6 perc olvasási idő
Az évkörben kirajzolódó keresztekkel ismerkedünk. A 12 évköri egységből az egymástól 90 fok távolságra elhelyezkedő jegy-érvénytartamok fontos pontokat, ún. kereszteket jelölnek ki. Három évköri keresztet tartunk számon: az új idő születését jelző napéjegyenlőségek (Kos-Mérleg) és napfordulók (Bak-Rák) sarkalatos keresztjét; a megtartást és a megmaradáshoz szükséges energia-háztartást biztosító szilárd (fix) keresztet (Oroszlán-Vízöntő, illetve Bika – Skorpió végpontokkal), és az átalakulást, megújulást elindító váltó vagy változó keresztet (Nyilas-Ikrek , illetve Szűz-Halak tengelyek által kirajzolt kereszt). Mindegyik keresztben megjelenik a négy elem.
A Nyilas-Ikrek tengelyt, éppen azért, mert folyamatosan az életet tápláló erők áramlanak rajta keresztül a Tejút-központból a földi környezetbe, az asztálmitológia „Élet-tengelynek” nevezi. A másik tengely pedig, ami az életre vonatkozóan veszélyt jelent – nem közvetlen veszélyt, de komoly a megvalósulási lehetősége – „Halál-tengelynek” nevezi. Tudjuk, hogy nem szerencsés ez a kifejezés, de tény, hogy az évköri változás rendjében a természet is meghalna a Halak havában, ha az „Élet-tengelyből” – rejteki módon, éppen a Jupiter jóvoltából – nem kapna utánpótlást. A Jupiter a változó jeleket uralja (Nyilas és Halak), változásokat hoz és „idéz elő”, a jövőbe irányítja a figyelmünket. Így a változó kereszt indítja el az átalakulást, az átváltozást egy magasabb rendű minőségbe, a következő stációra, ahol a fejlődéshez szükséges új tapasztalatokkal gazdagodhatunk. Hétköznapi gondolkodással csak a mennyiségi változásokat láthatjuk. Ha mindig csak az újdonságokat keressük, nem jutunk magasabbra (gondoljunk pl. a kereskedelemben rendszeresen felbukkanó és a folyamatos fogyasztásra felszólító „NEW” megjelölésre). Analógiás gondolkozással, ha a változások mögött megtaláljuk az irányító elveket, akkor minőségi átalakulás jöhet létre. Ez a bölcsesség állapota, a változás évköri egységeiben ennek elérésének a célja rejtőzik.
Egy kis kitérőt kell tennünk: a bölcsességet és magas tudást képviselő Jupiter a Nyilast és a Halakat uralja, míg az Ikrek és a Szűz Napút-szakaszain a hermetikus tudás és beavatás másik bolygója, a Merkúr uralkodik. Ez a két – tudást és beavatást képviselő – bolygó ismertet meg bennünket a lényeges dolgokkal és tanít arra, hogyan tudunk kapcsolódni a „nagy egészhez”. A bölcsességbe való beavatás, mint minőségi átváltozás négy égi stációján így rendkívüli tulajdonságokkal találkozunk: az asztrálmítoszi hagyományban a változó kereszt szárvégein az Ikrek a garabonciás, a Szűz a tudós, a Nyilas a táltos és a Halak a megváltó hatótere a Zodiákusban (mindegyikükkel megismerkedünk a maga idejében).
A beavatás négyfokozatú menetében – a Nyilasban – a harmadik szint a főpap, illetve a táltos szintje. Ezen a szinten az a feladatunk, hogy megtaláljuk a szellem ősi forrásával a (közvetlen) kapcsolatot.
Ősi beavató, gyógyító és égi kapcsolatokkal bíró szent embereink a táltosok voltak. Mindenki tisztelte őket, mert az ősi tudás, az ősi hit bennük öltött testet. Legfontosabb tulajdonságuk az alázat volt. Ipolyi Arnold megfogalmazásában: a táltos „bölcs és tudákos, anélkül, hogy tanítanák”. A táltosok ősvallásunk papjai és a nemzettudat fenntartói is voltak. Gyakran összekeverjük a sámánokat a táltosokkal. A táltos magasabb fokozat, mint a sámán, egy háromlépcsős hierarchián belül a sámán a legalsó fokozat, őt követi a mágus és a legmagasabb a táltos. A magyar ősvallás nem azonos a sámánizmussal, de még annak táltosi fokozatával sem. (A tárgyalt négyes beavatási sor az ősvallásnak csak egy bizonyos vonulatát idézi meg.) A táltos a közvetlenül megkapott tudást uralja, kézben tartja, gyógyít vele és tanítással tovább adja.
Wass Albert „Hagyaték” című művében magyar hitvilágunk ősi törvényeit gyönyörűen fogalmazza meg. Ebben a táltos egyik tanítása: „olyanok vagyunk mi is, mint az a kicsike törött üveg. Isten fényét kell beletükrözzük az emberi világ sötétségébe, s ha ezt megtesszük, eleget tettük a parancsnak, ami világra hozott…”
Képünkön egy agancsos táltos alakja látható egy erdélyi ácsolt menyasszonyi ládáról. Hogyan kerül a táltos egy menyasszonyi kelengyés ládára? Makoldi Sándor értelmezi egyik munkájában a magyar ácsolt ládákon (szekrényeken) látható képjeleket.
Említettük már, hogy a Tejút képjele a Szarvas és a teremtés folyamatábrája jellegzetes agancs-képletet mutat. A csillagos égen a Nyilas csillagkép irányában van a Tejút-központ, ahonnan a teremtő erők érkeznek hozzánk. A táltos minőség kapcsolata ezekkel a teremtő erőkkel, azaz a menny világával sugárzó fejéke révén lehetséges: agancsa a felső világra nyitott – egy analógiával élve – „antenna”. A táltos akkor válik a túlvilágot ismerő erővé, ha kapcsolatba tud lépni a felsőbb hatalommal, így az „atya” világába, az égbolt Nyilas szakaszához, a Tejút és annak középpontjából érkező életadó jellegű erőközpontjához vezet el.
A menyasszonyláda a mennyek ládája. Nyelvünkben a menny, a mennyezés, a menyasszony és a menyegző szavak egy tőről fakadnak. Ugyanolyan szentségi természetű, azaz szakrális feladat volt a menyasszonyláda díszítése, mint akár a templom mennyezetkazettáinak az elkészítése.
A dús ékítménnyel ellátott ládának kitüntetett szerepe volt a nő életében, amit életének legjelentősebb napján kapott és végigkísérte az egész életét. (Ezeket a ládákat nemcsak a kelengye tárolására használták, hanem volt, hogy később gabonát – „életet” – tároltak benne, de megvan a formai kapcsolata a sírládákkal/szarkofágokkal/koporsókkal is). A menyasszonyi ládákon lévő képjelek (fénymag, életmag, csillag, gabona, kalász, faág, folyó, víz, hegy) mind az élettel-halállal és a termékenységgel függenek össze. Eleink a mindenséggel mérték magukat! Műveltségünkben a mennyország – női szerepkörben – a kezdetet és a befejezést jelenti. A lakodalom az új élet kezdetének a szertartása. A menyasszony a termékenység jelképe, azaz gyermeket szül az élet folytatásához. (Az élet földi lezárásakor a temetés is nőközpontú. A temetés során visszatérünk az Anyaföldbe).
A házassághoz a menyasszony az áldást a mennyből kapja, ahogy majd az anyává válásához a gyermeket is (áldott állapot). A táltos szerepe itt a teremtő erők, az áldás közvetítése. A körülötte lévő ágacskák végén a csillagok – analógiásan – az ősök lelkeit idézik meg. Hagyományunk úgy tartja, hogy minden csillag egy-egy ember lelke.
Mi más kerülhetett volna a menyasszonyi ládára, mint „ami a menyasszonyság lényegét és távlatait szebben, lényegláttatóbban tudta volna megfogalmazni?”
