7 perc olvasási idő
Az átalakulást és megújulást elindító váltó vagy változó kereszt (Nyilas-Ikrek, illetve Szűz-Halak tengelyek által kirajzolt kereszt) Szűz végpontjával ismerkedünk az alábbiakban. Az asztrálmítoszi hagyományban a változó kereszt szárvégein az Ikrek a garabonciás, a Szűz a tudós, a Nyilas a táltos és a Halak a megváltó képviseletében jelenik meg.
A változáshoz és ahhoz, hogy magasabb szintű működésbe lépjünk, előbb szempontot kell tudnunk váltani és meg kell ismernünk a polaritást (az ellentétesnek látszó dolgokat). Ezeket az Ikrekben már elsajátítottuk. A Szűzben meg kell tanulnunk az energiákat beosztani, részleteiben, módszeresen, fokról-fokra megismerni, (az ösztönösen hozott tudást is) tudatosítani, majd mindent a maga helyén és idejében használni. A beavatás négyfokozatú menetében a második szint – a Szűzben – a Tudós szintje, akit a régiségben a mindent tudó füvesasszony és füvesember, napjainkban a tudós szimbolizál. A hazai műveltségi körben Bolyai János képviseli ezt a minőséget a leglátványosabban. Ez a mai tudománynak az a szintje, amely az anyagi világ problémáinak feltárásával, megfigyelésével, boncolgatásával, elemzésével és helyretételével, orvoslásával foglalkozik.
Fazekas Mihály Lúdas Matyi című elbeszélő költeményét Pap Gábor művészettörténész elemezte asztrálmítoszi szempontból. Szívből ajánljuk olvasásra! A továbbiakban az Ő elemzéséből-könyvéből szemezgetünk és idézünk. A mű négy levonásában szereplő állomások az évkör váltó/változó keresztjének szárvégeit jelölik ki. Lúdas Matyi útja a (Vízöntővel átitatott) Halakból indul, és – az Ikrek és a Szűz stációk után – a Nyilasba érkezik, így Matyival és Döbrögivel ezt a keresztet járjuk be. Az alapkonfliktus a Halak-Szűz és az Ikrek-Nyilas tengelyek között feszül, ahol Matyi a Merkúr, Döbrögi a Jupiter elv képviselője. Főszerepben van még az Élőfa, a legmagasabb minőséget megjelenítő égi út: a Tejút. A műben nemcsak az egyén, hanem a nemzet sorskérdései is megfogalmazódnak. Lássuk, hogyan!
Egyrészt a magyar nemesnek – Döbrögi uraság képviseli – meg kell tisztulnia a zsarnoki viselkedésétől és meg kell újulnia. Döbrögi beavatás-történetében Matyi a beavatás mestere, akinek a küldetése az, hogy megtanítsa: „a magyar nemes személyiség-képében nincs helye kegyetlenségnek”. Másrészt Matyinak is végig kell járnia a maga beavatási útvonalát, hogy magára találjon. Matyi és Döbrögi együtt-párban a magyarság képviselői, mindkettőjük beavatási útján vezet végig a mű.
A magyarság útja már Fazekas Mihály korában is egy négyrétegű hierarchián – embernek és közösségnek egyformán kijelölt magatartás-típuson – belül az utolsó előtti, a „lovag, harcos” fokozaton vezetett. (A négy viselkedési szint leegyszerűsítve: szolga, kereskedő, lovag, tanító.) „A magyar, amikor megjelenik a történelem színpadán, már ezen a fokozaton találkozunk vele. A harcos esetében nem az az érdekes, hogy végig tudja-e püfölni az ellenfeleit, vagy sem, hanem az, hogy van-e becsülete, vagy nincs. Itt a becsület elsőrendű érték. Ha a becsület érdekében az életét is fel tudja áldozni, akkor „lovag”.” Erről a szintről két úton indulhat el az egyén is, a nemzet is. Vagy lecsúszik, és akkor nem egy, de két szintet zuhan (a szolga szintjére), vagy magasabb szinten folytatja az útját, ez pedig a tanító szintje, ahol már csak a szellemi javadalmakkal foglalkozik, olyanokkal, amelyek valódi értékkel gazdagítják az emberiséget.
Lúdas Matyi a vásárban a kereskedő szintjén akar érvényesülni, azaz lefelé indul, megtagadja a fölfelé menetel útját. Befelé kellene érlelődnie, és már a szellemi irányítás szintjén működnie. Emiatt nem is csodálkozhat azon, hogy jól elverik, éppen a magyarok saját vezérlő csillaga: Jupiter bünteti meg, aki – a zsarnok Döbrögi képviseletében – maga is alacsony szinten működik. A jupiteri minőség rendeltetése szerint kivételesen magas szellemiséget kellene, hogy képviseljen. A rossz úton lévő Matyinak így nemcsak önmagát, hanem Döbrögit is korrigálnia kell, és ezek a helyreigazítások történnek meg három lépésben.
Először nézzük Matyi beavatási útvonalát. Az első menetben a nagy fával való találkozáskor és annak átölelésekor – a nagy fa itt az Ikrek csillagkép mellett végignyúló Tejút – a verés ötletével érkezett garabonciás jellemű Matyi az emberség próbájában hozzáméri Döbrögit az Élet-tengelyhez (Ikrek-Nyilas tengely), hogy méltó-e rá. Tudjuk, hogy nem az, hiszen Döbrögi egy zsarnokivá fajult jupiteri képviselet, ezért kell „visszavenni a méltatlanná vált méltóságából”. A második menetben Matyi elmegy (külföldre) tanulni és tudósként, mint füvesember (sőt, a parókájában és a köpenyében mintha füvesasszony lenne) tér vissza. Itt a Szűz végponton azt a leckét kell megtanulnia, hogy ugyan egy magyar nemeshez méltatlan volt az ő megveretése (a Halakban), de a nagybeteg Döbrögi megverése (a Halakkal szembeni Szűzben) is méltatlan az orvosi hivatáshoz, hiszen a beteg még rosszabb helyzetbe került, mint volt. Az utolsó levonásban a Nyilasban vagyunk. A főszereplő itt a Nyilas keleti megfelelője a Ló, és – a Nyilassal szemben lévő, annak testisége -, az egymást segítő Ikrek-minőség jelenik meg Matyi és az őt eljátszó fiatalember személyében. A fiatalember felajánlja Matyinak a táltos lovát, azaz a Nyilas tulajdonságokat, aki megveszi és – ingyen kegyelemből – előre ki is fizeti. Ezáltal Matyinak lehetősége van a „lovag” szintjére visszakerülni (az egyetemes csillagmítoszi hagyomány a magyarságot – szellemi értelemben – a Nyilas képviselőjeként tartja számon), illetve azt meghaladni, hiszen – fájdalmasan – megtanulta (és vele együtt remélhetőleg mi is felismertük), hogy nem a kereskedő szintjéről nyílik meg a fejlődés útja a magasabb (tanító) szint felé.
Induláskor Döbrögi úr alacsony szinten működteti jupiteri szerepét. A Halakban Jupiter otthon van, a teremtő minőséget a szeretet kellene, hogy cselekvésre késztesse. Döbrögi uraságot hozzá kell igazítani, hozzá kell kötni a nagy fához – a magasabb szintű Tejút minőséghez -, és szükség esetén kemény kézzel kell kimozdítani a jelenlegi állapotából, hogy az ingyen kegyelem képviselőjévé váljon. Az emberség, de még a világ sorsa is ezen áll vagy bukik, hogy sikerül-e egy zsarnoki minőségnek megjavulnia. A zsarnoknak lehetősége van felülemelkedni a zsarnoki mivoltán, ha rá tud hangolódni az Élet-tengelyből, illetve a Tejút magas minőségéből áramló erőkre, a korlátlanul működő ingyen kegyelemre. A kegyetlen úr verések sorozatán át jut el a megigazulásig, Döbrögi megjavul a történet végére, már senkit sem uszít rá Matyira, a magyar nemes megigazul, „kegyelemmel akarván ójni magát ezután az erőszaktételek ellen”. Belátja hibáját („Az Isten így bánik, s bánjon valamennyi kegyetlen urakkal”) és ezután „törvénytelenül nem bánt, hanem úgy a’hogy illik, Ember társaival; jól is végezte világát”. A Nyilasban a Döbrögi-Jupiter már magas szinten működik.
A küzdelem célja nem a legyőzés, hanem a megtisztítás és egymás felemelése. A Lúdas Matyiban az utolsó szó a kegyelemé. Sajnos éppen ezt a befejezést hagyják ki a feldolgozásokból (sőt, a belőle készült meséből is), amelyek így csak a revans, Matyi bosszújának érzetét hangsúlyozzák, pedig Fazekas Mihály befejezése sokkal távolabb mutat a kicsinyes bosszúnál. A Nyilasnál, mint végkifejletnél, semmiképpen sem fordulhat elő bosszúállás, és a Szűz-Halak tengelyben – ahol a mindennapjainkat éljük – az emberség megmaradási esélyei csak a kegyelemhez köthetők.
