3 perc olvasási idő
A misztikus zodiákus a lelkiség működését mutatja meg (lásd: Kérdés lehet – Mit takar a misztikus zodiákus kifejezés). Az ember három alkotóelem, a szellem, a lélek és a test egysége. A lélek mind a szellemiség, mind a testiség működését mozgósítja, irányítja, harmonizálja. Ezen a három szinten tud teremteni az ember: gondolatokkal, cselekvéssel és nemzéssel/szüléssel.
A Bak, mint szellemi működéshez hangulati – érzelmi szinten Nyilas-lelkiség kapcsolódik, míg a testisége a szemben lévő jegy: a Rák.
A Bak jegyében az élővilág küzd az életért, küzd a tél szorításával. Ahogy Vörösmarty Mihály mondja az Előszó című versében: „Most tél van és csend és hó és halál”. A Bak képjele, a hurkos farkú sárkány hurokja mutatja az időszak energia-felélését és zárt jellegét. Itt kell egy magasabb szintről energiát kapnia a természetnek ahhoz, hogy az élet folytatódjon. A Nyilas eleme a tűz, a lelkesedés, az emelkedés energiája, a Fény megjelenítője. A Bak szigorát és bezárkózását a Nyilas irányából, egy magasabb szintről jövő lelki energiatöbblet oldhatja. (Ha térben tájékozódunk, a Tejút-központból érkező teremtő energiák a Nyilas csillagkép irányából, mint kapun keresztül érkeznek a Földre.)
A téli napforduló a Fény születése. A Nyilashoz – ahogy benne az Adventhez is – a hit, a remény és a szeretet kapcsolódik. A legszorongatóbb, a legsötétebb időkben is tudni kell, hogy van remény. A remény megtart, kívülről-fentről jön, Fény formájában, és ha nem is látjuk, akkor is meg tud újítani, ha pedig hittel is tápláljuk, akkor csoda történhet.
A Bak szellemiség – Nyilas lelkiség megidézésére, analógiájára képünkön a szilágysági Kraszna református templom mennyezetének egyik festett kazettája látható. Vizesnek tűnő közegben, átlós irányban mozgó hurkos farkú sárkányt látunk, amint szájával „kimondja” – a lelkiségéből induló, felfelé mutató, Fénybe vezető, folytatást ígérő – nyílvesszőt. A vizes közeg utalhat a Bak testiségét képviselő vizes jegyű Rákra, de utalhat a Bakon átömlő Vízöntő energiahullámaira is. Gárdonyi Géza Láthatatlan ember című történelmi regényében a Bak téridő-egységét felelevenítő részben is megjelenik egy kép, ami a lábadozó Zéta érzéseit szemlélteti és a Bakon átömlő Vízöntőt idézi: „Ahogy ott hevertem az áldott verőfényben, úgy éreztem, mintha hó volnék én is, és a nap fölszívna; és én egyre kisebb és kisebb vagyok, és édes megsemmisüléssel oszlok bele az örök világmindenségbe” (Pap Gábor nyomán).
A félig nyúzott bakkecske című népmesénkben a megnyúzott kecske a Bak(szarvú) képjelét formázza. A hazudós Kecskét az Isten útjához – egy magasabb minőséghez, mint mércéhez – való kötözése kényszeríti arra, hogy igazat mondjon. A Bakban a Nyilas lelkiség azt is jelenti, hogy megszorított helyzetben, az életveszély kockázatával is az igazat valljuk.
A csillagos égen a Bak halfarka a Vízöntő múltba ömlő vizében „fürdik”, ami a lélek tisztításának feladatáról üzen. TiSZTaSáG a TiSZTeSSéG, ami az erkölcsünk alapja. Ebből a tisztulásból tud megújulni és újjászületni a lélek.
