6 perc olvasási idő
A Merkúr a Földről látható “Hétbolygó-rendszer” Naptól számított első bolygója. A Naprendszer legbelső és leggyorsabb bolygója 88 nap alatt kerüli meg a Napot. Régi magyar neve: Szaporacsillag. A Naphoz való közeli távolsága miatt rendkívül nehezen figyelhető meg, a rövid keringési ideje következtében úgy tűnik, mintha mindig sietne. Ennek folytán kapcsolódnak a Merkúrhoz azok a jelvények, amelyek a gyorsaságot és a titkos tudást szimbolizálják. Mivel ő kering legközelebb a Naphoz szinte alig látható, így keveset tudunk róla, ugyanakkor neki lehet a legtöbb és legmegbízhatóbb ismerete a Napról, a Fényről. Ezáltal lehet minden tudás birtokosa is.
Az Ikrek jegyének uralkodó bolygója – ahogyan a Szűz jegyé is – a Merkúr (a rómaiaknál: Mercurius, a görögöknél: Hermész).
A Merkúr mitológiai megjelenítője Hermész, Zeusz és Maia nimfa gyermeke, az istenek hírnöke. Ez volt a legfontosabb rangja, de emellett ő volt a pásztorok, az utazók, a kereskedők, az ékesszólás, az irodalom, az atlétika és a tolvajok védelmezője is. Az Olümposzon közismert volt a furfangjáról és a ravaszságáról. Legtöbbször úgy találkozunk vele az ábrázolásokon, hogy kezében tartja a kerükeión pálcát (a rómaiak „caduceus”-nak nevezik). Könnyen felismerhető jellegzetessége az is, hogy a bokája táján – akár mezítláb, akár saruban vagy csizmában ábrázolják – szárnyak jelennek meg jelezvén, hogy nagyon gyors a mozgása. Jellegzetes a sapkája/kalapja is, ami láthatatlanná teszi viselőjét. Ábrázolásain rendszerint hangszer is van, legtöbbször lant, mivel Hermész teknősből készítette el a világ első lantját, amit később Apollónnak ajándékozott, aki fiának Orpheusznak adta tovább, végül Zeusz az égre helyezte, ahol a mai napig a Lant csillagképként találkozunk vele.
A Merkúr a hermetikus tudás és a beavatás szimbóluma is. Varázspálcája a caduceus, a szárnyas bot, amelyre egy fehér és egy fekete kígyó tekeredik fel. A boton lévő szárny a szellemiség jelképe, a kígyók pedig a Kígyó minőségé, amely újjászületés szimbólum. Aszklépiosznál találkoztunk már vele, ahol a bot a föld-, a szárny a levegő-, a két kígyó pedig a tűz- és a víz elemek megjelenítője. A bot a beavatáshoz és emelkedéshez – ahogy a gyógyításhoz is – szükséges kiteljesedett erők üzenetét hordozza, a poláris erők egyensúlyát és uralását jeleníti meg. Az ötödik elem jelenlétére is szükség van, az élet-generáló szeretet-energiára való ráhangolódásra, hogy megvalósuljon a teljesség.
A Merkúr, mint őselv semleges, inkább levegős könnyedségű, a férfias és a nőies elemek összekeverednek benne. A hímnős karakter a bolygó fő jellegzetessége, ami szintén a gyors mozgásához kapcsolódik. Egyik irányba sem teljesedik ki ahhoz, hogy bármelyik minőségében meg tudjon állapodni. Hermész mitológiájában egyedül Aphroditének sikerült elcsábítania őt, ebből a kalandból született Hermaphroditosz. A kétneműség a művészettörténetben a merkúri tulajdonságrendszert képviseli.
Hermész nevével összefüggésben gyakran felmerül Hermész Triszmegisztosz neve, aki valószínűleg az egyiptomi Thot (a bölcsesség és a mágikus szavak egyiptomi istene) és a görög Hermész alakjának a keveredése, hellenisztikus összeolvadása. Hermész Triszmegisztosz neve „Háromszor magasztos”, vagy „Háromszor nagy Hermész”-t jelent – mert állítása szerint az egyetemes bölcsesség mindhárom része birtokában volt –, de Thotnak szintén hasonló neve volt a fennmaradt egyiptomi szövegekben, amit “nagyon nagy-nagy”-nak fordíthatnánk. Az is valószínű, hogy a Hermész Triszmegisztosz nem név, hanem egy ún. beavatási fokozat. Az ókori hagyomány szerint számos hermetikus szöveg szerzője volt, állítólag az ő múmiájának kezében találták meg egykor a híres Tabula Smaragdinát (Smaragdtábla), melyen a bölcsek kövének titka olvasható jelképes megfogalmazásban. A Tabula Smaragdina tizenhárom mondat. A szöveg arra ad útmutatást, hogy az ember hogyan használja a rendelkezésére álló mágikus erőket, és lényegi gondolata az, hogy tulajdonképpen minden azonos és minden az Egy-ből keletkezett, minden gondolatnak és minden természeti dolognak ugyanaz a forrása, még ha közvetetten is. Általunk is többször idézett mondata az „ahogy fent, úgy lent”, ami azt jelenti, hogy a mikrokozmoszunkat meghatározza a bennünket körülvevő és mindenütt jelen lévő makrokozmosz. De ez fordítva is igaz, mert a mi kis világunk ugyanígy befolyásolja azt a makrokozmoszt, amelynek a részei vagyunk.
A merkúri beavatáshoz, a mágikus befolyásoláshoz tartozik Petőfi Sándor János vitézéből az a jelenet, amikor János vitéz az óriások királyán halálos sebet ejtett azzal, hogy homlokon dobta egy kővel. A szellemi síkon történő, a homlokon való rés ütése mögötti nagyon ősi, szellemi és lelki értelemben magas rendű hagyományt és annak analógiáját az idők során már elfelejtettük, helyette életképi szinten – a fizikai síkon – sajnos csupán a gyilkosság maradt meg. Nem is érthetnénk, hogyan választhatták meg a jelentős erőfölényben lévő óriások ezek után János vitézt új királyuknak, ha nem tudnánk, hogy amit tett, az valójában a harmadik szem megnyitásának a művelete volt. Ezt a varázslatot csak a merkúri minőség tudja végrehajtani. Akinek megnyitják a harmadik szemét, az meghal az addigi élete számára, de ugyanakkor egy magasabb rendű életre rá is ébred. Az óriások királya a „halálával” a népe felemelkedését szolgálta, az óriások – a mélylátás révén – egy magasabb rendű, követhető és szolgálható vezéreszmét ismertek fel, és így válhattak az ellenségből János vitéz segítőtársaivá (Pap Gábor nyomán).
A Merkúr szimbólumában a félkör, a kör és a kereszt a lélek-szellem-test hármasságát harmonikus kiegyenlítettségében, egységében mutatja, mégpedig úgy, hogy a lélek vezérli a szellemet, amely pedig az anyaggal van közvetlen kapcsolatban. Ezért kapcsolódik Merkúrhoz a beavatás, az erkölcsi tökéletesség elérésének állapota.
Mitológiájában Hermész/Merkúr az egyetlen az istenek között, aki szabadon járhat át az isteni és az emberi világok között. Az Alvilág ura Hádész is a hírnökévé szerződtette, hogy a holtak lelkét vezesse az Alvilágba. Analógiásan így lett közvetítő a tudatos és a tudattalan között, hiszen szimbolikus értelemben az isteni világ a szellemi felsőbb énünk, a fizikai világ az egónk, az Alvilág pedig a tudattalanunk birodalma.
A képen egy késő középkori asztrológiai kódex illusztrációja látható, a Merkúr bolygó-istenség két otthonának, az Ikreknek és a Szűznek a bemutatásával. A képen alul az aratás a Szűzhöz kapcsolódik, az Ikrek esetében az úton vándorló a garabonciásnak megfelelő tulajdonságot idézi meg, aki lehet vándordiák vagy obsitos katona is. A kis körben az Ikrek testhelyzete ismerős lehet, egy szkíta aranytárgyon találkoztunk már két szkíta harcossal, ahol a háttársi kapcsolat az egymásért való küzdelmet idézi. Az Ikrek legnagyobb próbatétele: vállaljuk-e a másikért való harcot miközben ellenségek vesznek körül és a másik akár az ellenségem is lehet? Nagyon kell vigyázni arra, hogy egy Ikrek típusú, egymásért való küzdelem ne csússzon bele egy alacsony szintű, a másik rovására érvényesülő működésbe.
A Merkúr a kereskedőknek és a tolvajoknak is az istene a görög-római mitológiában. Ez is arra figyelmeztet, hogy nagyon kell vigyázni, mert az Ikrek minőségben átbillenhetünk egy olyan magatartásformába, amelynek keretében már nem a másikért, hanem a másik ellenében dolgozunk.
Az Ikrek Merkúr az értelem, a kapcsolatteremtés és a közvetítés planétája. A gondolkodás, a kommunikáció, az önkifejezés, a tiszta, objektív megértés, az érdeklődés és a kíváncsiság tartozik hozzá. Az Ikrek minősége a tanulást és a kapcsolatteremtést tűzi ki célul azért, hogy a Kettősségek világából az Egységbe kerüljünk a megismerés által. Éppen ezért a tudás: hatalom!
