7 perc olvasási idő
Az átalakulást és megújulást elindító váltó vagy változó kereszt (Nyilas-Ikrek, illetve Szűz-Halak tengelyek által kirajzolt kereszt) Ikrek végpontjával ismerkedünk az alábbiakban.
A bölcsességet és magas tudást képviselő Jupiter a Nyilast és a Halakat uralja, míg az Ikrek és a Szűz Napút-szakaszain a hermetikus tudás és beavatás másik bolygója, a Merkúr uralkodik. Ez a két, tudást és beavatást képviselő bolygó avat be bennünket a minőségi átváltozás négy égi stációján. A Kárpát-medencében a hozzájuk kapcsolódó rendkívüli tulajdonságokat négy egymást követő fokozatban tartották számon. Ezek az asztrálmítoszi hagyományban a változó kereszt szárvégein jelennek meg: az Ikrek a garabonciás, a Szűz a tudós, a Nyilas a táltos és a Halak a megváltó hatótere a Zodiákusban. Valamennyi tulajdonságcsoportra, de azok együttműködésére is szükség van.
A Nyilas-Ikrek tengely – Magyarországról nézve – a Tejúton van. Ezen az úton folyamatosan az életet tápláló erők áramlanak keresztül a Tejút-központból a földi környezetbe, emiatt az asztálmitológia „Élet-tengelynek” is nevezi. Mint – a mundán asztrológia szerint besorolt – Nyilas nép fiának, nekünk feladatunk és felelősségünk a polaritásokat egységben és teljességében tudatosítani és kezelni. A Tejútról származó életerőket, gyógyító energiákat és magasrendű tudást le kell tudnunk hozni a Földre és – egymás segítésével és szoros szövetségben – működtetni tudni azokat az Emberség megmaradásának érdekében. Mi magyarok a testiség szintjén Ikrek-természetűek vagyunk, naponta kell igazodnunk az egymásért való küzdelemhez az egymás rovására történő érvényesüléssel szemben. Különösen egy olyan közegben, ahol folyamatosan meg akarnak osztani bennünket a manipulatív „oszd meg és uralkodj”, vagy a rosszul értelmezett „valósítsd meg önmagad … és ne törődj a többiekkel” szellemében. Ennek eredményeképpen a viselkedésünk már nem Hunor-Magyar egymásra utaltságáról és egymás segítéséről szólna a kölcsönös fejlődés érdekében, hanem Káinná válhatunk, aki kiiktatta a nálánál jobbat (Ábelt), így minden konfliktusból az erkölcsileg alacsonyabb szinten lévő fél kerülne ki győztesen. Ezzel nem emelkedik, hanem leépül az emberi minőség. Az erőt és energia utánpótlást folyamatosan kapjuk a Tejút, a Magyarok csillaga (Jupiter) és a Nyilas jóvoltából, de választani nekünk kell, hogy melyik utat követjük, és fel tudjuk-e vállalni azt az utat, amire születtünk.
A Merkúr – ahogy a Jupiter is – a változó jeleket uralja (Ikrek és Szűz), változásokat hoz és „idéz elő”, a jövőbe irányítja a figyelmünket. Így a változó kereszt indítja el az átalakulást, az átváltozást egy magasabb rendű minőségbe, a következő stációra, ahol a fejlődéshez szükséges új tapasztalatokkal gazdagodhatunk. A Merkúr a kiegészítő párja a jupiteri bolygótulajdonságoknak, minden Jupiter otthonnal szemben egy Merkúr otthon található (a Nyilassal átellenben az Ikrek, a Halakkal szemközt a Szűz). Az Ikrek Merkúr a Nyilas Jupiterrel szorosan összefügg, zárt rendszert alkot, az ismeretek, az ideák, a teremtő elvek, a hétköznapi- és a magas tudás kapcsolódik hozzájuk. Tudjuk, hogy a Nyilas keleti megfelelője a Ló. A Nyilas csillagkép felől beáramló óriási teremtőerőt mederben kell tudni tartani, ami a testet öltés szintjén tipikus Ikrek-feladat. Ezt az antik mitológiában a lófékezők: Kasztór (Castor) és Polüdeukész (Pollux) vitték végbe, akik az Ikrek csillagkép megszemélyesítői.
A változáshoz és ahhoz, hogy egy magasabb szintű működésbe lépjünk, szempontot kell tudnunk váltani, meg kell ismernünk a polaritást, azaz az ellentétesnek látszó dolgokat, hogy felismerjük a teljességet. A beavatás négyfokozatú menetében – az Ikrekben – az első szint a Garabonciás szintje.
A képen a kárpátaljai Técső református templomának kazettás mennyezetén sárkányon lovagló garabonciással találkozunk. A XVIII. században a református vallásfelekezetek – amelyek őseink romlatlan hitéhez, illetve képi világához nyúltak vissza – még őrizték a „magyar vallás” Szent István-i térítés előtti elemeit, így kerülhetett fel a kazettás mennyezetre a sárkányon lovagló garabonciás deák alakja, de nemcsak Técsőn, hanem pl. Szilágylompérton is. Sajnos ma már mindkettő a magyar határon kívül rekedt, így nehéz újra rátalálnunk, és magunkénak vallani a tanulságait.
De ki is a garabonciás? A garaboncos, a garabonciás, a garabonciás deák egy bűvös tudományú ember, aki nem az iskolapadban tanulja meg leckéről leckére a tudományát, hanem készen kapja a magasabb rendű tudását. Tudása ösztönös és intuitív, ezért tud akár az ördöggel is megbirkózni. Használja is a tudását rendszeresen, viszont még nem képes kifogástalanul irányítani azt, és nem tudja beosztani és rendszerezni a kapott erő-áradatot. De nem is ez a dolga (az majd a második szinten a Szűz stáció feladata lesz), ő mozgásba, lendületbe hozza a természet erőit, meglovagolja a vihart – és ahogy Antal István a könyvében írja – meghintáztatja a véletleneket, a történéseket és a legszélső értékekig átmozgatja a valóságot. Még akkor is, ha ebbe belehal. A népmesékben és a népi hiedelemvilágban a garabonciás viharfelhőben érkezik és sárkányon lovagol. A sárkány felett hatalommal bír, mivel a sárkány csak akkor jön elő, ha a garabonciás elbűvüli, titkos könyvéből, a „bölcsesség könyvéből” olvas rá, „kiolvassa”. Az elbűvölt sárkányt ezután megnyergeli, a levegőben sebesen, mint a szél, vagy villámgyorsasággal utazik rajta és általa vihart és fergeteget gerjeszt. A sötét fellegekben a néphit mindig a garabonciás és a sárkány alakját vélte felfedezni.
A garabonciás rongyosan, fáradtan, könyvekkel a hóna alatt jár faluról falura, és kéregetve köszön be a házakba, ahol tejjel és kenyérrel kell őt megvendégelni, különben – ha valaki megbántja azzal, hogy nem tejjel kínálja, mert nem ismeri fel – fergeteggel vagy jégesővel sújtja a határt. Dühét egyedül friss, édes tejjel lehetett kiengesztelni, de ha jól bánnak vele azt sem tudja irányítani, olyan mennyiségű javadalmat zúdíthat a nyakukba, amivel már nem tudnak mit kezdeni.
A sárkányon lovagló garabonciás képi megjelenésében nem nehéz felismerni a Holdcsomópont sárkányát, aki a Nyilas-Ikrek tengely végpontjain erősködik, de a sárkány megjelenítheti azt a Sárkányt is, aki a csillagos égen a legfőbb tudást, a legmagasabb rendű (időtálló) bölcsességet őrzi. A bölcsesség könyve az Ikrekben uralkodó Merkúr-Hermészhez is kapcsolható éppen úgy, mint a szélsebes közlekedés, a tej és a kenyér pedig a Tejúthoz, az éltető energiához köt. Képünkön a haltestű lény (a sárkány) az éppen aktuális Halak világkorszakot is beidézi (a néphit szerint a sárkányok halból vagy kígyóból lesznek), azzal a tanító célzattal, hogy – magyarként – ebben az időszakban találkozunk a legnagyobb kihívásokkal. A garabonciás nevében a GaR gyök jelentése az, hogy „jön-megy, jár”, illetve jelenti a GaRathoz kapcsolható elbizakodott beszédet, locsogást, fecsegést („nagy garral beszél”), ami ugye az Ikrek alacsony szintű működéséhez társul. (Ma már legtöbbször a GaRázdálkodás kapcsán tetten érhető kihágásnál találkozunk ezzel a gyökkel.)
Az Ikrek polaritás két utat ad elénk, de nekünk az a feladatunk – és a beavatásunk tétje -, hogy a teljesség ismeretében megtaláljuk-e a saját utunkat, vagy sem. Az Ikreket képviselő garabonciás a magasabb nézőpontú rálátásával habozás nélkül felismeri a saját útját. Lehet, hogy ez nem könnyű, mert a saját utunk sűrűbb vadonba vezet, mint a felkínált kényelmesen széles vagy a gurbább keskenyebb út, de észre kell vennünk az igazi utunkra vetülő Fényt, és afelé elindulni, ami Fényt áraszt. Csontváry Kosztka Tivadar: Parkrészlet című festménye éppen ezt az állapotot jeleníti meg csodálatos művészi eszközökkel (Pap Gábor nyomán).
