4 perc olvasási idő
A természetes műveltségben az ember a Mindenséget egységként éli át, önmagát az egység szerves részének tekinti. Az egység, a teljesség megidézői a kör és a négyzet, itt ez utóbbival ismerkedünk.
A négyváltozós (a téridő négy dimenziója) logikai függvény grafikai ábrázolása 12 átló-szimmetrikus jelet ad, amelyek szinkronban állnak a természet mozdulásaival, így igazolható, hogy a mozgásdiagramok és az állatövi jegy-jelek nem megegyezésen és a csillagok állásán alapulnak, hanem a természeti folyamatok (a napi, illetve évi fény és sötétség változásának) közvetlen leképezése révén állnak elő.
Képünk szembenézeti bal oldali részén Molnár V. József 4×4-es jelrendszere alapján a modellből a Bika jegyének formailag megfelelő jelét látjuk. A képjel egy bika fejét, szarvát, illetve a kiemelkedés lehetőségét is megidézi (a zöld szín a Bika föld elemére utal).
Az egyenlőszárú L fontos alapjel, itt kettő is egybeíródik. Az ókorban több fontos alakzat mellett az épületek alaprajza gyakran L alakú volt, de L alakú a magyar parasztépítészet „hajlított háza” is. Paolo Santarcangeli: A betűk mágiája című könyvében a következőket írja a latin L betűről: „Az ’L’ a tökéletes viselkedés jelképe: Lábát szilárdan megveti a földi valóságban; fejét fölemeli a magasba, a lélek és az értelem világába. Derékszög. Egyenesség. 90º = a tökéletesség egy negyede. Derűlátóan fordul a jövő felé.” Mintha csak a Bika jegyét jellemezné.
Az L alak a „csíra”, az ezerágú építkezés kezdő mozzanata. Szöglete ott van a cselekvésre mozduló karban és a láb/talp alakjában (gyermekek rajzaiban gyakran találkozunk az L alakú lábakkal). Emiatt minden alkotó cselekvés alapfeltétele, valamint állapotot és folyamatot is ki tud fejezni. Az L alak megfelelő a nyitottság – zártság és mindkét irányú forgás megidézésére, mivel alkalmas forgásra. Emiatt ez a jel a világ megfigyelhető mozgásrendszerének, illetve alaptulajdonságának képlete, megidézője. Nem nélkülözhetjük az L alakot, ha tájolódni, tájékozódni, létezni akarunk. Nem véletlen, hogy minden ősi kultúra jelrendszerében központi helyet foglal el ez a jel. Az L alak a szerves műveltség fontos alapjele, a bonyolult összetett jelek téglája és kezdőpontja, de „szíve”, „köldöke” és „koronája” is egyben. (Molnár V. József nyomán).
A jobb oldali képen egy gránátalmás asztali futó mintáját látjuk (Lengyel Györgyi nyomán). Az alma/gránátalma a Bika évköri egység egyik hagyományos képjele és egyben annak – félbevágott almára emlékeztető – zodiákusi jelét is megrajzolja. A (gránát)alma nagyon gyakori motívum a magyar népművészetben, lépten-nyomon találkozunk vele hímzéseken, keresztszemes hímzéseken, lepedőszéleken, valamint a népmesékben almafaként vagy aranyalmaként.
A Bika havában az év egyik legtermékenyebb időszakát éljük. Van olyan ábrázolás a görögöknél, ahol Kübelé termékenység-istennő bika hátán állva jelenik meg, kezében nyulat tart vagy pedig tükröt, esetleg gránátalmát. Bármelyik értelmezhető a Bika évköri egységére, hiszen a nyúl, a tükör a Holdhoz, illetve a szüzességhez – amelyekben jelen van a termékenység ígérete – tartozó jellegzetes tárgyak. A Hold a Bika havában erőben van, a Szűz pedig a Bika második dekanátusa.
A gránátalma hangsúlyos „szarvacskái” a már megindult felfelé mozdulást jelképezik, az önzést meghaladó törekvést, az érzéki örömökből kiemelkedni képes minőséget. Ebből alakul majd ki az Ikrek-mozgásdiagramja, amely az egymásért való küzdelemhez vezet bennünket.
A futó közepén húzódó „csillagos” mintában a kettős L alakok által megvalósul a nyitottság és a zártság. A „csillagos” minta zárt képlete védettségre utal, benne középen látható egy keresztöltés, a mag, az Ige (a keresztszemes hímzésben a kereszt neve: IGE). A föld jegyű Bika az évkörben a magvetés stációja, hozzá tartozik a fizikai, lelki vagy szellemi magvetés. Érdemes végiggondolni, hogy milyen magokat vetünk el, hiszen, amit elvetünk, azt nekünk kell majd learatni is. Nemcsak cselekedeteinknek, de gondolatainknak és érzéseinknek is teremtő ereje van.
