Hagyományunkban Luca napján kezdték készíteni Luca székét, amelyre készítője felállva Szenteste, az éjféli misén, egy lyukas fakanálon, egy szűk nyíláson keresztül megpillanthatta a boszorkányt, azaz magát a Szétszórtságot. A lelepleződött boszorkány aztán hazáig üldözte azt, aki felismerte, de előbb össze kellett szedegetnie a menekülő által maga mögé szórt mákSZEMeket. A szem: mag. Az élet sűrítménye. Teljesség. Így az üldözött előbb semlegesítette a Szórt erőket, hiszen a boSZORkány még jobban szétszórt lett, minden erejét felemésztette a mákszemek sokaságának felszedegetése, de közben a Szórtság Összeszedetté is vált.
A lucaszék készítője saját magát rendezi 12 napos „útján” a készítés során, majd közösségének szent helyét tisztítja meg a Szórtságtól. Az EGY ismeretéből tudja, hogy az Egész-ség és a Szórt-ság, az Élet ellentétei is az EGY-ből erednek.
A lucaszék – ahogy Hintalan László János megfogalmazza – Fényszék. Tudás. Bölcselet. Látni tanít, bölcsesség szinten. Egy emelkedett állapot, ami az EGY ismeretéből adódóan teszi lehetővé a nem-EGY, a Rész, a Szórtság meglátását és felismerését, majd nemesítését. Minden évben a Semmiből indul, és a Teljességbe érkezik (Hintalan László János nyomán).
