5 perc olvasási idő
Három különböző, de egyaránt kereszt-alakzatban kirajzolódó – egymástól 90 fok távolságra elhelyezkedő – kapcsolatrendszert ismerünk az évkörben: az új idő születését jelző napéjegyenlőségek (Kos-Mérleg) és napfordulók (Bak-Rák) sarkalatos keresztjét; a megtartást és a megmaradáshoz szükséges energia-háztartást biztosító szilárd (fix) keresztet (Oroszlán-Vízöntő, illetve Bika – Skorpió végpontokkal), és az átalakulást, megújulást elindító váltó vagy változó keresztet (Nyilas-Ikrek, illetve Szűz-Halak tengelyek által kirajzolt kereszt).
A szilárd vagy fix kereszt a stabilitást és a termékenységet jeleníti meg. A fény fordulatai után az életképes új korszakokat stabilizálja, biztos alapokra helyezi, működővé és termékennyé teszi. A szilárd kereszt jegyeiben a Bika az anyagi termékenységet képviseli, gondoljunk a májusi természet tobzódására.
Az antikvitásban a világ négy oszlopát a karma kerekén (Napúton vagy Ekliptikán) a szilárd kereszt csillagképeinek egy-egy kiemelkedő csillaga adta, ezek közül az egyik az Isten útjára tekintő Aldebaran, a Bika szeme, amelynek régi magyar neve Bujdosók lámpása. A világ tartóoszlopaként egy biztos pont az égen, a lámpás az Isten útjára, a látható dolgok mögötti láthatatlanra irányul, amire támaszkodhatunk. Vele éppen szemben az ég másik felén – a világ másik tartóoszlopaként – az Antares, a Skorpió szíve hirdeti a legmélyebb, isteni szeretetet. Ketten így együtt adják azt a teljességet és biztonságot, az Isten útjára emelő szeretetet, amelyre ráhangolódva igazodást ad számunkra. Ha a figyelmünket az isteni felé irányítjuk, az önmagunkban (és a társainkban) meglátott és felismert isteni minőség és szeretet szilárd, meginghatatlan alapot ad, és irányt mutat az életünkben.
A szilárd kereszt végpontjai a négy evangélistát is szimbolizálják, így az új időt elindító Jézus Krisztus fontos tanítását: az egyetemesség eszméjét és a feltétel nélküli szeretet törvényét stabilizálják. Csodálatosan jelenik ez meg a Vas megyei Velemér – Szentháromság tiszteletére szentelt – katolikus templomának szentélyében. Velemér temploma Fénytemplom, ami azt jelenti, hogy az ablakon beszűrődő Fény olvassa le nap, mint nap a templombelső freskó-képekbe fogalmazott üzenetét (Pap Gábor nyomán). A templom keleti szentélyablaka egy emberalakot formázó ablaknyílás, amelyen a kelő Nap, mint egy Fénylény lép be a szentélybe, azaz maga a Világ Világossága, azaz Jézus Krisztus „testesül” a hívők szeme láttára, megidézve így a Születés misztériumát is, hiszen az ablak egyik oldalán az Angyali üdvözletből Gábriel arkangyal, a másik oldalán a Fényt befogadó Szűz Mária freskója látható. A szentélyben a négy evangélista jelképes ábrái is megtalálhatók, amint körbeveszik a belépő Fényt, Jézus Krisztust, az Igazság Napját. Lukács evangélistát egy bikafejű ember jelképezi, állatszimbóluma a Bika havát és csillagképét is megidézi. A freskója egy kör alakú szentélyablak fölött található, amelyen Pünkösdkor vetül a Fény a templomba, azaz a nap első sugara ekkor a templomnak nevet adó Szentháromság jelképét – a hármas kört – ragyogja be.
Szent Lukács evangélistát tehát a Bika szimbolizálja (képünkön). Lukács Pál apostol tanítványa volt, eredeti foglalkozása a legendák szerint orvos, és a hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a művészeteket, a festészetet, a képfaragást. Róma legrégibb Mária-templomában a Santa Maria Maggiore-ban – a monda szerint – egy Szent Lukács által festett Mária-képet őriznek. Két evangélium, Máté és Lukács evangéliuma foglalkozik Jézus születésének körülményeivel, de Lukács még korábbról indítja a megtestesülést, nála Keresztelő Szent János születésével is találkozunk, így Lukácshoz a megtestesülés közlése tartozik. Azért is tartozhat Lukácshoz a Bika, mert Zakariás pap illatáldozatával (az illat az érzékekhez kapcsolódik) kezdi az evangéliumot. A Bikában az érzéki tapasztalatszerzés és testiség a meghatározó, az anyagiság a vezérelv.
A világ mítoszai a precesszióval magyarázható világkorszakok szimbolikájára épülnek, ilyen például a Bika világkorszakhoz tartozó “bűnbeesés” története is, amikor az emberiséget, szimbolikusan az első emberpárt, az anyagias erők látszólag elnyelik, leigázzák. Ez az érzéki élvezetekbe történő elmerülést jelképezi, a Bika a föld eleméhez tartozó jegy, azaz itt az anyaghoz kapcsolódó tapasztalatok válnak meghatározóvá. Meg kell tapasztalnunk, majd túlhaladnunk ezt az időszakot. A precesszió 25.920 éve alatt – szellemi értelemben – a Bikában érjük el a „világéjszaka” határát, jelképesen a sötétségbe merülünk, alászállunk. A legmélyebb pont a Vízöntő világhónap, de ez egy újabb fordulópont is. A Skorpiónál emelkedünk ki a sötét „félévből” és érünk ki újra a világosságba, ahol a csúcs az Oroszlánban van (Aranykor).
A Bika a Vénusz otthona, minden az érzékek örömét szolgálja, étel, ital, illatok, zene, stb. Minden érzékszervünkkel meg kell élnünk az életet, meg kell élnünk a szépségeket, meg kell tapasztalnunk, ki kell elégíteni az érzéki igényeket, hiszen az évkörön ez az egyetlen ilyen időszak. Meg kell tudni szeretni az életet és erre ez az időszak adja a legtöbb lehetőséget. Ugyanakkor előretekintve, a magasabb minőségek elérésére és a kiemelkedésre törekedve meg kell tudnunk haladni önmagunk gyarapítását, hogy ne ragadjunk bele az önzésbe. A mitológiában a tudás három aranyalmája jelképezi az anyagi, a lelki és a szellemi birodalmak teljes ismeretét és uralását. Nincs eredendő bűn, hanem a bűnbeesés lehetősége van meg, amire ez az időszak különösen hajlamosít, de az ember választhat: benne ragad az élvezetekben vagy gyarapodik általuk, uralkodik magán, áldozatot hoz, és magasabb szinten továbblép.
A Bika az egyetlen olyan évköri egység, amelynek a lelkiségét, vagyis a hangulati-érzelmi szféráját is a Bika tulajdonságok határozzák meg. Ez azt jelenti, hogy amit az elménk helyesnek ítél, azért magától eredendően lelkesedünk, és viszont, amihez hangulatilag, érzelmileg kötődünk, azt az elménk ellenőrzés nélkül jóváhagyja. Ezért olyan nehéz kiemelkedni a „bikaságból”. Ma is léteznek kultúrák, ahol fennmaradt a bikaáldozat. Ott nem annak a konkrét bikának kell meghalnia, hanem a bennünk lévő „bikaságot”, a lehúzó erőinket kell feláldoznunk.
