5 perc olvasási idő
Az állatövi jegyek, illetve a nekik megfelelő, velük azonos elnevezésű csillagképek a jelenkorban, a precesszió folytán, már egy teljes egységnyivel elcsúsztak egymáshoz képest, így a hatásuk és üzenetük is változik.
A Nap március 9. és április 19. között halad el a Halak csillagai előtt. Ez azt jelenti, hogy a precessziós csúszás miatt a Kos jegy-érvénytartam idején (március 21 – április 20) a Nap mögött a Halak csillagkép van. Emiatt mondjuk azt, hogy a Halak világkorszakában vagyunk, mert a Kos havának kezdetén, március 21-én (a tavaszponton) a Nap a Halak csillagképben kel fel.
Képünkön egy szkíta bőr-rátét látható (lelőhelye: Altáj, Pazirik), a vég és a kezdet képjelével. A természet körforgásában az évkezdet a tavaszi napéjegyenlőséggel indul. Ekkor, a Kosban diadalmaskodik a fény a sötétség felett és a tavaszi újulás megindítja az életet. A Kakas (a Halak keleti megfelelője) a véget szimbolizálja, ugyanakkor mozdulata az évkör kezdetét, a Kos jelét idézi meg.
A világértelmezésnek ez a képírási gyakorlata nemcsak a szkíta művészetben, hanem a mi népművészetünkben is tetten érthető. Jó ideje a képírás átadta a helyét az ábrázolásnak, így elszoktunk már attól, hogy vannak olyan képek, amelyek nemcsak térben értelmezhetők, hanem azokról az időbeli jelentés is leolvasható. Ez azt jelenti, hogy nem egy pillanat rögzítése történik, hanem egy folyamatot látunk. Korábban már találkoztunk népművészeti alkotásokon a griffmadárral, aki nem kétfejű szörny, hanem a fejének a mozdulata egy folyamatábrát ír le. A griffmadár az egyetlen fejét fordítja balra és jobbra, mozgása ezáltal modellezi a napos és a sötét órák kiegyenlítődését, a Nap erejének és az energiáknak a feltörekvését. (A Kos harmadik Hold-háza a Griff. Vele elsősorban a Fehérlófia típusú mesékben találkozunk, ott a Griff az alvilágból a hőst a felső világba hozó erő jelölője. Fényt felemelő erő. Éppen úgy, ahogy ez „ilyentájt” a természetben esedékes.)
Képünk tehát – értelmezhetjük úgy is, hogy – egy élőlényt, egy Kakast ábrázol (a Kakas egyes számban a Halak képviselője) és a Kakas fejének két különböző létállapotát, két szélső helyzet közti mozdulatát jeleníti meg, nem pedig két fejet. Így idézi meg egyszerre az évkör utolsó (vég) és az első (kezdet) időegységét, a Kos havában a tavaszi napéjegyenlőségkor a fény és a sötétség teljes kiegyenlítettségét, és a Nap-kelte helyek közötti mozgás ritmusát.
A Kos keleti megfelelője a Kutya. Ha szemünket összehúzva figyeljük az ábrát, akkor még egy Kutya fejét is felfedezhetjük benne. A kakasok (ketten vannak, ha most állatot – állapotot – pillanatképet és nem folyamatot nézünk!) taraja a Kutya füleit idézik, a kakasok szárnyának negatívja a szemét, „farktolluk” a pofáját, azok végein a kunkorok az orrnyílását.
Ahogy a tavaszpont mögött jelenleg a Halak csillagkép van immár több mint kétezer éve, így a Kos mozgásdiagramját rajzoló Kakas a Halak világkorszakot is megjelenítheti.
A képi gondolkodásmód nem kizárólagos, az analógia kulcsszava az „is-is”, szemben a racionális gondolkodás „vagy-vagy” szemszögével, így több – az analógiák mentén képjelbe sűrített – értelmezés is elfogadható. A precesszió jelölésekor legtöbbször a Keleti zodiákus állatalakjait ismerjük fel.
Napjainkban, amikor a természet ébredésekor, a csillagászati tavasz kezdetekor a Kos jegy-érvénytartam (hónap) mögött nem a Kos csillagkép, hanem a Halak „látható”, akkor annak Fényüzenete is módosul ennek megfelelően. A kezdethez mindig hozzátartozik a vég is, de ez a Halak világkorszakban élőknél kiemelten hangsúlyos.
Most a kezdetnek a megtisztulásból, a lelkünk mélyén történő rendrakásból és a belső összegzésből kell táplálkoznia. Az előre lépésünkhöz és a kiemelkedésünkhöz szükségünk van a rendrakásra, a belső számvetésre és újragondolásra, hogy valami magasabb szintűt, valami újat tudjunk elindítani az életünkben, amihez az erőt és a bátorságot a Kosban uralkodó Mars biztosítja számunkra.
A Nap ilyenkor végighalad a Halak csillagképen, előbb a Vízöntő tisztító vizében fürdő és a körforgásban úszó Hal csillagaival találkozik, majd a két Halat összekötő, az összegzést és az Egységet jelképező Al Rischa csillagot „érinti”, amiből a kiinduló fonál egyenesen a kiemelkedő Halhoz vezet. Itt van lehetőségünk egészben, egységben látni magunkat és eldönteni, hogy kiemelkedünk-e és magasabb szinten folytatjuk az utunkat. Fontos, hogy tudjunk a mélységekben tájékozódni és a mélységben felfedezni az összefüggéseket, hogy ne csak a felszínen vergődjünk. Ehhez az önismereti munka óriási segítséget nyújt. Sokszor persze kényelmesebb lenne, ha megmondanák: mit tegyünk és mit ne, de ebben az esetben nem mi vállalnánk a felelősséget a saját életünkért. Ha egyéni szinten tisztességesen megéljük a sorsunkat, azzal nemcsak magunkat, hanem a nemzetünket és az emberiséget is emeljük.
A feltámadás, a minőségi emelkedés a megtisztuláson és az EGY-SÉGen keresztül érhető el. A felfelé úszó Hal fölött az Androméda csillagkép arra is figyelmeztet, hogy a kiemelkedés előtt fel kell áldoznunk azt a szintet, amelyen most haladunk. Ehhez is befelé kell figyelnünk és lezárnunk az idejétmúlt dolgainkat, energiarabló, lehúzó félelmeinket és kapcsolatainkat, hogy feltöltődjünk és erőt gyűjtsünk. Meg kell tisztulni mindentől, ami elválaszt bennünket a szeretettől és az Egységtől, hogy újult erővel induljunk neki az úton. Ennek az ÁLDoZatnak az eredménye ÁLDáS lesz (a magyar nyelvben e két szó egymás hangalaki megfelelői).
Mióta Keresztelő Szent János megKeReSZTelte Jézust a Jordán folyóban, azóta – a precessziós nagyságrendben – folyamatosan velünk van a Vízöntő-paradoxon révén egy plusz hullámtermészetű többlet-tulajdonság: a KRiSZTusság, ami nélkül nem értelmezhető a Halak világkorszak. Keresztelő Szent János szavaival élve, Jézus Krisztus már nem vízzel, hanem „tűzzel és Szentlélekkel” keresztel. Ez a többlet energia, a Vízöntő Halakra ömlő és KeReSZTező „vize” a KRiSZTusi minőségre, egy minden tekintetben új és teljes értékű emberi magatartásformára való ráhangolódás lehetőségét, és az egyetemes szeretet tanítását hozza a mindennapjainkba.
