4 perc olvasási idő
Az állatövi jegyek, illetve a nekik megfelelő, velük azonos elnevezésű csillagképek a jelenkorban, a precesszió folytán, már egy teljes egységnyivel elcsúsztak egymáshoz képest, így a hatásuk és üzenetük is változik.
A Nap május 9. és június 16. között halad el a Bika csillagai előtt. Ez azt jelenti, hogy a precessziós csúszás miatt az Ikrek jegy-érvénytartama idején jelenleg a Bika csillagkép csillagai ragyognak.
Képünkön az ún. „bűnbeesés” jelenete látható a rudabányai református templom mennyezet-kazettáján. A kazetta egyszerre jeleníti meg a precessziós csúszást, amikor egybeírja az Ikrek jelét és a Bika képjelét, valamint azt is, amikor a precessziós csillagképi rend érvényesül, azaz amikor a nagy-évben (a precessziós évben) az Ikrek csillagkép után a Bika csillagkép következik. Lássuk, hogy milyen üzenetet tartogat ez számunkra.
Korábbi írásunkban már beszéltünk a „bűnbeesésről”, miszerint a kis-évkör és a nagy-évkör is arra tanított bennünket, hogy a tudás megszerzése nem bűn, és nincsen eredendő bűn, hanem a bűnbeesés lehetősége van meg. A Bikában egyre fokozódó mértékben jut szerephez az érzéki tapasztalatszerzés, ami nem bűn, hanem adottság, így működik a körülöttünk lévő világ, az univerzum. A precessziós évben a még „világosnak” számító Ikrek korszakból érjük el a „világéjszaka” határát, és a Bika korszakban jelképesen a sötétségbe merülünk.
A 365-366 napos kis évben az Édenkert a Bika időszak analógiája, az a hely ahol minden jó megadatik. A Földre való születéssel ebből az egység-állapotból szakad ki az ember a polaritásba. Az Ikrek kettős jegy, a polaritás, az ellentétesnek látszó dolgok megismerése tartozik hozzá. Itt a képen Ádám és Éva képviseli az Ikreket – a polaritáson túl – úgy is, hogy a függőleges, párhuzamos „vonalaik” az Ikrek mozgástendenciáját írják le. A történetben szereplő Tudás fája az egyetemes csillagmítoszi hagyományban a Tejút analógiája, itt az almafa a Tejút és a Napút Ikrek és Bika csillagképek közötti találkozását jelképezi. Az ösztönerőket szimbolizáló Kígyó a Bikával épp átellenben lévő Skorpió keleti megfelelője, úgy is mondjuk, hogy a Bika testisége. Így kerülhet a fára, azaz a Tejútra.
A Kígyó tudást ad az emberpárnak, és ettől kezdve az ember kezében ott van a választás lehetősége, hogy jóra vagy rosszra használja azt, uralja vagy őt uralják ezek az erők. Az Iker-küzdelemben önmagunk jó és rossz tulajdonságai, a bennünk rejlő „jó és rossz” indulatai csapnak össze. Ez egy belső küzdelem, vívódás a lelki-szellemi tisztulásért. Tudatosodással, önismerettel megérthetjük a lehúzó erőinket, uralhatjuk vagy átalakíthatjuk őket.
Szabad választásunk van abban is, hogy ha már megéltük, megtapasztaltuk, megismertük a „bikaságban” az érzéki élvezetek mértékét, benne ragadunk, vagy – egy szempontváltással és önlegyőzéssel – tovább tudunk lépni abba az irányba, ahol már másokat segítünk. A csillagos égre tekintve a Bika csillagkép feje, tiszta szellemisége üzeni, hogy az emelkedéshez a gondolatainkon, a szellemi akaratunkon keresztül érhetünk el, és így – a Bika szarvai segítségével – a Tejútra, egy magasabb minőségbe emelkedhetünk.
Az Ikrek versengése nemes versengés mindkét fél kölcsönös jobbulásáért, fejlődéséért, erkölcsileg magasabb szintre jutásáért. Az egymásnak feszülő erők segítenek tudatosítani mindkét fél határait, így válhat a küzdelem egymást segítő próbává. Legnagyobb felelősségünk abban van, hogy a testiség ne nyomjon el erkölcsi értékeket, ne legyen önzésbe-érdekbe fordulás. A valódi bűnbeesés az, amikor az egymás közötti viszonyainkban átcsúszunk az egymásért való küzdelemből egy alacsony szintű, egymás rovására érvényesülő működésbe! Ahhoz, hogy megmaradjunk Embernek, ez a legfontosabb tanítás.
