9 perc olvasási idő
A Napút jegyei és a csillagképek keretet biztosítanak az életnek, abban az őselvek (a bolygók) cselekednek. Közegteremtő – folyamatosan jelenlévő – megmutatkozásuk az “otthon-lét”, robbanásszerű megnyilvánulásuk pedig az “erőben-lét”. Az adott jegy-érvénytartamban cselekvő bolygók viselkedésével ismerkedünk meg és azzal, hogyan és miről ismerhetjük fel őket egy-egy mesében, képzőművészeti- vagy irodalmi alkotásban.
A képen egy késő-középkori miniatúra a Napot daliás ifjú alakjában jeleníti meg. A kocsi kerekében a Nap egyetlen otthonának, az Oroszlánnak a jelét látjuk. A király gondosan fésült aranyhaja a rendezett szellemiségét és annak sugárzását jelzi. A magyar népmesék királyfiainak és például Szép Miklós mesehősnek is hosszú aranyhaja van. A görögök Apollo napistent mindig hosszú hajjal ábrázolták. Az uralkodó fején nyitott, Napot idéző, arany királyi korona van, így a fejtető a kinyíló – megnyilatkozó – kiáradó folyamatot jeleníti meg. A királyt a kép profilban ábrázolja, ami ebben a jelrendszerben azt jelenti, hogy „úton van”, a kiteljesedés állapota majd a szakrális királyságban valósulhat meg. Kezében hatalmi jelvény: korbács vagy ostor szerepel. Hasonló királyi jelvénnyel találkozunk Egyiptomban, ahol a földi és a kozmikus királyság egymás tükörképei voltak. Ez elsősorban a fáraó-kultuszban jutott kifejezésre: a Nap volt az első király, a fáraó a Napisten trónját foglalta el. A fáraó melle előtt keresztezett, legfontosabb hatalmi jelkép a (háromágú) korbács és a kampós jogar/pásztorbot Ozirisznek, a természet termőerőinek istenének a megkülönböztető jele volt.
Feltehetjük a kérdést: akkor a korbács mit jelent az uralkodó kezében? A zsarnokságot? Természetesen a válasz attól függ, hogy milyen – magas vagy alacsony – szinten működteti az uralkodó a hatalmát. Alacsony szintű működéskor a korbács vagy ostor valóban a zsarnokságot jelképezheti. Magas szintű működéskor viszont a korbács, az ostor a serkentés eszköze.
A Napisten földi fiai a királyok, akiknek a Napot kellett példaként követniük ahhoz, hogy jó uralkodói legyenek a népüknek. A Nap életet, meleget és fényt hoz az embereknek – az Oroszlán hava már az aratás, a gyümölcsök, a termés beérésének, az életadó élelem biztosításának időszaka. A jó király akár VaRázseszközökkel biztosít jólétet a népének. A korbács/ostor így – elsősorban – nem a fenyítés eszköze, hanem a termékenység előidézője. A magyar hagyományban a Fény újjászületése után – a téli napfordulót követően – a serkentés a fő feladat, ez a regölés harsány bőség- és termékenységvarázslásán keresztül valósul meg. Az Aprószentek ünnepén (december 28.) a vesszőzés, a korbácsolás az ősi egészségvarázslást, (nőknél) a termékenységet, (gyerekeknél) a növekedés serkentését jelképezte. De a termékenység, a magosodás érdekében VeRegetik, VaRázsolják vesszőkkel a gyümölcsfákat tavasszal is. Lehet, hogy azt a mondásunkat, hogy „az asszony verve jó”, teljesen félreértjük? Hiszen a „vesszőzés” a lányoknál-nőknél, növényeknél, de még az állatoknál is a termékenységgel, a termékenység-varázslással kapcsolatos.
A legősibb istenek az égbolt, a Nap, a Hold, a vihar megszemélyesítései voltak. Archaikus mítoszokban a Nap egyike volt a két főistennek, és csak később vált az egyedüli uralkodóvá (pl. Egyiptomban). A másik isten – többnyire a viharisten – a kezében (legtöbbször háromágú) villámköteget tartott. Erre a háromágú villámkötegre hasonlít a korbács. Tudjuk, hogy a másik király az évkörön a szakrális király, a Teremtő minőség: Jupiter/Zeusz az ég és a villámok ura. Az ő attribútuma a villámköteg. A Nyilas-jegy uralkodó bolygója a Jupiter, és a Nyilas csillagképen keresztül érkeznek hozzánk a Tejút középpontjából a teremtő energiák. A teremtés forrásvidékével való közvetlen kapcsolatfelvétel eszköze az ostor, a verőke a sámáni-táltosi gyakorlatban, ezzel ösztökéli a táltos-sámán a dobját, azaz a PaRipáját. Lehetséges, hogy a király kezében lévő korbács/ostor a viharisten villámkötegének az analógiája? Ennek megfejtéséhez a magyar nyelvet és a hangalaki megfeleléseket hívhatjuk segítségül.
A villámot és a korbácsot közös szó kötheti össze: a VeRőfény. „A VeRőfény és a Teremtő egylényegű” (Szabó Antónia). A ViLlám fényjelenség, ami le- és becsap, így hozza le a földi közegbe a tüzet. A Napot képviselő király hatalmi jelvénye a korbács. Mint Nappal kapcsolatos szimbólumot és „VeRőfényt” nem nagyon kell magyarázni, a napsugár hozza a tüzes minőségű erőt a világba. Amikor ViRrad, PíRkad akkor a Nap VéRVöRösen (VéRPiRosan) PaRázslik fel. A Nap sugarát nálunk szokták VeRőkének is hívni. A király a villámokat, a napsugarakat jelképező korbácsot összefogja, mintegy magba sűrűsíti. Éppen úgy, ahogy az Oroszlán havában, a természetben a “bent” ideje indul, magba sűrűsödik az élet.
A jó király a legmagasabb NaP minőséget működtetheti akkor, amikor a NéPét szolgálja. Ugyanakkor a helyes és igaz úton való tartás óhatatlan velejárója lehet a VeRés is. Jézus korbáccsal verte ki a templomból a kufárokat. Atilla nagykirályunk „a világ PöRölye”, az „Isten ostora”, Isten ítéletét hajtotta végre, hogy a Jézus által mutatott úton járjunk. (Ugyanakkor gyorsan meg kell jegyeznünk, hogy Atilla nem Oroszlán minőség.)
Az Oroszlánban a Nap uralomban van. A Nap ontja a melegét, forróság van, ekkor éljük át legtöbbször a kánikulát. A Rák Fény-maximumán már túl vagyunk, az Oroszlán időszakára a természetben a hő-maximum a jellemző. Sőt, az élővilág több energiát kap, mint amit fel tud használni. Folyamatos és gáttalan a kiáradás, legyen szó akár a hőről, akár az érzelmekről. Ilyenkor tudunk – kívülről – a Nap energiájával töltekezni, és belülről ezt a sugárzást visszaadni, szeretetet sugározni.
A Naphoz a rálátás, a tisztánlátás, az uralkodás, az igazságos vezetői képességek és a bátorság tartozik.
Katona József Bánk bán című drámájában Bánk nagyúr képviseli a Napot. Feleségével, Melindával – aki a Hold-szerepű – szorosan összefüggő rendszert alkotnak. Ennek a két „bolygónak” együtt jutott két otthon az évkörben (a többi bolygónak két-két jegy jut). Ha a haza és az emberiség sorsa a tét, akkor Nap-szerű hős jelenik meg, akinek az évköri otthona az Oroszlán. A „Nap-tulajdonság csakis Oroszlán-személyiségben képviseltetheti magát méltóképpen, ilyen karakterű hősben ölthet testet” (Pap Gábor). A drámában a címszereplő Bánk báné az Oroszlán szerep. Egyébként a drámában Bánk bánt kétszer is „oroszlánként” emlegetik. Ő a lebonyolító hatalom képviselője, a szakrális királyt – ami Nyilas/Jupiter képviselet – II. Endre király személyesíti meg a darabban. Hangalaki hasonlóság is van a NaGYúR és NáDoR között, a nádor(ispán)ról tudjuk, hogy a világi hatalom képviselője, ő a világi hierarchia csúcsán lévő személy a Magyar Királyságban. Ahogy korábban már utaltunk rá, Melindának Gertrudis az ellenfele, Bánknak viszont a Vízöntő képviselet, a Vízöntő tulajdonságok letéteményese: Ottó.
Az Oroszlánban nincs erőben bolygó. A robbanásszerű megnyilvánulás, az “erőben-lét” nem érvényesül az Oroszlán évköri egységében. Folyamatos a kiáradás, nincs, ami változtasson annak irányán.
Az Oroszlánban nincs erővesztésben bolygó. Teljes értékű erővesztés sem érvényesül, így dramaturgiailag „eseménytelen” ez az évköri egység.
Az Oroszlánban a Szaturnusz száműzetésben van. Az Oroszlánban folyamatos az energia-, illetve erő-áradat, nincs megfogó-visszatartó erő a színen.
Az Oroszlánban Mars rejtett erőben van. Berobbanhat a “képbe” – az alacsony szintű – marsi küzdésvágy, agresszió, irányítani akarás, de nem, vagy nehezen tud révbe érni és kibontakozni a Nap mellett. Ugyanakkor a magas szinten működő Mars az uralkodót tudja szellemileg segíteni és emelni.
Az Oroszlánban a Jupiter rejtett erővesztésben van. A világi uralkodó megmarad a világi uralom szintjén, ha nem törekszik szakrális uralomra. Ettől még lehet jó „államférfi”, de ekkor is törekednie kell rá, hogy kapcsolatban legyen az Éggel, uralja önmagát, hogy az alattvalókat, a rábízottakat is ennek megfelelően irányíthassa. Ha a jupiteri kegyelem nincs is a színen, dramaturgiailag egy jelenetben úgy jelenhet meg, hogy nem hajtanak végre olyan ítéletet, amit már kihirdettek.
A fentieket szeretnénk egy találó példán szemléltetni, hogyan jelenhetnek meg tökéletes dramaturgiai egységben ezek a bolygó-cselekedetek:
Madách Imre Az ember tragédiája című drámája a magyar és a világirodalom egyik kiemelkedő csúcsa (az ezredfordulóig 36 nyelvre fordították le). Az emberiség létének végső értelmét és célját kereső kérdéseket vet fel. A művet – a kis év (365-366 napos év) szempontjából – Szabó Gyula elemezte. Elemzésében a párizsi szín az Oroszlán jegyének megjelenítője. Idézzük Szabó Gyulát: „Fényes nap ragyog a párizsi téren, ahol Danton-Ádám az otthon lévő Nap adta töretlen magabiztossággal szónokol, ítél, élet-halál ura. Szaturnusz száműzött bolygó, semmiféle visszafogásnak, fékező erőnek nincs helye, a néptömeg addig fogadja el vezetőjének, amíg előtte jár s győztes. Amint a rejtve erővesztes Jupiter kissé szóhoz jut: menteni akarván a halálra ítélt nemesebb lelkeket, az addig ki nem rostált Konvent tagjai lépéselőnybe kerülnek és ők nem kegyelmeznek; mert a háttérben ott áll a rejtve, de erős tényező: a guillotine-t kezelő bakó, a vérrel-fémpengével jeles Mars képviselője”. Rejtve, a háttérben találkozunk erőben és erővesztésben lévő bolygóval, de az Oroszlánban kifejtett erőt és erővesztést nem tart számon a hagyomány. Robespierre és társai ugyan átveszik a hatalmat, de őket is hamarosan utoléri a vérpad. Danton erővesztése sem teljes értékű, mert „Ezúttal a nyakazás elmarad” – így ébreszti Danton-Ádámot Lucifer a következő szín elején.
A párizsi színtér – az álom az álomban színe – a mű tengelye, szerkezetében az adódik a középpontnak. Pap Gábor hívja fel rá a figyelmet – aki a nagy (precessziós) év szempontjából közelít -, hogy ekkor vagyunk a műben a legmélyebben a gödörben, a nép-felség helyett a tömeg-fölség elvét hirdető, legsötétebb erőket felszabadító rendszer érvényesül. A NéP NaP analógia, alapvetően szakrális rendeltetésű közösség, míg a tömeg „egy szerkezetét, arculatát vesztett, magukra maradt egyénekből alkalmilag összeverődött embercsoport”. Itt az álmot Lucifer igazgatja, ő a motorja a jelenetnek, ez legfeljebb az ő szempontjából lehet a csúcspont. „A kérdések kérdése ezek után az, hogy itt, a legmélyebb sötétségben is meg tud-e maradni embernek az ember.”
