8 perc olvasási idő
Az évkör legfőbb – a Fény születésének – ünnepére, a Karácsonyra rávezető advent időszakával már megismerkedtünk. Tudjuk már azt is, hogy az égbolton a Tejút és a Napút (Állatöv) a Nyilas csillagképnél keresztezi egymást, valamint azt is többször említettük, hogy rajta keresztül érkeznek hozzánk a Tejút középpontjából a teremtő energiák. A Tejút központja izzó gázkemence, itt születnek a csillagok, itt születik a Fény. (A Nyilas csillagkép ilyenkor delel az égen, így a Nap fénye elhomályosítja. Megfigyelésére a szembe eső – Ikrek – évköri egységben, a tavaszvégi-nyári égbolton, éjféltájban adódik lehetőségünk.)
A szkíta-görög mitológia szerint a Nyilas csillagkép Kheriont, a legnagyobb tudású kentaurt, a bölcs tanítómestert ábrázolja. Kherion uralta a belső erőit, szelíd és bölcs volt, valamint hősöket tanított, ő volt pl. az Ikrek (Castor és Pollux) tanítója.
Több értelmezés is van arra vonatkozóan, hogy a Nyilas (vagy Fazekas Mihály elnevezésében: a Nyilazó) nyilának a hegye mire mutat: a Skorpió szívére, az éppen arra járó Napra, a galaxisunk- vagy saját belsőnk középpontjára. Bármelyik úton indulunk el, ugyanoda érkezünk. Ebben az esetben a nyilazás nem feltétlenül öldöklést jelent. A nyilat nemcsak emberek vagy állatok megölésére lehet használni, hanem meditációs eszközként is. Így a nyilazás a meditálást, a probléma célbavételét is jelentheti, egy különleges koncentrálás: a „célra tartás” segítségével.
A Zen-buddhizmus a mai napig tanítja és használja az „Íj és nyíl ösvényét”, a hétköznapin túli valóságba történő áttájékozódás eszközeként. A célpont ilyenkor nem rajtunk kívül, hanem éppen bennünk van. Ha Nyilazónk a Napra céloz, akkor a legmagasabb minőséget célozza meg, és az íj-nyíl meditáció arra irányul, hogy a világosságot behozzuk a mindennapokba. Ha a Skorpió szívére koncentrál, akkor az isteni szeretet minőségét veszi célba. Ha a galaxis középpontját célozza meg, akkor pedig itt a Tejúton, a Lelkek Útján a Teremtővel való kapcsolatot célozza meg. Végül is az íjászat beavató, mágikus cselekvés, ahol az íjjal-nyíllal végzett meditáció a felső kapcsolat felvételére irányul.
A Nyilason áthaladó bolygók már lejönnek a Tejútról, a megcélzott és megkapott isteni energiát és az ég tudását lehet itt lehozni a hétköznapokba. Ez a tudás pedig az emberi minőségen túlmutató szeretet törvénye (Paksi Zoltán nyomán).
A mitológia szerint Kherion Prométheusz javára lemondott a halhatatlanságról. Paksi Zoltán tanítása szerint Prométheusz nemcsak a tüzet hozta el nekünk, hanem magát a Fényt, az isteni minőséget kapta meg az ember, amellyel isteni rangra emelkedett. Mindig emlékeznünk kellene arra, hogy a Fényből – Fénytől való, teremtésre képes ember magának az isteni minőségnek a hordozója!
A Nyilas csillagkép mellett van a Déli Korona csillagkép. A koronához az uralkodás kapcsolódik, ebben az esetben az Égi Egyenlítő alatt lévő Déli Korona – a beavatást követően a Fény bölcsességének a koronája – a belső világunkban, a mélységek területén megvalósuló uralást jelenti. (Emlékezzünk: a Kígyótartóban a Kígyó Feje az Északi Korona felé nyújtózott, ami a szellemi tudás uralását jelképezte). A bennünk lévő isteni minőség tudásával lehetünk az életünk urai.
A Nyilashoz a szakrális uralkodó tartozik, így a Déli Korona a szakrális uralom koronája. Hagyományunkban a Déli Korona csillagkép megfelel a magyar Szent Korona égi jelképének. A Nyilas a magyarság jegye és csillagképe. A Déli Korona másik nevei még Koszorú és Öv. A Koszorúhoz a mitológiában Szemelé története tartozik, ami a női minőség beavató útja, az Övhöz pedig Hippolüté, az amazonok királynőjének aranyövéről szóló Héraklész legenda.
Említettük, hogy a hagyomány szerint a Tejúton éjjel tündérek járnak, innen származik a Tündérút elnevezés. A Tejút elágazását Tündérek Fordulójának nevezi népünk, a Nyilas csillagkép felett lévő Pajzs (Scutum) neve pedig Tündérek tánca. Őseink e csillagok rezgésében lenge táncot láttak. A Pajzs amúgy a szellemi-lelki-fizikai védelem jelképe, és mivel a Tejúton helyezkedik el, így az isteni védelmet is képviseli (Paksi Zoltán nyomán).
A Nyilas csillagkép fölött a Tejút két ága elválik egymástól. Itt jelenik meg csillagmadarunk: a Sas (a magyarok Turul madara). A Sas (latinul: Aquila) csillagkép fő csillaga az Atair/Altair/. Ennek a csillagképnek és fő csillagának sajátságos a kapcsolata a mi mondai hagyományunkkal. A XI. század elejére datált Lengyel-Magyar Krónikában Atilla királyt következetesen Aquilának nevezik. Ugyanakkor ATiLLa neve az ATaiR korrekt hangalaki változata, akárcsak a TuRuL. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a Turul tulajdonságok emberi-történelmi alakban való ideális megjelenítője Atilla király volt. A Nagyszentmiklósi aranykincset – megtalálása után – sokáig Atilla-kincsnek is nevezték, és a 2. számú kancsóját Atilla kancsónak. Pap Gábor tanulmányában kimutatta, hogy a 2. számú kancsón látható „Győztes fejedelem” képe, hogyan felel meg a Nyilas csillagkép és égi környezete – a Sas, a Lant és a Pajzs – csillagainak. (A kancsó szemközti oldalán lévő „Égi vadászat” jelenetében pedig a Buda-tulajdonságok idéződnek meg.)
A Nyilas csillagkép régi magyar neve: Koldússzekér, Sántakúdús. A Sánta koldus a szekere rúdját fogva messziről követi hűtlen asszonyát, a „Szépasszont”, aki a Skorpió csillagkép Antares nevű csillaga. Ez a csillag még nyár közepén sem emelkedik túlságosan a horizont fölé, de a „legyezőjéről” könnyen felismerhető. Amikor a Szépasszony eltűnik a horizont alatt a Sánta koldus még egy jó darabig húzza égi szekerét, majd ő is eltűnik a látóhatár alatt. Említettük már, hogy a SáNTa hangalaki megfelelője a SZeNT (a „santa” is szentet jelent a latin nyelvekben). Az égi szekér szentséget hordoz, a szeretet bölcsességét.
A görög mitológiában a Nyilas csillagkép Olümposzi védnöke Artemisz (latinul Diana), a vadászistennő, akit íjjal és nyíllal ábrázolnak. Ez azért érdekes, mert a szűz Artemisz egyben Hold-istennő is. Artemisz kis szolgálóit Athénben arktoinak, medvéknek hívták és valaha magát Artemiszt is nőstény medvének tarthatták (az ősi Írországban a nagy tisztelettel övezett medve neve art volt). Megtanultuk már, hogy a Medve a Szűz második Hold-háza, így nem csodálkozhatunk azon, hogy Artemisz szűz istennő. Artemisz a vadon, a természet és a termékenység istennője, az állatok közül a szarvas az állata. Mitológiájában Artemisz szarvassá is változik, és aki képes őt elkapni, az méltó az istennő szerelmére. Hold, Szűz, termékenység, vadászat, Szarvas, Nyilas… hogyan magyarázható ez az „együttes”?
Tudjuk, hogy a Naprendszerben két domináns erő érvényesül: az egyik a Tejútrendszerünk (képjele a Szarvas) központjából, a Nyilas csillagkép felől beáramló teremtő energia, a másik pedig a Szűz irányából egy egyirányú húzó energia – ezek táguló és lefékező egyensúlya teremti meg a Földön az élet lehetőségét. Azt is tudjuk, hogy a Szűz nem teremt, hanem alakot ad, nélküle nincs testet öltés, azaz a Szűz magas szintű működésekor a Tejútról lehozott isteni energiák megvalósulását szolgálja. Azt is említettük már, hogy a Hold hónapról-hónapra visszaszüzesíti a női minőséget, és ez mindaddig így folytatódik, amíg az ki nem emelkedik ebből az állapotából és el nem indul az anyaság, az áldott állapot felé. Ahhoz viszont, hogy ez megvalósuljon, a „teremtő lövésre” van szükség. Így lesz a magasabb rendű élet-generálásában – a Fénynemzésben – a Nyilas teremtő energiáknak a Szűz a nélkülözhetetlen partnere. A Szűz tisztán működteti az energiáit: aki tiszta, az tudja a Fényt világra szülni. A Nyilas „atyai” energia és a Szűz felügyelő istennő ilyen formájú „kapcsolata” révén előáll az apa-anya-gyermek (azaz család típusú) tulajdonság-örökítési rendszer.
Analógiás megközelítésben Artemisz vadászata lelki (Hold) tevékenység, a bennünk lévő vad és veszélyessé válható ösztönerők felderítését, és azok legyőzése utáni átminősítését is jelentheti.
