10 perc olvasási idő
A Szűz jegy-érvénytartam keleti megfelelője a Macska/Nyúl. Első Hold-háza a Macska vagy Nyúl, a második Hold-háza a Medve (Hold-házként és csillagképként nagybetűvel írjuk). A Macska, a Nyúl és a Medve is nagyon gyakran megjelenik a meséinkben, így a Szűz időegységét képviselik.
A Macska és a Nyúl a szaporaságuk miatt lettek a mechanikusan sokszorozó Szűz-karakter jelzőállatai. A Nyúl a mezei, a Macska inkább a városi életben megnyilvánuló Szűz tulajdonságok képviselője. A Nyúl az Állatöv felé tart kapcsolatot, a Macska pedig az Állatövtől kifelé, a Szűz „boszorkánytanyájával”.
Egy pillanatra álljunk meg és idézzük fel a „nagyságrendeket”. Az Állatöv a Napút, a Nap látszólagos útja, amely a mindennapi életünket meghatározza. Eggyel magasabb szint a Tejút, azaz a saját galaxisunk, amelyben a Naprendszer is található. Vannak azonban a Tejút-galaxison kívüli, külső galaxisok, ezek egyike a már korábban említett Szűz extragalaktikus (külső galaxisokból álló) szuperhalmaz. Ezt a hatalmas, galaxisok tízezreit tartalmazó anyagcsoportosulást nevezi hagyományunk „boszorkánytanyának” vagy „boszorkánykonyhának”. Ennek a hatalmas anyagtömörödésnek nagyon erős a húzóereje, a szívóhatása és így hat arra a kozmikus környezetre, amelyben mi is tartózkodunk.
A (365-366 napos) kis évben inkább a (szelídebb) Nyúl az időszak jellemzője, a (kerekítve 26 ezer éves) nagy, precessziós évben pedig a Macska. Úgy is mondhatjuk, hogy a Szűz befelé forduló arca a Nyúl, a kifelé forduló arca a Macska.
Húsvéti írásunkban már utaltunk arra, hogy mi köze lehet a Szűznek a Nyúlhoz. A különböző hagyományok eléggé egybehangzóan a Holdhoz és egyúttal a nőiséghez, a menstruációs ciklushoz és a termékenységhez társítják a nyulat. A nyúlnak elsősorban a Holddal van kapcsolata. Ahogy a Hold gyorsabb a Napnál, gyorsan növekszik és fogy, könnyű megtalálni benne az analógiát a szapora, gyorsan növő, gyorsan futó nyuszival. A Szűz és a Hold kapcsolatát nőnemű olvasóink hónapról-hónapra tapasztalhatják. Ha nem kerülnek áldott állapotba, akkor minden (Hold)hónapban újratisztulnak, „visszaszüzesednek”. A Hold a szűzi állapotból a termékennyé válás, anyává válás ígéretét hordozza. (Az ókori szkíta-görög mitológiában a Hold megjelenítői szűz istennők: Szeléné, Artemisz és Hekáté. Ez utóbbi a boszorkányság mestere, ugyanúgy kísérő állata a nyúl, mint a mi boszorkányunknak a macska.) A Szűz – akárcsak a maga nagyságrendjében a Hold – nem teremtő, hanem szabályozó, alakot adó minőség.
Felső képünkön az erdélyi Kraszna település református templomának mennyezetkazettáján láthatjuk azt a nyúl-ábrázolást, amivel Kínától Eurázsián keresztül a Kárpát-medencéig találkozunk, de nyomai megtalálhatók Németországban is. A kárpátaljai Técső református templomában is ugyanilyen formában találkozhatunk vele. A három körbefutó nyúl szimbolikájával már többen foglalkoztak, mi most Szűz analógiát próbálunk találni ebben a képírásban.
Ha egy nyuszi fülének egyszerűsített rajzát jobbra-balra “dagasztjuk” a középpontja körül, egy dinnyét kapunk, ami szintén a Szűz-képjele, a Szűz sokszorozó tulajdonságának kifejezése. A Szűz havában kezdődik a szüret. A szőlő (a Vízöntő egyik képjele) a teremtett világ működésének energia-típusú, míg a dinnye az anyagjellegű megnyilvánulására utal.
A Szűz-tulajdonság alacsony szintű működésekor, ha a racionalitást, az analizálást túlzásba visszük, csak a mennyiséget gyarapítjuk és sokszorozunk, nem tudunk a teljességbe (az egészbe) visszatalálni. A mindent minden irányból történő megközelítést alaposságnak is tekinthetjük, de van egy pont, ami után már fennáll a veszélye a részletekben való elveszésnek, ami legrosszabb esetben talajvesztéshez és becsavarodáshoz vezethet. Pap Gábor művészettörténész hívja fel a figyelmet arra, hogy a három saját füle körül pörgő nyúl éppen erre a veszélyre emlékeztet. A háromrétegű világképben a fej a szellemiség kifejezője, így a hozzátartozó fülek is. Ráadásul itt három nyúlnak három füle van, ami azt is jelzi, hogy egy-egy nyúl a maga két fülét csakis valamelyik szomszédjának a rovására tudja megszerezni. Itt egy olyan szellemiség, gondolkodásmód működési mechanizmusa érvényesül, „amelyen belül egyetlen, hallomásra alapozott felismerés sokszorozódik, változatlan formában, vég nélkül”.
A józanész minden más vezérlő elv fölé emelése lelketlenné tehet bennünket, nem tudunk – és másokat sem engedünk – kibontakozni. Így egy zárt kört kapunk, és az ebbe a körbe szorult élet nem tud kitörni. Képünk az üresjáratban pörgő észjárást vetíti elénk. Maga a pörgés is ezt az egyhelyben járást, a kibontakozás-nélküliséget jeleníti meg. Ráadásul a kép négy sarkában, mintegy keretként is szárnyas lényeket, angyalokat vélünk felfedezni, ami még jobban ráerősít az egyneműségre. Ehhez a mentalitáshoz kapcsolódik napjaink tudományossága is: a számítógépre és az okos-kütyükre gondolunk. Mindezek felpörgetik a gondolkodásunkat, így a képírás mai üzenete a felgyorsulás veszélyeire is figyelmeztet.
A Szűz-extragalaktikus szuperhalmaz hatásmechanizmusának jellegzetességét az is adja, hogy nagy számban gyűrűs galaxisokból áll. Gyűrűs galaxisban – a mai tudásunk szerint – élet nem keletkezhet, és nem maradhat meg (az élet lehetősége spirál-galaxisokban adott). A körben keringő nyulak ennek a térbeli jelenségnek is tökéletes megidézői.
Térjünk át a Macskára. Népmeséinkben a macskára (pl. Kacor király, A macskacicó) számos példa adódik. Analógiásan természetesen a tiszta és magas-működésű Szűz-tulajdonságok megjelenítője lehet pl. a fehér macska, míg a veszélyeket rejtő működés megfelelője a vasorrú bába és fekete macskája.
Kacor király című mesénk nagyon szépen mutatja a Szűz-extragalaktikus szuperhalmaz erejét. Az állatöv szelídebb képviseletei (a róka, a nyúl, a medve, a farkas és a holló) amint kicsalogatják a rókalyukból a macskát, azonnal felszabadítják az addig lekötött, beláthatatlanul hatalmas energiákat, és ennek hatására azonnal szétrobban az állatöv zárt kis világa.
Ugyan nehezen ismerhető fel a bal alsó képen a Fehér Macska, de a kép felirata egyértelműen elárulja, hogy egy Macska látható rajta. A kazetta a székelyföldi Tancs református templomának festett kazettás mennyezetén látható. Ismét a Szűz jelképes megjelenítésével találkozunk. Érdekes – és nem elrajzolt – a motívum, ahogy a Macska orrából indulnak ki a virágok. Korábban említettük, hogy a Szűz-tulajdonság nem teremtő, hanem alakot adó minőség. Ha a szájából indulna a virág, ha „kimondaná” a virágot, az az igével történő (ViRáG-ViLáG) teremtést jelképezné. Itt viszont nem teremt, hanem egy új ViRáGot-ViLáGot segít ki a létbe. A Szüzet a túlzott racionalitása lelketlenné teheti. Azáltal, hogy az orrából (lélegzetből – lélekből!) indul ki a virágos ág, a Szűz “feladatát”, a lélekből való kivirágoztatást fogalmazza meg a képírásba foglalt – valljuk be: gyönyörű – üzenet.
A Szűz-tendenciák erős hatását jelzi a második Hold-ház, a Medve az iszonyú erejével. (A MaCsKa-MaCKó hangalaki megfelelés is ugyanezt a minőséget idézi.) A medve népmeséink gyakori szereplője a nyúllal együtt. A Medve tisztelete a legősibb kultuszok közé tartozik. Téli álmot alszik, eltűnésekor, mintha magával vinné a fényt is, amelyet tavaszig magánál tart. Téli álma egyfajta “meditáció”, “átlépés másik világokba”. Hatalmas erejét is ebből nyeri.
Jobb alsó képünk egy nyugat-szibériai szárnyas medve bronz csüngő, Barszova Gorából. Ez egy kiterjesztett szárnyú, ragadozómadár-testű állatot ábrázol, medvefejjel. A medvének nemcsak szárnya van, hanem négy lába is. Két első lábával átkarolja egy ember fejét, mancsaival, karmával ennek az embernek a vállát markolja. A testtartása azt a pillanatot idézi, amikor éppen elragadja az embert.
A Barszova Gora-i szárnyas medvéhez párhuzamként kínálja magát a nagyszentmiklósi aranykincs 2. számú korsójának égberagadás jelenete. László Gyula értelmezése szerint ez az őszi napéj-egyenlőség jelképe lehetett. Tekintettel arra, hogy a Medve Hold-ház az őszi napéj-egyenlőséggel ér véget, ez is lehet egy elfogadható magyarázat. Mivel tudjuk, hogy az analógia kulcsszava az „is-is”, más értelmezés is elfogadható. Pap Gábor külön tanulmányt szentel a magyar művelődéstörténet egyik alappillérének, a nagyszentmiklósi aranykincsnek. Most az Ő elemzése nyomán próbálunk analógiát találni az égberagadás és a Szárnyas Medve között.
Az égberagadás kapcsolatba hozható a Szűz tulajdonság-rendszerrel. (Erről többet majd akkor tudunk írni, ha megismerkedünk a „misztikus” zodiákussal és a kilencessé bővült hétbolygó-rendszerrel.) Ha csak az égberagadás mitológiáját nézzük, az ókori mezopotámiai műveltség Etana-eposzában, Kis városállam királya sas hátán emelkedik fel az égbe, hogy megszerezze a szülés füvét és ezzel véget vessen felesége meddőségének. A MeDDő Nő hangalaki megfelelője a MaDoNNA, és a Szűzhöz úgy is kapcsolható, mint termékenyítésre váró minőség.
A Hold hónapról-hónapra visszaszüzesíti a női minőséget, és ez mindaddig így folytatódik, amíg az ki nem emelkedik ebből az állapotából, és el nem indul az anyaság, az áldott állapot felé, ami már a termékeny Vénusz ritmusára való ráhangolódással jár. A Vénusznak – ahogy mi nevezzük: az Esthajnalcsillagnak – ahhoz, hogy Hajnalcsillagból Esti csillag legyen, kerekítve 9 hónapra van szüksége. Szűz Máriát Hajnali Szép Csillagnak is nevezik énekeink, az Esti csillag pedig az Anya (Szűzanya) valósága. A ki- vagy felemelkedés itt a meddőség létszintjének a meghaladása, az anyaság vállalása. Ebben a felemelkedésben segít a Szárnyas Medve (ugye emlékszünk még: a Szárnyas a Szűz csillagkép régi magyar neve, a Medve pedig a Szűz második Hold-háza). Próbáljunk ne azonnal gyilkosságra gondolni, ha egy embert és egy medvét látunk együtt. Emberünk (az egyszerűség kedvéért nézzük most nőnek az elragadtatni készülőt) látszólag nem fél, kéztartása – de a Medve kéztartása is! – a Bika évköri egység mozgásdiagramját, mozdulatát idézi, amelyben Vénusz van otthon és a termékenység hónapja. A medve mozdulata inkább óvó, mint támadó. A Medve átjárása a „más világokba” lehetővé teszi számára a „más világokból származó lelket” megtalálni és a nőt „más állapotba” segíteni. Mivel a karmai a nő vállán helyezkednek el, analógiásan mondhatjuk, hogy a hölgy az elragadtatással vállalja a karmát (azaz a karmáját), a termékenységet, az anyaságot.
Mennyire igaz az a régi mondás, hogy „egy kép többet ér ezer szónál”!
