7 perc olvasási idő
Népi műveltségünk a teljességet hagyta ránk, és ehhez azt a kozmikus keretrendszert alkalmazza, amelyben a keretet (akár az évkörben, akár a térben) az Állatöv, a cselekvéseket, a működést pedig a Hold-csomópontokkal kilencessé bővült „hét-bolygórendszer” bolygói, őselvei adják. Az adott jegy-érvénytartamban cselekvő bolygók viselkedésével ismerkedünk meg és azzal, hogyan és miről ismerhetjük fel őket egy-egy mesében, képzőművészeti- vagy irodalmi alkotásban.
A Mérlegben a Vénusz uralomban van. A Mérlegben folyamatos a harmóniára és a szépségre törekvés, a kibékítés, a kiegyenlítés. Ennek folyamatosságát és közegét a Vénusz, a szelídült szerelem, a szeretet, a szépség őselve teremti meg.
A képen egy késő-középkori miniatúrán Vénuszt és a Szerelem kicsi Nyilasát, Amort vagy Cupidot látjuk (görögül Erósz). Kettőjükről már a Bika évköri egységénél is szóltunk, amikor az ottani bolygócselekedeteket mutattuk be. A kocsi kerekén Vénusz otthonai: a Bika és a Mérleg képjelei jelennek meg. Van olyan ábrázolás, ahol az istennő szekerét galambok húzzák, a galamb is Vénusz, a béke és a harmónia szimbóluma. Az Esthajnalcsillag mindkét otthona a szerelemről szól. A Bikában a Vénusz szenvedélyes vágyként jelenik meg. A szerelem letaglóz, ha valaki igazán szerelmes, nem tudja egyensúlyban tartani magát, kibillen. Idővel maga a harmóniateremtő Vénusz lesz az is, aki a megnyugvást elhozza. Vénusz a Mérlegben az egyenletesen égő, kiegyenlített szeretet és a tiszta vonzalom képviselője.
Vénusz a festett kazettás templomi mennyezeteken és a magyar népmesékben Szélként jelenik meg, a népi gondolkodásban pedig a ház asszonyaként az életfonál folyamatosságáért felelős. Egy kis kitérőként lássuk, hogy az élet születése hogyan jelenik meg a magyar szavak – és a hangalaki megfelelés – szintjén (Máriássy Gergely nyomán). Amikor életet adunk, akkor SZüLünk. Éppúgy, mint amikor SZóLunk a SzáJunkkal és továbbmondjuk a teremtő Igét. Ha SZóLunk, a lelkünkből a SZeLLem szintjére emelkedik, majd a SZóLással testesül, életre kel a SZéL – a Müncheni-kódex szóhasználatában -, a szent SZeLLet. Amit világra hozunk, az Ige, Isten élő Igéje. A „SZéL-SZáL(L)-SZóL-SZáJ-SZüL-SZeLLeM-SZeLLeT (mindezt a SZeR eleme „SZeRvezi élővé”). … a rend=SZeR. A szeretet pedig: Isten rendje a Világban.” Érzékelhetjük, hogy milyen kozmikus üzeneteket találhatunk a magyar nyelvben, a műveltségünkben és a népmesékben (gondoljunk pl. Világszép NádSZáL kisasszony című mesére).
A Mérlegben a Szaturnusz erőben van. A Mérleg a mérés, a mérlegelés, a bíráskodás, a megítélés, a megmérettetés, az ítélkezés, az igazságosság jelképe, az égi és a földi, az isteni és a túlvilági igazságszolgáltatás szimbóluma.
A természetben, a Mérleg idejében a kemény, visszafogó-gátló erőhatás kényszeríti menedékbe a pusztulásra ítélt élőlényeket. A Mérleg analógiája a bárka, a barlang, az odú, a bölcső vagy fészek, az élet megtartásában játszik szerepet. Erről az erőben lévő Szaturnusz gondoskodik, de elengedhetetlen feltétele a megtartó szeretet, melyet Vénusz istennő ad hozzá.
A hétköznapokban, a Mérlegben erőben lévő Szaturnusz összeszedettséget ad, ha elbizonytalanodunk, ha döntésképtelenné válunk, ő hoz vissza a középpontunkba.
Szaturnusz, a törvény szigorú őre, aki a struktúrát szimbolizálja, a keménységet, a lehatárolódást, ami ugyanakkor tartást és stabilitást ad. A megmérettetés az objektivitás és a szubjektivitás serpenyői felett történik, a nem részrehajló ítéletet a kegyelmet nem ismerő ítélő hozza meg. Sokan büntetőként tekintenek rá, pedig a vén bölcs a megszerzett a tapasztalati tudást teszi mérlegre, a tetteket mérlegeli. Olykor kérlelhetetlen, rideg, hiszen ő az idő szimbóluma is az archaikus világfelfogásban. Mindennek meghatározott, rendelt ideje van, ettől nem lehet eltérni. Míg Szaturnusz-Kronosz a törvények alapján uralkodik és ő a tapasztalat bölcsessége, őt egyedül Jupiter-Zeusz, a teremtő minőség bírálhatja felül, akit a kegyelem vezérel.
Pap Gábor művészettörténész Munkácsy Mihály képeit is részletesen elemzi csillagmítoszi szempontból. Képein Munkácsy is a Naputat, mint keretrendszert alkalmazza. Maga az ítélet jelenik meg Krisztus Pilátus előtt című képén. A képen három, kiemelkedő fehér ruhás alak látható. A kép drámaiságát és valódi konfliktusát az adja, hogy a döntés előtti pillanatot megidéző képen nemcsak Jézus Krisztust, hanem Pilátust is tetőtől talpig hófehér ruhában festi meg Munkácsy Mihály. Jézus Krisztus a tisztaságot, a Szűz minőséget képviseli, ő a Halak világkorszak kezdetén, de testileg a Szűz téridő-mezejében fejti ki a tevékenységét, Szűztől született, és kezének tartása a Szűz mozgásdiagramját idézi. Pilátust, a bírót, maga az ítélő szerepe sorolja a Mérleg alá, valamint a szék, amelyen ül – a feje, a szellemisége felett – a Mérleg képjelét rajzolja. A „törvény a maga legtisztább formájában szembesül egy isteni küldetéssel”. A harmadik fehér ruhás szereplő a tömegből tűnik ki a fehérlő felsőtestével, azaz tiszta lelkiségével. A tömegből kiemelkedő, a Kos mozdulatát kezeivel leíró fiatalember révén lehetünk biztosak abban, hogy akármilyen ítélet is születik, lesz feltámadás, amiből teljes értékű megújulás kelhet életre.
(Zárójelben jegyezzük meg, hogy a Pilátus emelvényéhez vezető lépcső a Szűz lépcsőzetes, „részlegességről újabb részlegességre továbbvivő tudásszerzés képlete, pontosabban folyamatábrája”. Ahogy a Mérleg precessziós írásunkban utaltunk rá, világkorszakunkban a Mérleg nem önhatalmúlag, hanem a Szűz által befolyásolva működik. Részlegességek összességéből soha nem lehet teljesség, – alacsony szintű működésnél – a ráció felülírja az igazságot, ezért itt nem is számíthatunk pártatlan, igazságos ítéletre.)
A Mérlegben a Mars száműzetésben van. A Mars tüzes, aktív, férfias őselv, a Mérleggel szemközti Kosban van uralomban, lendület, hajtóerő, küzdelem, szenvedély tartozik hozzá. A tüzes Mars a hadak ura, az erők, küzdelmek és energiák képviselője. A harmónia, a béke megteremtésekor nem a harc van előtérben, nem a heves cselekvésnek van itt az ideje.
Bár a Mérleg jegyében a Mars gyenge, a Mérlegben otthon lévő Vénusz és a szemközti jegyben uralkodó Mars teljességet tud alkotni. Együtt, velük teljessé tehetjük a termékeny energiákat, ha magas szinten működtetjük őket, és mindkettőből a legjobbat hozzuk ki. A teljességről alkotott világképünk a tudomány, a vallás és a művészet darabjaira esett szét. A világ nem ellentétpárokból, hanem egymást kiegészítő párokból áll, ahol egyszer az egyik, máskor a másik kerül túlsúlyba, de az egységet csak együtt tudják létrehozni. Például a régiségben, a paraszti kultúrában a tavaszi megújuláskor a kinti férfimunka került előtérbe, nyáron együtt dolgozott a család, az őszi befelé fordulásnál a benti munkákat a nő irányította, télen pihentek. Nem a férfi vagy a nő vezette a családot, hanem az emberpár egymást kiegészítve együtt teremtette meg a teljességet. Nézzük meg a mostani életünket: télen dolgozunk a legtöbbet, nyáron pihenünk, a férfi – egyre nőiesebb -, nem férfi, a nő – egyre férfiasabb -, nem nő (tisztelet minden kivételnek!), nem vagyunk a helyünkön sem térben, sem időben. „Ha újra elfoglaljuk a helyünket a teremtésben, ha megtaláljuk a kapcsolatot a Teremtőnkkel, minden magától a helyére kerül! Újra elmerülünk abban a hömpölygő, titokzatos folyamban, amelyet úgy hívunk, hogy Élet aminek csak egyetlen törvénye van:
„Rész is vagy és egész is,
Anyag is és szellem is,
Tükör is és tengely is,
Ember is és Isten is!” (Géczy Gábor)
A Mérlegben a Nap erővesztésben van. A Mérleg havában a természet elszenderedni készül, befejeződik a növekedés, gyengül a Nap ereje, nő a sötét órák száma. A labilis egyensúlyi helyzetből már hiányzik a Nap „elhasznált” energiája.
