6 perc olvasási idő
Szeptember hónap természeti időszaka legalább 5000 éve a „Szűz hava” megjelölést viseli. A Szűz havának uralkodó bolygója a Merkúr (görögül: Hermész), a hírhozó, a lélekvezető. Szeptembert nálunk Kisasszony havának vagy Szent Mihály havának is nevezik. A kereszténységben Merkúr szerepét – már ami a lélekvezetést illeti – Szent Mihály vette át, így az ősi képzet tovább öröklődött (Szent Mihályról majd a következő évköri egységben, a Mérleg havában lesz szó).
Hagyományunkban ha „Kétboldogasszonyt” hallunk, akkor Nagyboldogasszonyt és Kisboldogasszonyt értjük alatta. Nagyboldogasszony az életadó istenanya szintje, a földi élet lehetőségét biztosító leánya pedig Boldogasszony, vagy – ahogy a nép nevezte – Kisasszony vagy Kisboldogasszony. A „Kétboldogasszony” (és a „Hétboldogasszony”) ünnepek alkalmat adtak arra, hogy a Nagy Istenanyát (Anyatermészetet) és annak földi megvalósulását, Boldogasszonyt, mint a Mindenségben és bennünk, általunk munkálkodó asszonyerőt ünnepeljék. (A Szent István-i térítés óta Nagyboldogasszonyt Szent Annával, Boldogasszonyt/Kisboldogasszonyt Szűz Máriával azonosítjuk.)
A Szűzanya „kétarcú” minőség révén, két szinten jelenik meg. Egyrészt, mint ANYa, az ATYa szintjén, és mindkettőjük ősforrása ebben az esetben az EGY (lásd Nagyboldogasszony írásunkat). Másrészt, mint Szűz a testet öltés szintjén jelenik meg – a kereszténységben Szűz Máriaként, nálunk Boldogasszonyként. (Bizonyos szempontból Boldogasszony több, de más szempontból kevesebb, mint Szűz Mária.) Szűz Mária úgy válhat Szűzanyává, ha egy magasabb szintről – a Lélek szintjéről – „üdvözletet” kap (Angyali üdvözlet, lásd Gyümölcsoltó Boldogasszonyról szóló írásunkat).
A szkíta kereszténységben találjuk meg a boldogasszonyság gyökereit. Ahogyan az augusztus 20-i írásunkban írtuk, amikor a Szent István-i térítés során a magyarság felvette a judeo-kereszténységet, Szent Gellért javasolta a térítőknek, hogy azonosítsák Jézus anyját, Máriát a magyarok Boldogasszonyával, hogy eredményes legyen a térítés. Bármilyen furcsa, de a magyar volt a keresztény nemzetek közül az, amely nem tűrte, hogy kiszoruljon a Szűzanyaság az üdvtörténetből. Ha csak a Bibliát nézzük, Mária említése elenyésző (sajnos akkor sem mindig kedvező beállításban) és szerepe sem olyan meghatározó, mint amilyenné végül vált a tisztelete az egyházon belül. Szűz Mária családját, születését csak apokrif iratok említik. Bálint Sándor Ünnepi Kalendáriumában nagyon sok Mária-ünnepre vonatkozó adatot találunk.
Szeptember 8-a Kisasszony, régebbi elnevezésben Kisboldogasszony napja. A keresztény hagyomány Szűz Mária születésének emléknapját ünnepli meg ezen a napon. A Szűz havának Újholdjakor lehetett a régiségben a magyar Kisasszony születésnapja. A Merkúr otthonában a hír hozása kapcsolódik ehhez a Mária-ünnephez. A Merkúr közvetlenül Napkelte előtt, és Napnyugta után látható, vagyis a világosság hírét hozza el hajnalban, majd este a fényesség emlékezetét idézi. A régiek hitében egyrészt a halálról ad hírt a Teremtő, ekkor már az élet lassan visszahúzódik, az elmúlás „belesajog a földi világba”, a Nap fénye is hideg fényű már, különösen reggel. Ugyanakkor a Nap megmutatja az újszülött „Mária bölcsőjé”-t ezen a napon. Reményt ad, hiszen megszületett a Napot-szülő asszony, aki majd a téli napfordulón – amikor a legteljesebb a halál – újra világra szüli a Világ Világosságát, mindannyiunk Fény-Krisztusát. Csodálatos az analógia, a Nap, aki halni készül, majdani születését jelenti be.
Több helyen az országban az asszonyok kimentek – ha lehet hegyre, dombra, kunhalomra, magaslatra – a szabadba, mert úgy tartották: Kisasszony napján legszebb a napfelkelte. Az erdélyi Máriaradna legfontosabb búcsúja a kisasszonyi búcsú. A zarándokok éjszaka érkeznek, és hajnalban, napkeltekor, a Mária bölcsőjét elhozó Napnak mondják el bűneiket. A tisztátalan ember találkozik itt a patyolat tiszta renddel és alkalma adódik elszégyellni magát, majd megtisztulni (Molnár V. József nyomán).
Ezt a napot Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezik, mert a fecskék ekkorra már összevárják egymást, és még a rossz idő beköszöntése előtt, a többi vándormadárral együtt melegebb égtájak felé repülnek. (A – Fényhozó – fecske Boldogasszony madara.)
Szeptember 12-e Szűz Mária neve napja. Magyarországon évszázadokig a legkedveltebb női név volt a Mária, ezen a napon tartja a legtöbb Mária a névnapját.
Szeptember 15-én Fájdalmas Boldogasszonyra (a Hétfájdalmú Szűzanyára) emlékezünk. Ez az ünnep Mária anyai fájdalmainak archaikus és szakrális képzetvilágát dicsőíti. Az evangéliumokban Máriának négy-, az őshagyományban még három fájdalmát említik. Ez utóbbiak közül a legnagyobb a „Pieta”, mint az isteni és emberi szenvedés megfoghatatlan szimbóluma, amikor a halott Fiú megpihen Édesanyja ölében. Népi műveltségünkben a Nap halálát idézi ez a nap. Költészetünk legrégibb emléke, az Ómagyar Mária-siralom a XIII. században tanúskodik népünk Mária fájdalmának tiszteletéről.
Szeptember utolsó vasárnapja Fogolyszabadító Szűz Mária napja. A Szűzanyának a bűn rabságából való szabadító erejére emlékezünk ilyenkor.
Említettük korábban, hogy a Szűz-minőség a füvesasszony analógiájában is megjelenik. Hatalmas az a (rendszerezett) tudás, amivel egy füvesember-füvesasszony rendelkezik. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi növényt kell ismernie, tudni, hogy a növénynek mely része (gyökere, szára, levele, virága, termése) milyen hatóanyaggal rendelkezik (gyógyító vagy veszélyes), mikor kell leszedni, hogyan kell tárolni és nem utolsó sorban, hogyan kell adagolni.
Nagyon sok virágos növényünk viseli Boldogasszony és Mária nevét. A teljesség igénye nélkül lássunk néhány igen beszédes nevet. Egy részük a szépségük miatt kapták a nevüket: Boldogasszony (vagy Mária) rózsája, Boldogasszony-lapu, Boldogasszony csepegtette fű, Mária könnye (a viaszvirág és a rezgőfű), Mária virága (gyöngyvirág), és a Máriavirág (füzérajak). Vannak Boldogasszony növények, amelyek gyógyító erejűek: Boldogasszony-tenyere, -füve, -levél, -menta, -szilva, -szőlő, -papucsa (Mária cipellője), Boldogasszony-rágó, – ága, – csipkéje, -káposztája (Máriatövis), Boldogasszony-palástja, Máriafű, Mária tenyere, Mária ágyszalmája. És vannak olyanok is, amelyek veszélyt hordoznak: Boszorkány kása, Kisasszony reszkető tűje, Boldogasszony haja, Bábakalács, Szépasszony szőlője.
A Szűzanya szeptemberben, a Szűz havában mutatja magát a legerősebben.
A képen „Kis Boldogasszony”, Petrás Mária alkotása látható.
