemzedékekben élhető át, így itt nem az egyéni mivoltunk a főszereplő, hanem az, hogy melyik nemzetbe, kultúrába születtünk bele.)
Az egyetemes csillagmítoszi hagyomány és a mundán asztrológia a magyarságot – szellemi értelemben – a Nyilas képviselőjeként tartja számon. Testi megjelenésben a Nyilassal szemben lévő Ikrekhez tartozunk. Első színrelépésünk, Nimród iker-fiaiként, Hunor és Magyar. Ennek megfelelő kihívásokkal néz szembe a magyarság a Nyilas-Ikrek tengelyre merőleges Halak-Szűz tengelyben. A merőleges irányból érkező hatások ki tudnak zökkenteni a helyes útról, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy valakit épp a rossz útról „tesznek” a helyes irányba. (Más népek más „besorolás” alá esnek, nekik az ő jegyüknek megfelelő feladatot kell ekkor megoldaniuk. Ezért nem szerencsés, ha lépten-nyomon más népekkel hasonlítjuk össze magunkat. Más a vezérlő elvünk és más a megoldásra kapott eszköztárunk. Jó lenne ezzel tisztában lennie minden magyar embernek – mit vállaltunk, mit képviselünk, mi nehezíti ezt az utat, mivel kellene foglalkoznunk, és milyen eszközeink vannak erre.)
Az évkörön két kettős jel van, a Halak és az Ikrek. Két jegy, az érvényesülésnek, a túlélésnek két fajta útja. Jelen civilizációnk alapjául szolgáló történetekben, legyen az akár Káin és Ábel, vagy Romulus és Remus története, sajnos a Halak alacsony cselekvési szintje jelenik meg. Az érvényesülésnek az a fajtája, amikor érdekek mentén, az egyik ember egy másik – általában egy nálánál jobb – ember rovására érvényesül, ér el sikereket mindenféle erkölcsi gátlás nélkül. Ebben az esetben definíciószerűen a rosszabb kerül ki „győztesen” (a káini, illetve a romulusi viselkedésminta).
Ezzel szemben a Hunor-Magyar által szimbolizált Iker-küzdelem olyan versengés, erőpróba, ahol a cél egymás segítése, a kölcsönös jobbulás, fejlődés, erősödés, erkölcsi tisztulás, a jobb minőség elérése, nem pedig egymás (a jobb) kiirtása. Nagyon kell vigyázni arra, hogy egy Ikrek típusú, egymásért való küzdelem ne csússzon bele egy alacsony szintű, a másik rovására érvényesülő működésbe! Ahhoz, hogy megmaradjunk Embernek, nekünk ez a legfontosabb tanítás.
Legtöbb népmesénk a Halak – Szűz tengelyben ránk váró kihívásokat, feladatokat tárja elénk. Beavató regéinkben legtöbbször ilyenkor jelenik meg a kisegér vagy az öreg koldus, aki arra kér, hogy adjuk neki az utolsó falatunkat is. A két legidősebb királyfi nem osztozik – nem is találják meg, amiért útnak indultak. A legkisebb királyfi az utolsó falatját is jó szívvel adja oda a kisegérnek, az öregembernek vagy koldusnak. És a kis királyfi nem hal éhen, hanem ezzel az áldozattal mindig célba ér. Lélekből indul a késztetése, így hallatlanul magas erkölcsiségre tanít. Ha a másiknak nagyobb szükségét érzi, mint a sajátja, félelem nélkül, habozás nélkül odaadható az utolsó falat is. Az önzés elengedésével juthatunk egyre feljebb, csak így kerülhet ki mindkettő erkölcsileg győztesen az adott helyzetből.
A Halakra ráömlő Vízöntő hullámain érkezik az önfeláldozásra indító szellemiség. Éppen oda érkezik, ahol a legtöbb alkalom lenne az önzésre. Ha nem tudna érvényre jutni ez a szellemiség, az élet belemerevedne az önzésbe és rövid úton lecsengene. Nincsen enélkül megváltás…
Ezeknek az írásoknak az a célja, hogy megismerve és megértve a körülöttünk lévő világot, a természet működését, a motivációkat, fejlődhessünk, tudatosodjunk, megoldásokat találjunk, a legjobbat hozzuk ki magunkból – és ahogy már a bevezetőnkben is megfogalmaztuk: „járunk emberséget tanulni” –, azért, hogy Emberek maradhassunk egy kihívásokkal teli világban. Szabad akaratunk révén mi dönthetjük el, hogy melyik utat választjuk…
A képeken: Andrássy Kurta János: Káin és Ábel, és Csontváry Kosztka Tivadar: Fohászkodó Üdvözítő (részlet)
