6 perc olvasási idő
Az állatövi jegyek, illetve a nekik megfelelő, velük azonos elnevezésű csillagképek a jelenkorban, a precesszió folytán, már egy teljes egységnyivel elcsúsztak egymáshoz képest, így a hatásuk és üzenetük is változik.
A Nap június 24. és július 18. között halad el az Ikrek csillagkép előtt. Ez azt jelenti, hogy a precessziós csúszás miatt a Rák jegy-érvénytartama idején jelenleg az Ikrek csillagkép csillagai ragyognak.
A Rák havához a Fénymaximum tartozik. A természetben már érnek a gyümölcsök, az állatvilágban az utódok életerejének növelése érdekében az elődök befejezik saját energiáik gyarapítását és erejüket az utódokra fordítják. A magyar hagyományban a fiait vérével tápláló Pelikán jeleníti meg a nyári napfordulót és az utódok gondozásáért hozott önkéntes áldozatot.
Az évkörön a Nap a legmagasabban a Rákban van, a Hold pedig ilyenkor az „otthonában” van. Az Ikrek csillagképben a testvérek – Castor és Pollux – a Napot és a Holdat is jelképezik. Pollux csak akkor volt hajlandó elfogadni a halhatatlanságot, ha Castor is részesül belőle, ezért Zeusz mindkettejüknek megengedte, hogy napjaikat felváltva hol a felvilágon, hol az alvilágban töltsék. Az Ikrekre vonatkozó egyik jellegzetesség, hogy az egyik visszavonul, míg a másik szerepe meghatározó, azután fordítva. Mondhatjuk, hogy amíg az aktív, mozgékony (harcos) tevékenységnek van itt az ideje (a magyar hagyományban ennek a képviselője pl. Atilla), addig a csendesen elmélkedő (Atilla testvére Buda) a háttérbe húzódik. Ha viszont a befelé figyelés és az „érlelődés” ideje jön el, akkor a mozgékonyságnak, a harcnak el kell ülnie. A Nap és a Hold éppen úgy váltják egymást nappal és éjszaka, mint ahogy a mondai Castor és Pollux, így ebben összevethetők a fenti Ikrek-tulajdonságokkal. Csillagtérképeken Castor a kezében sugaras ostort (Nap jellemzék), Pollux sarlót, vagy sarló alakú botot emel a magasba (Hold jellemzék).
A napfogyatkozások a Holdcsomópontoknál alakulnak ki. A Felszálló- és Leszálló Holdcsomópont éppen az Ikrekben, illetve a vele szemben lévő Nyilasban „erősködik”. Kultúránkban ezért gyakoriak a Napos-Holdas életfa ábrázolások, hiszen a köztük átívelő Tejút hagyományunkban Életfaként jelenik meg.
Az Ikrek csillagkép a testvéri szeretetet testesíti meg az égen, és az egymásért való küzdelmet, amikor a látszólag ellentétes dolgok nem egymás ellenében, hanem egymást váltva és segítve tevékenykednek. A vetélkedés a lappangó értékek felszínre hozásáért történik, ami eredményeként az egyéni érdekeknél magasabb rendű cél elérése valósul meg. A nyári napforduló idején a legtöbb van a Fényből és a hozzá tartozó erkölcsi értékek (jóság, szeretet, ingyen kegyelem) a legmagasabb szinten valósulhatnak meg.
Az idő és a tér most együtt működteti azokat az erőket, amelyek során akár a belső küzdelmeinkben, akár a kapcsolatainkban felül tudunk az érdekeken emelkedni, és a látszólagos polaritásból, a megosztottságból az önfeláldozó Rák-mentalitás irányába tudunk elindulni.
Belső küzdelmeinkben az Ikrek csillagkép Castora a halandó részünket, Pollux a halhatatlan, isteni énünket jelképezi. A csillagkép egy Napkapu, rajta keresztül hozhatók le az Isten útjáról, a Tejútról azok az erők, amelyek segítenek a mindennapokban a magasabb szintű működésben elindulni (Paksi Zoltán nyomán). Életünkben a helyreállítást magunkon és belül kezdjük annak tudatosításával, hogy többek vagyunk, mint halandó fizikai test. Ésszel nem tudjuk megtalálni önvalónkat, a szívünk az, ami segít megtalálni, működtetni és szeretni a bennünk lévő halhatatlan isteni ént, azért, hogy szeretetben tudjunk kapcsolódni magunkhoz és a kapcsolatainkban egymáshoz. Tudatában kell legyünk annak, hogy az ember nemcsak test és szellem, hanem lélek is. A lélek az erkölcsön keresztül szólal meg, ott kezdődik az ember, amikor az érdekeken felül tud emelkedni. Így juthatunk el a feltétel nélküli szeretet megéléséhez.
Képünkön egy keresztény kereszt szokatlan ábrázolásával találkozunk egy honfoglalás kori mellkereszten, Arad-Földvár lelőhelyről. A honfoglalás kori magyar sírok legjellegzetesebb lelete nem a tarsoly, nem az övcsat, nem a mell- vagy hajkorong, hanem a mellkereszt. Nagyon régi vitatéma, hogy a magyarság körében korántsem biztos, hogy a Szent István-i térítéssel kezdődött el a kereszténység. Eleink ősvallása szkíta gyökerű kereszténység volt, amelynek nyomai apokrif imádságainkban, a festett kazettás mennyezeteken, a Boldogasszony képzetkör nyomaiban, valamint az ingyen kegyelem magatartás-mintában (az a magatartás, amikor az ellenségeinkért is áldozatot hozunk) maradtak fenn.
Úgy tűnik, hogy a mellkereszten látható ábra nem egy személyt ábrázol, a karok tartásából és a szöghelyek hiányából adódóan nem a keresztre feszítést jeleníti meg, hanem két, háttal egymásnak forduló embert látunk. Ez a „háttársi” kapcsolat és a karok mozdulata a már korábban bemutatott szkíta aranylemezen küzdő szkíta harcosokat idézi (Hérodotosz szerint ez a fajta kapcsolat az egymásért való harcot, a szkítákra legjellemzőbb viselkedésformát jeleníti meg). De mit jelenthet ez a küzdelem egy keresztény kereszten?
Ha a képi beszédet próbáljuk megfejteni, tudnunk kell, hogy a háromrétegű ember- és mindenség-képben a fej a szellemiség képviselője, a nyakvonal és övvonal közötti rész (a kebel) a lelkiségé, az övvonal alatti rész pedig a testiségé. Itt az Ikrekben megismert háttársi kapcsolat tovább érésével, egy magasabb létszintre emelésével találkozunk. A nyakvonalig még kettősség jelenik meg, de a szellemiség szintjén már csak egy fej van, ami egész különleges módon … egy folyami rákot formáz. Természetesen a képjelek nyelvén ez egészen mást jelent, mintha életképi szinten próbálnánk tájékozódni. A hátuknál összenőtt Ikrek egyetlen lélekké és testté forrtak össze, a szellemiségük már közös. Adjuk át a szót Pap Gábor művészettörténésznek: „Az így támadt létalakulat első ránézésre agancsos fejviseletű táltosnak tűnik, közelebbi vizsgálatra azonban kiderül: innen a fényben leggazdagabb évköri egység, a nyári napfordulóval induló Rák-hónap határozza meg a szellemiség további viselkedés-mintáját. Ez pedig az ellenségeiért is önfeláldozásra képes krisztusi szeretet”.
A magyar népművészetben is találkozunk olyan főkötővel, amelynek a csipkéje (életképi szinten) rákokat formáz. A főkötő csupán asszonyokat megillető, a férjes nőt jelképező, a hajkontyot leszorító, a fejet borító öltözetdarab. Az analógia szintjén ekkor is fogalmazhatunk úgy, hogy az esküvő után, az asszonyi haj- és fejviselet kialakításával („kontyolás”), az új asszony szellemisége (fej, illetve haj) a Rák tulajdonságokba öltözik, azaz ettől kezdve az anyaság, az önzetlen szeretet, a család válik meghatározóvá a nő életében.
Nekünk, magyaroknak az őseink és a hagyományaink azt tanítják, hogy a testvérek, ha a szeretet egységében működnek elválaszthatatlanok, nem oszthatók meg, és nem uralkodhatnak felettük. Ezek a testvérek mutatják nekünk a követendő viselkedésmintát, amelyben a lélek, a lelkiismeret nem engedi a másik ember eltiprását. A Rákhoz tartozik a feltétel nélküli szeretet és az, hogy honnan jöttünk (a múlt, az eredet, a gyökerek, az otthon, a család, a haza és a nemzet). A mi egyéni felelősségünk, hogy ezek tudatában hova tartunk.
