13 perc olvasási idő
A misztikus zodiákus a lelkiség működését mutatja meg (lásd: Kérdés lehet – Mit takar a misztikus zodiákus kifejezés). Az ember három alkotóelem, a szellem, a lélek és a test egysége. A lélek mind a szellemiség, mind a testiség működését harmonizálja, irányítja. Az érzelem mozgósít és ösztönöz. A lelki indíttatást kontrollálja az ész és hajtja végre a test.
A Szűzhöz, mint szellemi működéshez hangulati – érzelmi szinten Ikrek-lelkiség kapcsolódik, míg a testisége a szemben lévő jegy: a Halak.
Az Ikrek misztikus zodiákusánál már említettünk, hogy reciprok-viszony van az Ikrek és a Szűz lelkiség között, azaz az Ikreknek Szűz a lelkisége, a Szűz szellemiségnek pedig Ikrek lelkiség felel meg, amely egy nagyon erős kötődést mutat a két jegy között. Az Ikrekben a hangsúly az egymásért történő vetélkedésen van. Az Ikrek-típusú – egymás emeléséért való – vetélkedésben alapfeltétel az érzelmileg tisztán (szűzen) maradás, hogy a teljesen steril, tiszta érzelem működjön a kapcsolatban. Az Ikrekben az önzetlen szeretet biztosítja azt, hogy az Iker-küzdelem az ellenfelek között egymásért és a fejlődésért történjen. Ugyanakkor a folyamatos versengésből ki kell billenni az élet folytatása érdekében, és ezzel a kimozdulással érhetünk el egy magasabb rendű létformára, ahol az átfordulás az önként hozott áldozatot hozza, így család alakulhat, utód születhet, ami biztosítja az élet továbbvitelét.
A Szűz, az Ikrek és a Halak is változó jegy, jellemző rájuk az átalakulás és egy új minőség csírájának a megjelenése. A változó jegyek lezárnak, javítanak, ami javításra szorul, és előkészítenek egy új ciklust. A Szűzhöz az a rendszerezett tudás kapcsolódik, amit a régiségben a mindent tudó füvesasszony és füvesember, napjainkban pedig a tudós szimbolizál, a mai életnek az a szintje, amely az anyagi világ problémáinak feltárásával, megfigyelésével, boncolgatásával, elemzésével és helyretételével, orvoslásával foglalkozik.
A Szűzben az Ikrek lelkiség szintjén – vállalva az érzelmi vetélkedést magunkban – az a fontos kérdés fogalmazódik meg, hogy melyik magatartás-lehetőséget válasszunk: a kimozdulással járó családalapítást vagy a karriert, azaz azt a tudós-létet, ami a Szűznek megfelelő életvitel? A Szűz a szolgálat jegye, legmagasabb fokozatán a tudós és a Szűzanyaság jelenik meg, a lelkisége szintjén a bennünk lévő halandó és halhatatlan küzd egymással – egymásért.
A Szűzhöz és a Halakhoz a rendrakás társul: a Halakban a lélek mélyén, a Szűzben a kinti világban, a hétköznapokban. A jól működtetett Szűz minőség racionális tudást, megértést, rendszert és rendet ad nekünk, de a Szűz legfőbb kihívása az, hogy mindezt szeretettel teljesítse. A Szűz tulajdonság képes leginkább a lelkiséget a tudatával áthatni. Alacsony szintű működésnél az ész-érvek minden más vezérlő elv fölé emelése lelketlenné tehet bennünket. A szeretet erejével lehet javítani, átalakítani, rendet tenni. Bert Hellinger írja: „A rend és a szeretet együttműködnek.” A szeretet rendje egy magasabb szint, ahol mind a saját sorsunkat, mind a másik ember sorsát függetlennek ismerjük el egymástól, és tisztelettel elfogadjuk mindkettőt.
Képünkön az ormánsági Drávaiványi református templomának egyik mennyezetkazettája látható, rajta egy sellővel, hallal és madárral. A kép érdekessége, hogy a 167 darab táblából egyedül ezen van figurális ábrázolás. A sellőt általában a bujaság jelképének tekintik. Különös, hogy a hét főbűn közül csak ezt az egyet jelenítették meg egy keresztény templomi mennyezeten.
A kép üzenete évköri keretben (is) értelmezhető, ha a főszereplő sellőre, mint a Halak – Szűz tengely két állatövi stációjának összevont képjelére tekintünk. Meséinkben Halkisasszony, Sellő, Hableány vagy Szirén képében (pl. a Halleány típusú mesékben) találkozunk vele. A sellő a testisége szintjén kiemeli a Halak testiséget, amelyhez Szűz szellemiség társul. A sellő karjainak párhuzamos függőleges megjelenése az Ikrek lelkiséget idézik. A sellő melletti hal a testiség szintjén megerősíti a Halak jegyéhez való kapcsolatot.
Első megközelítésben elmondhatjuk, hogy a kép megjeleníti az alsó, a középső és a felső világ hármas egységét. Az ábrázoló népművészetünkben legtöbbször a hal idézi az alsó világot, a felsőt pedig a madár formálja meg. A középső, a földi élet szintjét – még ha jelképes formában is – a sellő képviselheti. A háromrétegű ember- és mindenség-képben a fej a szellemiség képviselője, a nyakvonal és övvonal közötti rész (a felsőtest) a lelkiségé, az övvonal alatti rész pedig a testiségé. A sellő – akárcsak a kentaur – magának az embernek a képjele is lehet, ahogy az ösztönös és állati testiségéből emelkedik ki éppen az emberi lelkiség és tudatos szellemiség szintjére. Ha analógiás képekben gondolkodunk, akkor az alsó világ nem kívül van, hanem bennünk, és önismerettel a legmélyebb önvalónkat ismerhetjük meg a tudatosodás, a tudattalanból felszínre hozott ismeretek révén.
Egy másik megközelítésben a sellő ősi tengeristennők leszármazottja, akik közül Aphrodité (a római Vénusz), a „Habokból kiemelkedő” a legismertebb. A sellő egy-, illetve kétfarkú ábrázolásai az ősi istennőt a szűzies és a csábító tulajdonságai szempontjából közelítik meg. Itt az egyfarkú „változattal” találkozunk, ami a szüzességet hangsúlyozza.
A kétfarkú típusával találkoztunk már a Halak misztikus zodiákusának bemutatásánál, ekkor a két halfarok két széttárt combra emlékeztető képe a termékenységre, a szerelmi beteljesülésre hívó mozdulatot idézheti. Megjegyeztük akkor az írásunkban, hogy a természetben Vénusz, a kiolthatatlan szeretet motiválja a halálból történő új élet születését. A szerelemistennő – aki a Halakban erőben van – útjára indítja az életet már akkor, amikor a természetben még mindenhol a halál uralkodik. (Hasonló – ráadásul kettő – szirén ábrázolással Tancson is találkozunk festett kazettás mennyezeten, azzal a különbséggel, hogy ott a sellő – bajuszos és szakállas. Nemiségének más jellemzőjét is egyértelműen ábrázolták a táblán. A férfi szirének viszonylag ritka megjelenítése nem mond ellent a fentieknek, hiszen hímnemű vízi lények, tengeristenek is megjelennek a nőneműek párjaként, és sem a bujaság, sem az életindítás nem áll távol tőlük. A szirén megjelenítése nem önkényes, tanítást hoz azzal, hogy az egyiküket olyan kazetták veszik körbe, amelyek egyértelműen a Szűz képjelei: mellette egy Angyal látható. A Szűz csillagkép magyar neve az Angyal-ábrázoláshoz kapcsolódik, nálunk Szárnyasnak hívják. Az angyali minőséget, a tisztaságot és az ártatlanságot jeleníti meg, illetve a Szűz csillagkép haloványabb, angyali részére utalhat, ami az ember személyiség-fejlődésében a kiemelkedés lehetőségét fogalmazza meg. Kísértésekkel körülvéve, az érzéki csábítások csapdájából csak az emelkedett szűzies szellemiség mentheti ki az embert. Alatta egy boldog kapcsolatban feltételezhető női és férfi szirénpár látható, felette pedig megjelenik a hófehér Macska (a Macska a Szűz képviselője a keleti zodiákusban), amelynek az orrából – a „lélekzet”-éből, a lelkiségéből – indul ki a létbe segített ViRáG-ViLáG. Gondoljunk a Szűz minőség, az Éj monológjára Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művéből: „És a világot szültem gyermekűl”. Ezek a Szűz legmagasabb működéseinek az analógiái.)
Térjünk vissza a drávaiványi egyfarkú sellőnkhöz, és maradjunk még egy kicsit a csábításnál, amelyhez – Vénuszon keresztül – a „bikaság” is kapcsolódik. A Bika hava (április 21. – május 20.) az érzéki örömök téridő-egysége az évkörben, amelyben Aphrodité (Vénusz) van uralomban, annak is a buja képviselője. Legszebb hónapunk a május, minden érzékszervünk tobzódik, a természet elkényeztet hihetetlen gazdagságával és szépségével. Ha mesében vagy az ábrázoló-művészetben egy madár jelenik meg, általában az is ezt az időszakot idézi meg, tekintve, hogy a Bika második Hold-háza a Galamb. A madár és a sellő együttes ábrázolása így felveti annak az értelmezésnek a lehetőségét, hogy most a Bika fényüzeneteivel is foglalkozzunk.
A Bika keleti képviselője – és első Hold-háza – a Disznó, második Hold-háza a Galamb / Madár, és már tudjuk, hogy a Bika gyönyöröket nyújtó időszaka azzal a veszéllyel fenyeget, hogy (mint a disznó a dagonyában) hajlamosak vagyunk benne ragadni az élvezetekben. A Disznónak, ha magasabb szintre akar lépni, a dagonyázásból egy madár könnyedségével kell kiemelkednie, túl kell lépnie az öngyarapításán. Ebben az időszakban az öngyarapítás fontos, hiszen embernek születtünk, minden érzékszervünkkel meg kell élnünk az életet, meg kell élnünk a szépségeket, meg kell tapasztalnunk, ki kell elégíteni az érzéki igényeket, hiszen az évkörön a Bika az egyetlen ilyen időszak. Meg kell tudnunk szeretni az életet és erre a Bika hava adja a legtöbb lehetőséget. Előbb fel kell tölteni saját energiaraktárainkat, hiszen egész évben ebből az energiából „gazdálkodunk”, majd az önmagunkat meghaladó tendenciával (kiemelkedéssel), azaz önzetlenséggel teljesedhet ki a Bika tulajdonság, és léphetünk tovább az Ikrek felé, amikor már nemcsak önmagunkra, hanem másokra is figyelemmel vagyunk. A Bika csengersimai képjelében az öngyarapítás után egyenesen felfelé indul az energia, két párhuzamos vonalba, amiből majd a következő stáció, az Ikrek jele rajzolódik ki. Sellőnk lelkisége szintjén a felfelé mozduló karok párhuzamos tartása szintén az Ikreket idézi.
A képen lévő madár szájában leveles ág van, fejéből díszes ág nő ki. Amikor a madár szájából egy virágos/leveles ág bújik ki, az nem csak azt jelenti, hogy éppen eszegeti, csipegeti, vagy a csőrében hozza a növényt — mint Noé galambja az olajágat —, hanem jelentheti azt is, hogy „kimond”, „kiénekel” valamit. Képünkön ez a madár kimond valamit, ami az „igével teremtés” megszokott képjele népművészetünk valamennyi ágában. Ugyanakkor, ha figyelmesen megnézzük a képet, mást gondol (lásd a feje tetejéből hömpölyögve kiáradó, változatos szellemiséget, gondolatokat) és mást — a gondolataihoz képest szegényesebb „szókinccsel” — mond ki. (Találkozunk ilyen képírással a Baranya-megyei Kórós református templomának padelőlapján is. Ott még egyértelműbb az eltérés az Életfával együtt rezgő gondolat és a madár csőréből kiinduló ág között.) A madár szellemisége még tudna szervesen /tisztán működni, de elképzelhető, hogy amit kimond, az nem az övé, csak hozza ezt a tudást. Amit hoz, vagy amit kimond, itt a növénnyel, a „nőséggel” lehet kapcsolatban.
Nyelvünkben a „nő” szavunk egyszerre jelenti a női nem megnevezését és a növekedést is. A növények így a nő analógiájaként is értelmezhetők: virágot hoznak, gyümölcsöt, termést teremnek. A növény nő. A növekedést és a folyamatot jelzi. (Az állat az állapotot, a lefékeződést, a stabilitást jeleníti meg a képírásban, így a folyamat és állapot ritmikus egymásba alakulása magának az életnek a folyamatábrája.)
A Bikához a – nő, Éva által elindított – „bűnbeesés” kapcsolódik, ezzel a „hozott” tudással találkozhatunk egy templomi mennyezeten. A teremtés hatodik napján Isten a képére és a hasonlatosságára férfit ÉS asszonyt teremtett. Megáldotta őket, majd a teremtett világgal együtt a hetedik napon meg is szentelte őket. (!) Hogy pontosan hová tűnt ez a női minőség, és később miért kellett Ádám oldalbordájából egy másik (?) nőt megformálni, aki azóta is a bűnös asszony mintája, azt nem most fogjuk megfejteni.
Ugyanakkor a képírás szintjén, a hagyományunkban a kis-évkör és a nagy-évkör is arra tanít bennünket, hogy nincs eredendő bűn, hanem a bűnbeesés lehetősége van meg, és ezt nem lehet csak a női minőségre hárítani. Az ember választhat: benne ragad az élvezetekben vagy továbblép. Ahogy a sellő képírása utal rá: sikerül-e az emberségnek kiemelkednie a testiség érzéki bűvköréből? A részünkre tanítottakkal ellentétben a tudás megszerzése sem bűn, de a választás szabad: a jó- vagy a rossz tudást használjunk a tapasztalatok megszerzésére. Sellőnk egyensúlyozó tartása a Mérleg mozgásdiagramját is megidézi. A Mérleg csillagkép régi magyar neve: Mérték. A mértékét kell megtapasztalnunk annak, ami feltétlenül kell az élethez. Nem szabad és nem kell megtagadnunk az élet élvezetét, de mértékkel kell használnunk, és amikor itt az ideje, felül kell tudnunk emelkedni az érzéki élvezeteken, meg kell haladnunk a földhöz kötöttséget.
A Halak világkorszakban, a Halak – Szűz tengelyében a valódi bűnbeesés az, ha az Ikrek képviselet Halakként működik, azaz az egymásért való küzdelmet az egymás rovására történő érvényesülés váltja fel.
A sellő kezében lévő, a feje mellé felemelt kardok azt jelzik, hogy a maga harcias indulatait már tudatosította, a szellemiségének szintjére emelte fel. Az „egyenes vonalú tőr és a görbe kard a gondolkodás lineáris, illetve fordulatos működésének jeleként értelmezhető.” (Pap Gábor)
A sellő fején pompázó piros virág lángoló szellemi kiáradásra utal. A madár szellemiségének (fejének) is ugyanez a színe, ami a tüzes gondolatok mellett akár arra is felhívhatja a figyelmet, hogy ez a fajta szellemiség veszélyeket is rejthet magában. A madár esetében a női minőség alávetett helyzetét eredményezheti a „bűnös asszony” története, a sellőnél pedig, a Szűz-tulajdonság alacsony szintű működésekor, az észszerűség, a következetesség, az elemzés képessége miatt eljuthatunk a számításig, a hitetlenségig, sőt a könyörtelenségig.
A kép zöld kerete arra célozhat (a Szűz föld elemű jegy, melynek színe a zöld), hogy mindezt a tanítást földi keretek között, a földre lehozva kell alkalmaznunk. Nem szakadhatunk el a Földtől, emberlétünk ehhez a bolygóhoz van kötve, itt van feladatunk, itt kell a földi dolgokat megtapasztalni úgy, hogy ne mások rovására fejlődjünk, hanem egymásért éljünk akár karrierről, akár családról van szó. Itt kell megtanulnunk, hogyan lehet Emberhez méltón élni. Az áldozatkészség és a tanulás kiemelhet bennünket, és az a szellemiség, aminek a lélekben van a forrása, amit a szeretet vezérel.
