10 perc olvasási idő
A Szűz (Virgo) csillagkép halovány csillagokból áll a Napút és az Égi Egyenlítő találkozásánál. Ebből a kapcsolódásból következik, hogy a jelenlegi (Halak) világkorszakban ebben a csillagképben van az őszi napéjegyenlőségi pont. Kettős csillagképnek is nevezhető, mert vagy egy Napúton fekvő Angyalként ábrázolják, kezében Kalászt tartva, vagy egy “fejetlen” futó alakként, aki Démétér Földanya istennőt jeleníti meg a görög mitológiából lánya, Persephoné keresése közben.
A Szűz csillagkép a görög mitológia szerint Dikét az igazság istennőjét is idézi, akit a jog és törvényesség istennőjével, Themisszel együtt szoktak ábrázolni. (Ez arra enged következtetni, hogy a görögök felismerték: az igazság és a jog, a törvényes rend nem mindig egy és ugyanaz.) Később, a római mitológiában a két istennő már egy istennő, Justitia alakjában olvadt össze, mint az igazság és a jog istennője. Görög mondák szerint Diké elfordította a fejét az emberiség erkölcsi romlását látva és visszatért az égbe. Ez a mondai magyarázat a Szűz csillagkép halovány csillagaira, azaz nem könnyű észrevenni az igazságot sem a külvilágban, sem saját magunkban. Csillagászati költeményében a görög költő Aratus elmondta, hogy a Themis-Virgo, aki addig békében élt az emberekkel, visszavonult a „hegyekbe”. Ezekre a történetekre a precesszió jelensége is magyarázatot adhat: i.e. 11.000 körül volt a Szűz világhónap vége, ami egyben a nagy – kerekítve 26 ezer éves – napév tele is volt. Ahogy a 365-366 napos kis évben a téli napfordulón születik meg a Szűz minőség öléből a Fény, úgy a nagy év esetében is a tél fordulóján, az ártatlan és tiszta szűzből sarjad az új élet, az új körfogás kezdete.
A Szűz csillagkép magyar neve az Angyal-ábrázoláshoz kapcsolódik, nálunk Arató Szűznek és Szárnyasnak hívják. Az angyali minőséget, a tisztaságot és az ártatlanságot jeleníti meg. A Nap először a Szárnyas fején halad át, így előbb a szellemet itatja át a Fénnyel, majd a testén és a kezében tartott Kalászon (latinul: Spica), a Szűz legfényesebb csillagán vándorol át. A gabona kalászában a szemek sűrítetten tartalmazzák a Fényt („Mag, mag, búzamag, benne aluszik a Nap” – ahogy egy gyermekmondóka idézi). A Szűz csillagkép és a Nap, illetve a Kalász „találkozása” jelenti a Fény aratását, ami a Szűz havának szimbolikus jelentésére, az aratásra, a betakarításra, a munkára és a rendre is utal. A természettel együtt élő ember számára ez a munka a szellemi – lelki – testi szinten megvalósuló rendbetételre irányul. Most aratjuk le a korábban elvetett magokból sarjadt minőségeket, és most vetjük el a jövő gyümölcseinek a magvait. „Ki mint vet, úgy arat”- tartja a régi mondás, ami itt a Szűz havában és csillagképében a legidőszerűbb megállapítás. Ha Fényt vetünk, Fényt aratunk. Életünk minden egyes eseménye a mi vetésünk eredménye, tehát nem mindegy, hogy mit és hogyan ültetünk el a mindennapokban (Paksi Zoltán nyomán). Ha elég tudatosak vagyunk erre, akkor önismereti munkával egyre jobban fejlődhet, tisztulhat a jellemünk. A legnehezebb próbatételek – a népmeséinkben is – a személyiségünk legmélyén lévő hibák leküzdésére irányulnak, amikor felismerjük, hogy a személyiségünk magjában vannak azok dolgok, amelyek – nekünk nem tetsző – képét a külvilágban észleljük. A világ: tükör.
A Spica (Kalász) a magyar néphagyományban a Leányszemű (Leányszömü) csillag nevet viselte. Ragyogó, fehér színű, nyugodt fényű csillag, ezért hasonlíthatta a népköltészetünk egy leány szeméhez. A régiségben Nyárs is volt a neve, sőt ő lehetett a Vincellér is, ahogy a kalász és a vincellér az aratáshoz és a szürethez kötődik. (A Szűz havában kezdődik a szüret.)
A Szűz csillagkép ismertetésénél ki kell térnünk a Szűz extra-galaktikus (külső galaxisokból álló) szuperhalmazra. Ez a Szűz csillagkép és a (fölötte lévő) Bereniké haja (Coma Berenices) csillagképek irányában lévő hatalmas, többségében gyűrűs galaxisok tízezreit tartalmazó anyagcsoportosulás (Coma-Virgo halmaz). Hagyományunk a hatalmas ereje miatt „boszorkánytanyának” vagy „boszorkánykonyhának” nevezi. Ennek a hatalmas anyagtömörödésnek nagyon erős a húzóereje, a szívóhatása és így hat arra a kozmikus környezetre, amelyben mi is tartózkodunk. A Naprendszerben két domináns erő érvényesül: az egyik a „boszorkánytanya” elszívó, egyirányú húzó energiája, ami hatalmas erő, de nagyon messze van, másik – az ezt ellensúlyozó – a Nyilas csillagkép felől, a saját Tejútrendszerünk központjából beáramló teremtő energia, amely sokkal közelebb van hozzánk, de sokkal kisebb. Ennek a (közeli) energia beáramlásnak és (távoli) energia elszívásnak a hatására tud az élet a Földön megjelenni, kettejük táguló-lefékező egyensúlya teremti meg az élet lehetőségét. Éppen annyira fékeződik le az energia, hogy anyaggá alakulhasson.
A Bereniké haja (Coma Berenices) csillagkép egyik magyar neve – ami szintén sugallja a mögötte lévő óriási erőt és a benne lévő csillagok, csillaghalmazok szétszórtságát – Tatárdúlás. Másik magyar neve: Aranyhajú csillag, ami a hozzá kapcsolódó szkíta-görög mitológiára is utal.
A Szűz csillagkép másik ábrázolásában a „futó” nőalak a csillagkép Olümposzi védnöke, Démétér istennő, aki a görög mitológiában maga az istenasszonnyá avatott anyaföld, a növényvilágnak és különösen a gabonának az istenasszonya. (A magyar hagyományban Nagyboldogasszony és Boldogasszony ókori hasonlóságai Démétér és Perszephoné istennők lehetnek.) Ő tanította meg az embereknek a vetés és aratás művészetét.
Démétér a lányát, Persephonét keresi égen-földön, akit elrablója és férje, Hádész hoz fel az Alvilágból azzal a feltétellel, hogy az év negyed részét (a telet) vele kell töltenie. Ez a föld (Démétér) és a természet (Persephoné) jelképes története, a lány előkerülése Eleusyában pedig a tavasz analógiája (az Eleusis szó ’eljövetelt’ jelent). Eleusya kultikus hely volt, titkos szertartásai az élet születését és halálát modellezték. (Falvay Károly a hagyományos magyar lakodalmi és temetési szertartásokban ismerte fel ezek párhuzamait.) Homérosz az istenekhez írt himnuszaiban szépen ábrázolja Démétér istennő leánya, Persephoné elvesztése felett érzett fájdalmát, amely a mitológia egyik legmegrendítőbb fejezete.
A nőalak az Oroszlán csillagképtől a Mérleg csillagkép felé halad. Az Oroszlánhoz közelebb lévő, azaz a múltból elrugaszkodó lába szimbolizálja az aratást, a jövőbe lépő lába pedig az új magok elvetését. A Szűz csillagkép hangsúlyos csillaga a Zaniah, az Arató Szűz térde. A Szűz alázatra tanít és egyben rugalmasságra is, ami a változtatáshoz szükséges az életünkben, hiszen most a befelé fordulás ideje jön el.
A Vindemiatrix csillag a Szűz feje helyén lévő csillag, ami a tiszta tudatosságra hívja fel a figyelmet. Egyes hagyományokban a csillag neve Szőlőszüretelő lány (Zentai Anna asztrozófus nyomán), nálunk lehet, hogy ő volt a Szőlőérlelő csillag. Szintén Anna egyik írásában találkoztunk azzal a névvel, hogy a Szűz csillagkép szívét jelképező Auva csillag neve a régi hagyományban Kéreghántoló csillag. Ha úgy vesszük, itt sűrítetten fogalmazódik meg a Szűz egyik legfontosabb feladata: a tiszta tudatosság ne a lélektelen megközelítés legyen, ne csak az eszünkkel – szemünkkel, hanem a szívünkkel is lássunk. A szív, a szeretet, az ölelés révén hántsuk le a felszínen lévő felesleget, „hogy a szív ereje kapjon fényt.” A Szűzhöz tartozó elSZÍVó energia így válik SZÍV-üggyé – magyar nyelven.
Az ésszerűség miatt a Szűz minőség a hitetlenség képviselője lehet, nem hisz a csodákban (tudós). A Tündérszép Ilona és Árgyélus című mese végén a Szűz minőséget megjelenítő Tündérszép Ilona nem hisz a játszótársainak, amikor bejelentik Árgyélus érkezését, és igazságtalanul végigpofozza őket: mind a tizenegy lány kap egy-egy pofont. Ezeket a pofonokat Tündérszép Ilona később Árgyélustól sorban vissza is kapja, miközben azt rebegi: „Megérdemlem”. Mielőtt csak az asszonyverést látnánk ebben a jelenetben, gondolkozzunk el a tanulságon. Árgyélus a célba érkezése előtt még egy utolsót hibázott: kételkednie vagy józanul mérlegelnie kellett volna ahelyett, hogy higgyen a neki ajtót nyitó tizenkettedik „leányzónak” (a boszorkánynak, aki nem mellesleg Tündérszép Ilona rosszabbik énje), de Tündérszép Ilona is rosszul ítélkezett, amivel a tévedése (tizenegyszeresen) másokat sújtott. Nem hitt, amikor hinnie kellett volna. Gondoljunk bele, hogy hányszor esünk bele mi is ezekbe a hibákba! (Pap Gábor nyomán)
A Szűz csillagkép égi környezetében találjuk a Holló (Corvus) és a Serleg (Crater) csillagképeket. A Serleg és a Holló a Vízöntő ismertetőjelei, azé a Vízöntőé, amely a másik Angyalként ábrázolt jegy és szintén a megtisztulást segíti.
A hagyományban a HoLLó a csőrében olyan minőséget visz, ami a HuLLa-HaLáL állapoton túl tud lendíteni. Lehet ez akár az élet vize, a kenyér, mint életet adó táplálék vagy maga a teljesség (gyűrű). A Serleg (Crater) nyitott, befogadó minőség, az örök élet, a halhatatlan értékek és tudás (szomjúhozásának) ősképe. Az Örök Élet Italát tartalmazza, grálként, kehelyként, de még szelenceként is találkozunk vele. Árgyélus királyfinak is volt egy aranySZeLeNCéje, amely segítségével (SZeReNCSével) találkozhatott az égi minőséggel, Tündérszép Ilonával. Az életünkben helye van a szerencsének, amikor engedjük, hogy a Gondviselés a maga szándéka szerint alakítsa a dolgainkat, mi pedig hagyjuk, hogy az lehessen, ami VAN.
Az ősi magyar hitvilágban kitüntetett szerepük volt a szerencsecsillagoknak. Ezek egyike a Holló (Corvus), amely régi magyar neve: Árvadorka szerencséje. Toroczkai-Wigand Ede írja erről a csillagképről, hogy ebben „boldogasszony gondja biztatja az eladó pártásokat”, azaz az eladó szűz lányok célja boldogasszonnyá válni. A magyar hagyományban Boldogasszony földi párhuzama a gyermeket váró fiatal nő, az örökké megújuló élet hirdetője. A régiségben a menyasszony boldogasszonnyá válik, ő a termékenység jelképe, azaz gyermeket szül az élet folytatásához. A pártások a hajadon (szűz) lányok voltak, a pártát – a szüzesség jelképét – csak az esküvőjükig viselhették, amelyet Holdkaréj-alakú virágból (myrtuskoszorú) vagy nyírfakéregből készítettek (a nyírfa kérge fehér, sima, hajlékony és a felülete hártyás), illetve a pártákat gyöngyvirággal, gyöngyökkel díszítették. A gyöngy és a gyöngysor a Szűz jellemzője, elsősorban a harmatot jelképezi, amihez az érintetlenség kapcsolódik. Nyelvünkben ma is a „harmatos” szavunknak „érintetlen”, azaz „szűzi” értelme is van.
A Szűz csillagkép, abban a Porrima (Carmenta) csillag, ami a Szűz öle (Carmenta a szülés római istennője volt), és a körülötte lévő Holló és Serleg csillagképek együtt az örök életről, a létezés valódi működéséről, a magas szintű, tiszta áldozatról, alázatról, szolgálatról tanítanak, a legmagasabb szintű anyává válás ígéretét hordozzák, az élet és a születés lehetőségét jelképezik.
