5 perc olvasási idő
A Hold-házak rendszerét az előző írásunkban ismertettük. A Kos keleti képjele a Kutya, Hold-házai a Kutya, a Farkas és a Griff. Meséinkben legtöbbször ez utóbbi kettővel találkozunk.
A kutyát a hűség, a kitartás és a lojalitás jellemzi, a jó megtartó erő képviselője, a hűség szimbóluma. A kezdet jelképe is, mivel a zodiákus kezdő jegyéhez, a Koshoz társul.
A kutya a segítő, a védelem és a gondoskodás tartozik még hozzá. Ókori mitológiákban lélekkísérő. A kutyában a Kosra jellemző áldozatkészség, de a túlbuzgóság is megjelenik. Talán úgy is kapcsolódik a Koshoz, hogy farkcsóválása a térben a Kos jelét idézi meg…
A kutyák legtöbbször, mint vadászkutyák, a vadásszal, vadászattal kapcsolatban jelennek meg. A vadászat a szakralitásban mindig a tudásra és/vagy a lehúzó erők felszámolására irányul. Mivel a kutyák kijelölik saját határaikat, így analógiái a belső, lelki, érzelmi tudatosodásnak is.
A Kos második Hold-háza a Farkas. A farkas a szabadságvágy, a szabad, természetes élet és erő megjelenítője. Alacsony szintű működés esetén az álnokság, a kiszámíthatatlanság, a somfordálás is megjelenhet, a buta, gonosz erők képviselőjeként pedig a kegyetlenség is. Ezek analógiája a farkas-tanya, vagy a lelki fenevadság, a léleknek az a része, amely buta, ostoba módon hat énünk egészére. (Meséinkben sokszor az okos gonoszt a róka, a buta gonoszt a farkas képviseli, ha azok tanító céllal az alacsony szintű működésre hívják fel a figyelmet.)
A Farkas nemcsak Hold-házként, azaz az időben, hanem a térben, mint csillagkép is megjelenik, csaknem pontosan a Kossal szemben, a Mérleg csillagkép alatt, és a Skorpió mellett. A Tejút alsó hasadékánál figyeli, hogy megvalósul-e a szeretetben leélt élet (a halandó szíve) és az isteni igazság közötti egyensúly. Ha nincs egyensúly, és az isteni ítélet mérlegén az elhunyt szíve nehezebb, mint az igazság istennőjének, MaaT-nak a strucctolla, akkor a szívet szétszaggatja, és a lélek lekerül az alvilágba, szimbolizálva azt, hogy az igaztalan dolgok az igazság mérlegén nem jutnak át. (Vajon véletlen, hogy az igazságos MáTyás király és az igazságot kereső Lúdas MaTyi nevének töve is MaT…?) Az alvilágba kerülés, mint „büntetés” annyiban az, hogy a lélek újra kell szülessen, hogy a feltáratlan és az el nem rendezett dolgokat megoldja. Ehhez az önismeret nagy segítségére van, nem véletlen, hogy a delphoi jósda homlokzatán – többek között – ez állt: „Ismerd meg magadat… Légy ura lelkednek.”
Korabeli ábrázolásokon a Farkas csillagkép úgy jelenik meg, hogy a mellette lévő Kentaur lándzsája éppen hatástalanítja a Farkast, mint az ösztönerők nyers, vad megnyilvánulását. Ugyanakkor van olyan csillagtérkép is, ahol a Kentaur lándzsája kilombosodott. Hogyan lehet így bármit is hatástalanítani? Tudni kell, hogy ha a Földről tájékozódunk, akkor a jelenkori csillagászat az égboltnak éppen erre a területére, a Skorpió csillagkép irányába helyezi az Univerzum középpontját. Lehet, hogy ezt a virtuális „pontot” védi a Kentaur, az élet érdekében (Pap Gábor nyomán).
Tündérszép Ilona és Árgyélus meséjében a farkas, mint sánta farkas, nagyon magas szinten jelenik meg. Ha eljátsszunk kicsit a szavakkal, a „sánta” hangalaki megfelelője a “szent”, de a „santa” is, ami a latin nyelvekben szintén „szent”-et jelent. A sántaság a farkas tulajdonságok megszentelődését jelenti. (Van a csillagos égen is két ilyen „szentség”: a Sánta Kata, ami a Nagy Kutya csillagkép Siriusa, ami az égbolt legfényesebb csillaga, és a Sánta Koldus, ami pedig a Nyilas csillagkép régi magyar neve.)
A „szent” farkas segíti Árgyélust ahhoz, hogy megtalálja az „édes felét”, azaz a teljességet. Milyen tanulság következhet ebből? Talán az, hogy csak úgy tudjuk megtalálni a teljességet, úgy tudunk újjászületni, új életet kezdeni és felemelkedni, ha elsősorban saját magunkban szállunk a legmélyebb pontig, akár a teremt(őd)és pillanatáig. Személyiségfejlődésünkben beavatás ez a javából!
A Kos harmadik Hold-háza a Griff. Vele elsősorban a Fehérlófia típusú mesékben találkozunk, ott a Griff az alvilágból a hőst a felső világba hozó erő jelölője. Fényt felemelő erő. Éppen úgy, ahogy ez „ilyentájt” a természetben esedékes. Képjele a fejét jobbra-balra fordító szárnyas lény. A képírásban, ha egy testen két nagyon hasonló fejet látunk, nem biztos, hogy az egy kétfejű szörnyszülött. Értelmezhető úgy is – és ez a legvalószínűbb -, hogy a kép egy fej mozgásának a folyamatát jelzi. Gondoljunk csak bele, hogyan volt a Fehérlófia mesében?
„Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábaszárát adta neki.” (Arany László: Magyar népmesék)
Aki olvasta korábbi írásunkat a Kos idejéről a természetben, annak ismerős lehet: ez a Nap-kelte helyek közötti mozgás ritmusa. A griffmadár fejének két különböző létállapotát, két szélső helyzet közti mozdulatát jeleníti meg a képjel, nem pedig két fejet! A mozgás a napos és sötét órák kiegyenlítődését, a Nap erejének és az energiáknak a feltörekvését mutatja.
A Fehérlófia meséjében természetesen az áldozat is megjelenik, nem a horror kedvéért, hanem arra való utalásra, hogy csak áldozatból fakadhat újjászületés. És az áldozat árán Fehérlófia nemcsak feljutott az alvilágból és újjászületett, hanem „hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt”. A magyar népmese mindig arra mutat rá, hogy a tökéletesség benned van, magadból kell kihozni a legjobbat, a legfontosabbat…
Aki nem hiszi, járjon utána!
A képeken a Kos Hold-házai: a Kutya (Ivócsanak kutya alakú füllel, Mátra-vidék), a Farkas (az erdélyi Kraszna református templomának festett kazettás mennyezetéről), és a Griff (belőle kinövő életfával egy székelyudvarhelyi varrottason).
