2 perc olvasási idő
A Mindenség emberszabású. Az ember Mindenségszabású.
Az ember nemcsak része a teremtett világnak, de teljességének is letéteményese, így a testén is megtalálhatók az állatövi analógiák. Ezt a keretrendszert a magyar néptánc- hagyomány is alkalmazza, az állatöv jelei és a mozdulatok megfeleltetésével. A tánc lehetőségét adja annak, hogy az ember “mikrokozmosza” ráhangolódjon a Mindenség “makrokozmoszára” és így töltekezzen annak energiájával.
A Halak mozdulatában annak jele (lásd a jobb oldali képen alul) és mozgásdiagramja jelenik meg, amikor a teremtő minőséget még közrefogja, még nem engedi kibontakozni két őrző minőség. A mozdulatban a befelé zárkózás is megjelenik. Hangsúlyosak a lábfejek.
A Halaknak az emberi zodiákusban a lábfejek, a boka és a talp felel meg. Van olyan ősi szokásjáték, amelyben a család valamennyi tagja – minden baj távol tartásáért – a mezítelen lábát füstöli meg, a még nyáron szedett kerti, mezei, erdei virágok elégetésekor keletkező füstnél. Nagycsütörtökön, az Utolsó Vacsora előtt Jézus megmossa tanítványai lábát, ezzel alázatra tanítva őket. A lábfej így a Halakat, a “halságot”, az áldozatból támadó életet jelöli.
A bal felső kép Pap József somogyi faragópásztor tükröse az 1870-es évekből. A bal alsó fénykép forrása a Pinterest. A jobb oldali kép a Baranya megyei Kórós református templomának karzatmellvédjén látható (ábrázoló népművészetünk a Halakat két madárral is jelöli, ők is megjelennek a képen).
(Akinek van kedve játszani, megkeresheti a két madár közén, a levelekből és virágokból kialakuló kisebb és nagyobb cicaarcot. A Macska, a Halakkal szemközti jegy, a Szűz keleti megfelelője.)
