6 perc olvasási idő
Az állatövi jegyek, illetve a nekik megfelelő, velük azonos elnevezésű csillagképek a jelenkorban, a precesszió folytán, már egy teljes egységnyivel elcsúsztak egymáshoz képest, így a hatásuk és üzenetük is változik.
A Nap november 7. és november 22. között halad el a Mérleg csillagképe előtt, így a precessziós csúszás miatt a Skorpió jegy-érvénytartam teljes ideje alatt a Mérleg csillagai vannak a zeniten. Bár nagyon régen a Mérleget a Skorpió Ollójaként ábrázolták, de akár ollóként, akár mérlegként idézzük meg, a Skorpió ideje a Tejútra lépés előtti felkészítésről szólnak: az emelkedéshez le kell vágnunk magunkról a lehúzó erőket, meg kell szabadulnunk a méltatlan és igaztalan dolgoktól.
A Mérleg Napkapu, amin keresztül a Tejútra nyílhatunk meg, illetve a fizikai világból a szellemibe léphetünk át. A Sas és Kígyó kettőséből keleten a Kígyó képviseli a Skorpiót, a kereszténységben pedig a Sas, gondoljunk Szent János evangélista ábrázolásaira. A Sas és Kígyó küzdelménél az energia (szellem) felemelkedik, az anyag lehúz. A SaS hangalaki megfelelője a SZuSZ, ami a lélekhez kapcsolódó lélegzetet és leheletet is megidézi, hiszen a lehelet hangja a szusz. A Mérleg egyensúlyt teremt a szellemi (az isteni) szint és az anyagi szint között. A Skorpióban bejárjuk a belső világunkat, lelkünk mélységeiben a mérlegelés és egyensúlykeresés válik fontossá, majd ahogy a lehelet a mélyből indul, úgy emelkedünk mi is magasabbra a megteremtett harmónia révén.
A precessziót a mítoszokban is megörökítették, Héraklészt sokszor ábrázolják gyermekként kígyóval a kezében. Héraklész még a bölcsőben feküdt, amikor Héra istennő két kígyót küldött az elpusztítására, azok bemásztak a bölcsőbe, de ő mindkettőt megfojtotta. Ez a kép az analógiás megfelelése annak, amikor a Mérleg csillagkép elé „bekúszik” a Skorpió ideje (a bölcső a Mérleg képjele). A Kígyó a népmeséinkben is többször megjelenik, vagy a saját (Skorpió) téridő-keretében „kicsi kígyó” formájában, vagy „elsárkányosodva” a Mérleg közegében. „Ennek az „átváltozásnak” formái őrződnek a magyar hitvilágban, ami javarészt népmeséink, balladáink adnak tovább, vagy éppen képi világunk tükrözi, úgy ahogyan faragott kapuinkon látni.” (Szabó Antónia)
Képünkön Szilágylompért református templomának mennyezetkazettáját látjuk, amelyen a(z ószövetségi) kecskeszakállas, kopasz Jónás prófétát éppen elnyeli vagy már kiköpi (?) a tengeri szörny. Jézus utal Jónás próféta jelére, amikor a farizeusok – hogy próbára tegyék – jelet kérnek tőle.
Jónás küldetése az volt, hogy mentse meg halálos ellenségeit, Ninive lakóit. Ezt képtelen volt elfogadni, megfutamodott, próbált elmenekülni a végzetétől. A viharos tengeren lenyelte őt egy cethal, amit csodálatos módon túlélt. A cet sötét mélységeiben fedezte fel Isten kegyelmének határtalanságát. Jónást három napra nyelte el a cet, ez alatt testileg – lelkileg – szellemileg megújult, majd újjászületett a megújult ember. A belső elvonulás és felismerés szükséges ahhoz, hogy meglássuk a kiemelkedés lehetőségét. Belülről, magunknak kell felismernünk az utunkat.
Ahogy a Sas és Kígyó küzdelme is jelképezi, a Skorpió jellegzetes választási helyzete: fölfelé induljunk vagy lefelé? Jónás utazását mindannyian átéljük. Azzal a tudatalatti ismerettel jövünk a világra, hogy van egy küldetésünk, amit sokszor még megismerni is félelmetes, mert elszakíthat a mindennapok kényelmétől, az anyagiak megteremtésétől. Ha csak az anyagi vonzásnak engedünk, az menthetetlenül lehúz és belecsúszhatunk a mások rovására való érvényesülés csapdájába. Tudatosodással, önismerettel megérthetjük, hogy mivel csapjuk be magunkat, tudatára ébredhetünk lehúzó erőinknek, uralhatjuk vagy átalakíthatjuk őket. Babits Mihály így fogalmazza meg a Jónás könyve című művében: „aki éltét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszti”. Ez egy belső küzdelem, vívódás a testi-lelki-szellemi tisztulásért, a tiszta lelkiségért.
A Halak világkorszak – Jézus születésekor – a Halak Skorpió dekanátusával indult, és éppen a Megváltó életpályája adott példamutatást és útmutatást a korszak helyes megéléséhez. A Halak ideje különösen próbára teszi az emberséget, Embernek maradni ebben az időszakban a legnehezebb, a legnagyobb kihívás. A szeretet törvénye, a krisztusi tanítások – és akár a jónási tanulságok – segítenek, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy Emberként éljünk, és erkölcsileg emelkedhessünk. Ebben a világkorszakban az emberség csakis teljes, feltétel nélküli, az ellenségért is vállalt önkéntes áldozatvállalással menthető át. Erre mutat példát az Ember Fia a Halak korszak küszöbén.
A magyar Szent Koronán éppen Krisztus Pantokrátor felett látható Szent János apostol, ami az egyetlen apostolkép, melyet a koronázás alkalmával teljes egészében láthattak az alattvalók. JáNoS hangalaki megfelelője a JóNáS is lehet, így Jónás jelét itt is megkapjuk úgy, hogy annak tanítása átszűrődik az Újszövetség tanulságain.
Visszatérve a mennyezetkazetta Jónás képére, a képírást olvashatjuk úgy is, hogy a Cet “kimondja” Jónást, „azaz a teremtő Igét továbbműködtetve kelti új életre a “jónásságot”, Jézus-tolmácsolta tanulságaival együtt.” (Pap Gábor) Jónás kéztartása a Mérleg (Mérték) jelét idézi. A háromrétegű ember- és mindenségképben a fej a szellemiség képviselője, a kebel a lelkiségé, az övvonal alatti rész a testiségé. A képírás szabályai szerint itt éppen a szellemiség és a lelkiség hangsúlyos. Szellemiségünk és lelkiségünk harmonikus és rendezett működése lehet az, ami ebben a fenyegetett léthelyzetben biztosítja emberi méltóságunkat és a felemelő erkölcsiséget. „Jel lett hát Jónás az evangéliumban, és jel lett a magyarországi festett kazettás mennyezeteken.” (PG)
