8 perc olvasási idő
A Kos csillagképet a Napúton a Bika csillagkép követi. A Koshoz hasonlóan a Bika csillagkép is a Napútról a Tejútra néz, szarvaival érintve a Tejutat, így a magasabb összefüggések meglátásának a lehetőségén kívül a Bika a Tejútra emelő erők szimbóluma is. A Tejút egy magasabb szintet és minőséget szimbolizál, így egy magasabb szintű megközelítést is kínál, aminek a segítségével emelkedni tudunk.
A Nap a Bika szarvcsillagai között halad el, ez úgy jelenik meg a régi – bikakultuszhoz kapcsolódó – ábrázolásokon, hogy a szarvaival hozza el a világosságot. Miután a Nap elhagyja a Bika csillagképet, az “besötétedik”, így attól kezdve a bennünk lakozó lehúzó erő szimbólumává válik. A Bikához tartozik a görög mítoszokból a Minotaurusz, a krétai labirintus bikafejű szörnye. A bennünk lévő lehúzó erőre rátalálva, majd azt legyőzve találhatunk ki a labirintusból, vagyis a földi élet csapdákkal teli világából.
A Bika csillagkép olümposzi védnöke a szerelem és szépség istennője: Aphrodité. Így Aphrodité-Vénusz nem csak otthon van a Bika jegyében, hanem a csillagképnek is a védnöke. A régiek úgy tartották, hogy „az anyag örömeinek, élvezeteinek ígéretével hívta a vénuszi elv, a lelkeket a földre” (Paksi Zoltán).
A Bika csillagkép felett látható a Perszeusz csillagkép, amelynek második legfényesebb csillaga – a Perszeusz pajzsán lévő – Algol, ami a görög mitológiában a Medusza Gorgó feje. Az állócsillagok közül az asztrológia “démoncsillagként” hivatkozik rá, pedig egy igazi varázserőt szimbolizál. (A bolygók pályái a csillag alatt haladnak el, így nem érik el ezt a csillagot). A mitológia szerint Medusza (jelentése: uralkodó) egyike volt a három Gorgónak. Medusza egy gyönyörű, megbecstelenített és magára hagyott leány volt, aki megsértette Pallasz Athénét, ezért az istennő haragjában olyan rúttá változtatta, hogy aki rá nézett, azonnal kővé dermedt. Haja helyén kígyók tekeregtek, a nyelve is egy kígyóéra emlékeztetett. Medusza halandó volt, akit Perszeusz ölt meg, mégpedig úgy, hogy egy tükörbe nézve levágta a fejét. Ekkor „pattant ki” Meduszából, azaz született meg a Pégaszosz, a táltos paripa. Analógiásan ez itt is azt jelenti – figyelembe véve Perszeusz önismeretet jelképező csillagképét -, hogy a szintemelkedésünkhöz szembe kell néznünk a saját bénító, kővé dermesztő félelmeinkkel, lehúzó sötét mélységeinkkel (Paksi Zoltán nyomán).
Medusza komoly szépségében a csillagos eget is szimbolizálta, ami elvezet bennünket abba az irányba is, amikor a női minőséget (éj!) megfosztották az egyenrangúságától és uralkodóvá váltak a patriarchális nézetek. (Medusza neve – a Homérosz által is ismert kultúra alapján – a MéD-ből eredhet, a történészek szerint az i.e. 8. század előtt a médeknél matriarchális családrendszer lehetett.) A kígyó és a nő kapcsolata eredendően a termékenységet és az újjászületést jelképezte. Az anyajogú társadalmak által tisztelt istennőket sokszor ábrázolták kígyókkal. A kígyó az ösztönerők szimbóluma, a Sárkánykígyó (a Vénusz másik otthonát adó Mérleg második Hold-háza) pedig a harmóniateremtésen túl a megtartó erőt is jelképezi.
Hasonlóság van a Medusza és a szellemi és ösztönerők uralását jelképező Kígyótartó között, hiszen a hős a győzelmeket Medusza fejének-hajának megragadásával és kézben tartásával éri el, ahol Medusza szellemiségének kiáradása (a haja) kígyók. Medusza szembenézeti feje a kiteljesedett – megkockáztatjuk: női – szellemiség jelölője, maga a csillag a Fény üzenetét közvetíti, ami nem lehet „ártó”. Medusza fejének levágása a benne szunnyadó szellemi képesség felébresztése volt, egyfajta tudatosodás és beavatás. Ennek során találta meg Perszeusz önmaga isteni énjét, ennek a szellemiségnek a felmutatásával mentette meg Andromédát és nyerték el együtt a kiteljesedett szerelmet.
Érdekes, hogy az Algol csillag arab neve Ras Al Ghul. A „gúl” az arab hagyományban is ártó minőség. Mivel a görög mitológia szkíta gyökerű, ezért ha megnézzük a magyar nyelvben a „gúl” jelentését, azt találjuk, hogy az elvont gyök körültekerést, tekeredést jelent (ami nem áll messze Medusza fején tekeredő kígyóktól), valamint „nagy, méltóságos, dicső” jelentése is van, ennek pedig a „gúla” (a piramis) felel meg a magyarban. Sajnos az Algol az évszázadok során démoncsillaggá vált, pedig üzenete nagyon is mély és tanulságos.
A Bika csillagképben a bika teste felett látható a Pleiades nyílt csillaghalmaz. A magyar hagyományban ez a Fiastyúk, régi nevein Fiascsillag, Kotlóscsillag, Hetevény, Szita, Szitáslyuk, Kaptár, Vadgalambfót (fót, folt: csapat). A Fiastyúk csillagképénél találkoznak egymással a Napúton a bolygók, pályáik itt metszik egymást. Mivel ez a csillaghalmaz a szerelem istennője, Aphrodité által felügyelt, a termékenységet képviselő Bika csillagképhez tartozik, ezért úgy tartják, hogy a Fiastyúk az „istenek szerelmi fészke” (Paksi Zoltán). Szitáslyuk nevét azért kapta, mert a régiek azt hitték, hogy „az égbolt kárpitja azon a helyen ki van lyuggatva, és áttünedezik rajta a mennyei fényesség” (Bödők Zsigmond). A mennyei fény, az isteni erő járja át ezt a területet, ami szintén hozzájárul a termékenységhez. A Fiastyúk régi magyar neveiből a Vadgalambfót a szerelmet idézi, a Fiascsillag a fiatalságot és a bőséget jeleníti meg. A Fiastyúk „költ”, azaz életre hoz. A „költ” ige gyöke a mozgást jelentő köl, azaz kel; ami a sok-sok apró magjáról ismert köles gyöke is, és amely “bujánkelő, bőtermő” növény.
A Fiastyúk – szabad szemmel láthatóan – hét csillagból áll. Egyik neve, a Hetevény, a hetes számhoz kapcsolódik. A természetes egész számoknak az Állatöv egyes jegyeihez való rendelése egyfajta minőséget jelent. A Bika száma a hetes. A magyar hagyományban a hetes szent számnak minősül. Érdekes, és figyelmet érdemel a magyar „hét” és „két” szó hasonlósága: a kézen való számoláskor, mintha a másik kézen – az első kézhez, öt ujjhoz hozzáadva -, szintén a kettőt jelentené. A kettő a Bikával szemben lévő Skorpió száma, a két-ség (a Sas és Kígyó vetélkedése, azaz a szellem és az anyag küzdelme), és a hét-ség (a Bika számossága) a precessziós napéjegyenlőségi tengelyt teszi hangalakilag is érzékelhetővé, így a hangalaki rokonság a tartalmi rokonságra hívja fel a figyelmünket.
A Fiastyúknál randevúzó hét teremtő erő – a „hétbolygó” – együtt működtetése adja a minőségi felemelkedés lehetőségét, azaz a Tejútra lépést. Ehhez az emelkedéshez segít az Isten útjára tekintő Bika szeme, az Aldebaran, azaz a Bujdosók lámpása, és a Bika szarva, amely mintegy beledöf a Tejútba. A szarv és a szem a Bika fejéhez tartozik (a Hyádok csillaghalmaz), ami azt is üzeni, hogy az isteni minőség felé való emelkedéshez a gondolatainkon, a szellemi akaratunkon keresztül érhetünk el. Az Auriga csillagkép a Bika szarva fölött, a Tejúton van, ez egy kapu, itt nyílik lehetőségünk magasabb szintre emelkedni, vagy itt tudjuk lehozni a Tejútról az isteni segítő energiákat (Paksi Zoltán nyomán).
A Bika csillagkép és égi környezete összességében a belső küzdelemről, a lehúzó erőink és félelmeink legyőzéséről és az ebből születő erőről üzen. A Bika alatt az Eridanusz, az alvilági folyó kanyarog, szimbolikusan a föld minőség és a víz találkozik a csillagos égboltnak ezen a területén. A lélek és az érzelmek (a víz) varázsolják élővé, élhetővé az anyagot, és teszik termékennyé a földet.
