IkrekA BOLYGÓK CSELEKEDETEI AZ IKREK ÉVKÖRI EGYSÉGBEN

2021.06.09.

8 perc olvasási idő

Népi műveltségünk a teljességet hagyta ránk, és ehhez azt a kozmikus keretrendszert alkalmazza, amelyben a keretet (akár az évkörben, akár a térben) az Állatöv, a cselekvéseket, a működést pedig a Hold-csomópontokkal kilencessé bővült „hét-bolygórendszer” bolygói, őselvei adják. Az évköri egységekkel már találkoztunk, most az adott jegy-érvénytartamban cselekvő bolygók viselkedésével ismerkedünk meg és azzal, hogyan és miről ismerhetjük fel őket egy-egy mesében, képzőművészeti- vagy irodalmi alkotásban.

Az Ikrekben a Merkúr uralomban van. Merkúr-Hermészhez a tudás, a gondolkodás, a közvetítés, a kommunikáció és a gyorsaság tartozik, ezért az Ikrekben meghatározó az értelem tiszta ereje, a kapcsolatok és a mozgékonyság.

A képen egy késő-középkori miniatúrán Merkúr bolygó-istenséget látjuk a láthatatlanná tévő kalapjában, kezében tartva a kígyós caduceus pálcát, csizmáján a szárnyakkal, amelyek jelzik gyors és fürge mozgását. Trónja kerekén a két otthona: a Szűz és az Ikrek képjele jelenik meg.

Az Ikrekben az egymásért való harc vagy háttársi kapcsolatban, vagy – ahogy itt az Ikreket a körben ábrázolják – birkózáson keresztül jelenhet meg. A birkózás alapvető, játékos mozgás és harc, elsősorban fiatal korban. Az emberélet szakaszaiban a felnőtt korra való felkészülés idejére, 14-21 éves korra teszik az Ikrek idejét. A fejlődő személyiségben lévő kettősség küzd a kölcsönös jobbulásért, az önismeret, az önuralom, az egyéniség megszerzéséért.

A Kárpát-medencében, középkori templomok falfreskóin gyakran találkozunk Szent László legendájában ilyen típusú birkózási jelenettel. A falképek középkorban megfestett jelenetei – életképi szinten – a krónikákban leírt cserhalmi csata történéseit, a leányrablási kísérletet és a herceg kun vitézzel való párviadalát ábrázolják. Szent Lászlót a Rák havának (illetve csillagképének) jellegadó szentjeként örökítették meg a középkorban, mint az önzetlenség és az önfeláldozás bajnoka. Míg a freskókon Szent László legtöbbször fehér, addig a kun vitéz az esetek többségében vöröses színekben jelenik meg, ami így nem a világosság és sötétség harcát szimbolizálja, hanem inkább a tisztaság és a vérbőség, vagy vérmesség ellentétét. Így a küzdelem ugyanannak a személynek a belső (jó és rossz) tulajdonságainak a küzdelmét is jelentheti. Meg kell ismerkednünk a földhöz kötő, érzéki típusú élvezetekkel, hogy amikor eljön az ideje, le tudjuk győzni őket. Ekkor tudunk föléjük kerekedni. Az analógia szintjén Szent László önmaga vérbő férfiasságával, indulatos természetével harcol, amelynek eredménye – az egyenlő esélyű küzdelmen (birkózáson) át – a tiszta férfi-nő kapcsolat, ahol a vérmes férfiasság gondoskodó apasággá higgad, a nő pedig a segítő küzdőtárson át anyává nemesedik (Pap Gábor nyomán).

A birkózás ölelkezésnek is felfogható párviadal, ami az egymásért való küzdelmet is jelképezi. Akár magunkban győzzük le a lehúzó erőket, akár a másikat emeljük magunk fölé, az Iker-küzdelemnek nincs vesztese, csak nyertese van, mai szóval „win-win” a küzdelem kimenetele.

A görög mitológiában a küzdelem veszélye is megjelenik, bármikor átfordulhat a harc egy egymás rovására történő működésbe. Antaiosz (latinosan Antaeus) nagy erejű görög mitológiai alak, Gaia, a föld istennőjének a fia. Minden országába érkezővel megmérkőzött, és mindenkit legyőzött, ugyanis ahányszor ereje fogytán a földet, azaz szülőanyját megérintette, új erőre kapott. Végül csak Héraklész tudta legyőzni: felemelte a levegőbe, hogy ne érinthesse a földet, és ott … megfojtotta. Ez így nem nemes küzdelem.

A Héraklész-Antaeus mítosz a szkítáknál is megvolt (Hérodotosz tudósít róla), de ott még a küzdelem magasabb rendű erkölcsiségű, mint a görögöknél. A szkítáknál a győzelem az, amikor az ellenfelüket maguk fölé tudják emelni, a legjobbat akarják kihozni a küzdőtársukból, az ellenfelükből is. Itt amikor Héraklész a feje fölé emeli az ellenfelét eléri, hogy az ellenfél más – magasabb – nézőpontból is ránézhessen a problémára, más szempontú megközelítéssel tudatosíthassa azt, így lesz a versengés eredménye mindkét fél kölcsönös jobbulása, fejlődése, erkölcsileg magasabb szintre jutása.

Az Ikrekben a Sárkányfej erőben van, ami a felszabaduló, a fény felé törekvő és kiáradó erőt, a felemelkedést, a felismerést és a tudatosodást is jelképezi. A csillagmitológiában háromféle sárkánnyal találkozunk: a téli napforduló szorongatós időszakában a hurkos farkú Bak-sárkánnyal, a kiegyensúlyozottságra törekvő Mérleg keleti megfelelőjével, és a Holdcsomópont Sárkányával. Ez utóbbi egy összetett mitológiai csodalény, aki a Tejúton (az Ikrek-Nyilas tengelyen) érezteti a hatását, erejét. Ő a Sárkányfejből (Felszálló Holdcsomópont) és a Sárkányfarokból (Leszálló Holdcsomópont) összeíródó kozmikus minőség. Rendkívülisége abban áll, hogy ő a Nap-, illetve a Holdfogyatkozás sárkánya, mert ezek a különleges égi jelenségek csak a Holdcsomópontokban jöhetnek létre. Az ő működési terepe már egy magasabb létszint, a megfoghatatlan erőt szimbolizálja.

A Holdcsomópontok útkereszteződést jelképeznek, átalakulásokat, előrelépést jelentenek, hiszen a Tejút és a Napút találkozásánál (az Ikrek és a Nyilas csillagképeknél) a bennünk lévő sárkányerővel emelkedhetünk magasabb szintre.

Az Ikreknél lehet az Állatövről a Tejútra emelkedni. A Tejút régi magyar neve Tündérfátyol, Tündérek Útja és Tündérek járása. A Nyilas csillagképnél a Tejút-hasadék nyílása a Tündérek tánca (Pajzs csillagkép), a Tejút-hasadék mélye pedig a Hattyú csillagkép farkánál a Tündérek fordulója. A Tejút másik végénél találjuk meg a Tündérfőt, ami az egész éjszakai égbolt legfényesebb csillaga: a Szíriusz a Nagy Kutya csillagképben. Petőfi Sándor János vitéze a 25. énekben küzdött meg a Tündérország bejáratát őrző sárkánnyal, aki az Ikrekben erősködő Sárkányfej minőségének felel meg. Előtte egy medvével és oroszlánnal viaskodott, amelyek önmaga – a fizikai síkon még vele egyléptékű – utolsó legyőzendő tulajdonságainak a kivetülései voltak. A Tejút erők megszerzéséhez már a Sárkányt, mint kozmikus lényt kellett legyőznie. A sárkány feje volt erőben (szét akarta harapni János vitézt), nem lehetett levágni azt, ezért hősünk beugrott a torkába és belülről győzte le. Így találta meg – kozmikus szinten – János vitéz Tündérországot, és önmaga kiteljesedett énjét.

Az Ikrekben a Jupiter száműzetésben van. Az egymást segítő, erősítő jellegű Ikrek-kapcsolatban a teremtés, az önfeladás még ismeretlen a küzdelem során.

 Az Ikrekben a Sárkányfarok erővesztésben van. A Sárkányfej az Ikrekben erőben van, ami azt jelenti, hogy ez a hatalmas erejű, megfoghatatlan minőség csak a farka irányából, vagy belülről győzhető le. A Sárkányfarok az alámerülést jelképezi. Az évkörön az Ikrek a kiáradás ideje, nem pedig az elmélyülésé.

Az Ikrekben a Vénusz rejtett erőben van. A Vénusz képviselte kiegyensúlyozottság és önzetlen szeretet biztosítja azt, hogy az Iker-küzdelem az ellenfelek között egymásért és a fejlődésért történjen, és ne forduljon át egymás rovására történő harcba.

Népmeséinkben a Vénusz Szélként jelenik meg – az Ikrek levegős jegy – ha Tündér Ilonát (Tündérszép Ilona és Árgyélus) akarjuk megtalálni. Akkor is magasabb szintre kell lépnünk, ha Tündérországot keressük.

Az Ikrekben a Merkúr rejtett erővesztésben van. A Merkúrhoz a kommunikáció tartozik, ugyanakkor, ha azzal találkozunk, hogy hiábavaló és hasztalan a rábeszélő igyekezet egy irodalmi műben (pl. Budai Ilona balladája), akkor az Ikrekben Merkúr rejtett erővesztését tapasztaljuk.

https://csillagmesekucko.hu/wp-content/uploads/2020/06/Csillagmese_logo_Csillagmese-logo-white.png

© Minden jog fenntartva!

Nink Gabriella

LIBRA Magyarország Kft.

Cégj. 13-09-178181

Adósz. 25426920-2-13

error: A tartalom szerzői jogi védelem alatt áll!!