7 perc olvasási idő
Az évkör négy legfontosabb pontja a kardinális vagy sarkalatos kereszt végpontjai a Nap fordulatait jeleníti meg, és a sarkalatos pontok a négy évszakot jelölik ki. A két szélsőséget a nyári- és a téli napforduló adja. A kiegyenlítődés – egyforma hosszú nappalok és éjszakák – a napéjegyenlőségi pontokon, a tavaszi- és őszi napéjegyenlőség napján történik.
A kardinális kereszt két végpontján, a nyári- és a téli napfordulón maga a fordulat a hangsúlyos, az addigi irány gyökeresen megfordul, új úton indulunk el, új értékek születnek, új szemlélet jelenik meg.
A magyar hagyományban a fiait vérével tápláló Pelikán jeleníti meg a nyári napfordulót és az utódok gondozásáért hozott önkéntes áldozatot. Ennek a Pelikánnak a formai előzménye – a képünkön látható – Kr.e. V-IV. századi aranylemezből domborított szkíta Turul, aki a halálra vált hegyi kecskét önsebzéssel, saját kiontott vérével táplálja. Nyaka visszahajlik a melle felé, amelyet mintha megcsípni készülne, hiszen a csőre a saját teste, nem pedig az “áldozatáé” felé irányul. Az önsebzés és ennek révén a táplálás, a gondoskodás a Rák tendenciáját, tulajdonságát, a hegyi kecske pedig a téli napforduló Bak időszakában megvalósuló tendenciákat idézi (a Bak keleti megfelelője a Kecske). A magyar református templomok Pelikánja – ami Krisztus-jelkép – ennek a képjelnek az “egyenes ági leszármazottja”, hiszen ez a magatartásforma korábban már a legmagasabb művészi színvonalon jelent meg. A jézusi tanításnak ez a lényege. Az önzetlen, az ellenségért is önként meghozott áldozat – mint eszmény – modellje már Krisztus előtt is kimutatható volt. Ezért beszélhetünk szkíta-kereszténységről.
Maga az alkotás a Rák-Bak tengely tulajdonságrendszerének is tömör összegzése. A krisztusi szellemi program a Rákban fogalmazódik meg, a testi program, a megvalósulás Karácsonykor, a Bakban történik. A téli napfordulón a Fény születése, és az évkörben a vele szemben lévő nyári napforduló, a Fénymaximum a földi élet számára a fénnyel telítettség mértékét adja.
A Rák havának elején tartjuk László névünnepét. Szent László a Rák tulajdonságait képviseli, BáRDja a Rákban otthon lévő Holdat idézi. A BáRDból – hangalaki megfeleléssel – eljutunk a VáRaDhoz, ami szintén Szent Lászlóhoz köt bennünket. Mondája alapján a váradi püspökségből indult a kerlési (cserhalmi) ütközetbe, ahol megküzdött a lányrabló kun vitézzel, halála után pedig a koporsóját vivő szekér Várad felé indult el, hogy ott leljen nyugalomra Szent László király. A kun vitézzel való küzdelem analógiája kapcsán érdemes elgondolkodni azon, hogy a „várad” szónak van egy másik jelentése: „a te várad”, a lelki menedéked. Ha ártatlan élet forogna veszélyben és csakis mi menthetnénk meg, de a vállalkozás életveszélyt tartogatna számunkra, megtennénk-e? Vagy más megközelítésben: lehet nekünk is „kun vitézünk”, olyan ellenfelünk, akit különösen nehéz legyőzni, aki/ami nem más, mint a magunk vérmes, indulatos természete. Gondoljunk bele: önmagunkat a legnehezebb legyőzni (Pap Gábor nyomán).
Szántai Lajos elemzi a László nevet a hangalaki megfelelések segítségével. LáSZLó nevében a LeSZáLló a Rák mozgásdiagramját-ívét adja, amikor a bárdos holdkirály önfeláldozásával, maga megkisebbítésével emel fel másokat. Ez a fent említett Turul tulajdonságait is megidézi. A Rák havában van a legtöbb a fényből, amit LáSZLó legáltalánosabban használt beceneve is tükröz, hiszen LaCi hangalaki megfelelője a LuCa, amelynek a jelentése (a latin Lux-ból) fény, fényes. Így LaCi fény(fi), ami éppen a Lászlóság lényegét ragadja meg. Gergely pápa naptárreformja előtt Luca napja (december 13-a) volt a téli fényünnep, a fény születésének, a téli napfordulónak a napja, így már magában a névben is rálelünk a Rák-Bak ívére. A nyári napfordulóhoz kapcsolódik még Keresztelő Szent János (Szent Iván) ünnepe. Ahogy Szent Lászlót legtöbbször bárddal ábrázolják, úgy – mint szentnek -, a bárd Keresztelő Szent Jánosnak is az egyik jellemzéke (ő a mészárosok védőszentje). Így nem lehet véletlen az sem, hogy Nagy Lajos király Keresztelő Szent János képét cseréli le az érméin Szent László képére. Ahogy Szántai Lajos megfogalmazza: az ember a pályája csúcsán akkor van, amikor a saját nevét lelki küldetése révén be tudja tölteni.
Szent László lova – a krónikák, a legendák és a mondák alapján – táltos ló volt. A táltos olyan ló, amely parazsat eszik, így képes – a felszabaduló hőenergia segítségével – repülni és utaztatni a lovasát. LáSZLó lova eRőS-Ló és LáZ-Ló, azaz hevület által működő táltos ló. A LÁZ a betegségek lefolyásában a tisztulás fázisát jelzi. A LáSZLÓ beszélő név, és egy név minél ősibb: jellé válik – Nomen est Omen –, jelentése lesz, így személyiségeket, életeket tud meghatározni. LáSZLó egylényegű magával a ló tulajdonsággal is, ami a Nyilashoz (keleti megfelelője a Ló), illetve Nyilas csillagképhez kötődően Tejút energiákat mozgósít. A Tejút központból érkező Ló-erőben (eRőS-Ló) a jóság érkezik, így a Jó SZeLLŐ, Jó SzéL is benne van a LáSZLó névben. A Nyilas – Ikrek csillagképek között a Tejúton ömlik végig az a Szentlélekben működő energia is, amelyik itt fejti ki a működését (a piros pünkösdi rózsa maga a parázs). A hangalaki megfelelések nyomán így eljutunk a RóZSa-Ló-ig is, ami egy XIX. században lejegyezett, Szent Lászlóhoz kapcsolódó (cserhalmi) kerlési gyermekjáték. A Kárpát-medencei néphagyomány szerint László király véréből, vérének minden cseppjéből piros rózsa virágzott. A Kárpát-medence meghatározó szentje és királya Szent László király, több helyen úgy tartják, hogy Szent Lászlóban Jézus érkezett közénk.
Az ábrázoló művészetben is sokszor találkozunk a Rák-Bak tengely képjelével. Csontváry Kosztka Tivadar egyik festménye a „Hídon átvonuló társaság” a Naputat jeleníti meg, ahol a „társaság” ember- és állatalakjai is egy-egy állatövi jegytulajdonságot testesítenek meg. Hangsúlyos szerepet kap a képen a híd, ami az egyetemes csillagmítoszi hagyományban a napfordulókat összekötő idő-ívet jelenti. A Bak analógiái közé tartozik a kő, így a híd kőből rakott pillére a „Bak havának nulla fokán nyugszik, míg a felénk eső és ezért láthatatlan (voltaképpen bennünk lévő) pillére a Rák kezdetét célozza meg” (Pap Gábor). (A híd része egy nagyobb egységnek, egy spirális szerkezetű világnak, melynek három fő karja útból, folyóból, illetve élőfából rajzolódik ki, amelyben nem nehéz ráismerni a Tejút spirál-galaxisára, melynek ez a három képjel feleltethető meg.)
Pap Gábor Katona József Bánk bán című drámájának elemzésében írja, hogy Gertrudis igazi ellenfele Melinda, Bánk bán felesége, aki „a póztalan tisztaságot” képviseli. Melinda a legnőiesebb viselkedésű nőként és anyaként az erény – a fényben gazdag nyári oldal a Rák, benne a Hold – képviselete. (Vele szemben Gertrudis – aki ráerőlteti az országra az idegen normarendszert – a Bakban a Szaturnusz rossz, gúzsba kötő tulajdonságát képviseli.) Melinda rendkívül érzékeny és finom lelkű. A Hold a Rákban a lelki változásokat, az érzéseket és az otthont teremtő anyaságot szimbolizálja.
A nyári napfordulón ér csúcsra a Fény. Itt a legtöbb esély azon tulajdonságok megvalósulásának, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a Fénnyel: a jóságnak, a szeretetnek, az ingyen kegyelemnek. Az Emberség itt tud a legtisztábban megnyilatkozni. Ha az önsebzés, az áldozatvállalás szavakkal találkozunk a mindennapi kisebb áldozatok is jussanak eszünkbe, amikor mások érdekében elhagyjuk a „várunkat”. Felemelni a másik embert, és segíteni neki csak úgy tudunk, ha – a Rák mozgástendenciáját követve – leereszkedünk az ő szintjére, átérezzük, megértjük az ő szempontját és vele együttműködve segítünk túllendülni a nehézségeken.
Ha nem találjuk a világban a Fényt, a világosságot, akkor alázattal – de nem megalázkodva – húzódjunk vissza, csendesedjünk el, hogy az igazi helyes és hiteles utat a lelkünk szavára hallgatva, Önmagunkon belül megtaláljuk. Madách Imre Az ember tragédiája utolsó színében ad Ádámnak az Úr útba igazítást, amely két fontos elemet tartalmaz, amit ha az ember az élete során követ, nem lesz elveszett. Az egyik az „égi szó”, a másik pedig a lelkünk szavára hallgatás, a szívvel látás és a szeretettel teljes érzések. (A jóságnak és a léleknek Éva a képviselője a Tragédiában).
„… Egy szózat zeng feléd
Szüntelenül, mely visszaint s emel,
Csak azt kövesd. S ha tettdús életed
Zajában elnémúl ez égi szó,
E gyönge nő tisztább lelkűlete,
Az érdekek mocskától távolabb,
Meghallja azt, és szíverén keresztűl
Költészetté fog és dallá szürődni.”
