9 perc olvasási idő
A Mérleg a mérésnek, a tetteink mérlegelésének, az egyensúlyra törekvésnek, a megszemélyesített Igazságnak, égi és földi igazságszolgáltatásnak a jelképe. A Mérleg csillagkép az Igazság égi jele. Régi neve: Mérték, mert az életünk és a tetteink itt mérettetnek meg. Jelenlegi ábrázolásában a Szűz csillagképhez közeli része a Mérleg múltat képviselő serpenyője, a Skorpió csillagkép mellett pedig a Mérleg jövőt jelképező serpenyőjét találjuk. Hagyományunkban találkozunk a Kilenc-csillag elnevezéssel is.
A Mérleg csillagkép viszonylag kicsi, az i.e. 3. századtól szerepel a csillagképek között, azelőtt a Skorpió Ollójaként ábrázolták. Csillagainak nevei is ezt a hagyományt őrzik, például a legfényesebb csillaga – ami egyúttal a „múlt serpenyője” -, a Zuben Elgenubi azt jelenti, hogy „a skorpió ollója”. Később a csillagképet mérleg formájába foglalták, a római időkben vált önálló csillagképpé, ekkor már együtt ábrázolták a Szűz csillagképpel úgy, hogy a mérleget a Szűz minőség tartotta a kezében. Maga a csillagkép nem feltűnő csillagokból áll, legkönnyebben a Skorpió legfényesebb csillaga, az Antares segítségével lehet azonosítani (tőle északnyugatra látható).
Mindkét esetben – akár ollóként, akár mérlegként idézzük meg – a Mérleg csillagai lényegében a Tejútra lépés előtti felkészítésről szólnak: az emelkedéshez el kell engednünk (le kell vágnunk magunkról) a lehúzó erőket, a méltatlan és igaztalan dolgoktól meg kell szabadulnunk.
Eleinte Egyiptomban sem ismerték külön a Mérleg csillagképet, annak három legfényesebb csillaga elképzeléseik szerint bárkát formázott. A bárka a Mérleg hagyományos képjele. A Mérleg csillagkép az egyik Napkapu vagy Lélekkapu a földi világ és a Tejút (az isteni minőség) között, beavatás a Tejútra lépés előtt. A mitológiákban a hajó, a bárka a mitikus utazások, a más létformába való átlépés, átkelés eszközei (ez az alapja egyes kultúrákban a csónakba való temetkezés szokásának). Egyiptomban nemcsak a halott, de maga a Napisten is bárkán járja be kozmikus-mitikus útját: a születés – halál – újjászületés körét. A bárka orrában ül (azaz a hajó haladásának irányában) Maat, az Igazság és a rend istennője, akinek a szimbóluma a fején viselt strucctoll. Analógiásan a bárka az életutunkat is megjeleníti, így elmondhatjuk, hogy életünkben a rend és az igazság mutatja az utat.
A Mérleg története még a babiloni időkbe nyúlik vissza, amikor azt a holtak fölötti ítélet mérlegének tekintették. Hasonló jelentése volt az ókori Egyiptomban is, ahol Anubisz, az alvilág bírója használta: az isteni ítélet mérlegének a múltat jelképező serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba Maat strucctollát vagy felhúzott lábakkal ülő szobrocskáját tette. Maat nagy szerepet játszott a halottak túlvilági ítélkezésében. Ha megvalósult a szeretetben leélt élet (a halandó szíve) és az isteni igazság (tollpihe) közötti egyensúly, azaz az elhunytnak igaz élete volt („igaz volt a hangja”), akkor méltóvá vált a boldogságra a túlvilágon. Ha az isteni ítélet mérlegén az elhunyt szíve nehezebb volt, mint a strucctoll, akkor a szívet a Farkas (a kapuk megnyitója, akit a Tejút alsó hasadékánál a Mérleg alatti Farkas csillagkép jelenít meg) szétszaggatta, és a lélek lekerült az alvilágba. Az alvilágba kerülés, mint „büntetés” annyiban az, hogy a léleknek újra kell születnie, hogy a még feltáratlan és el nem rendezett dolgait megoldja, lehúzó félelmeit feldolgozza (Paksi Zoltán nyomán).
A Mérleg tehát az isteni ítélkezést jelképezi. A teremtéssel létrejött ideális állapotot, a világrendet, az isteni harmóniát kell fenntartanunk az igaz és szeretetteljes életvitelünkkel. A szeretet (mint Isten rendje) tükrében mérettetnek meg múltbeli cselekedeteink és a lehúzó félelmeink, amelyek gátolnak bennünket abban, hogy a küldetésünket és a vállalt utunkat beteljesítsük .
A magyar hagyományban is találkozunk az Igazság képviselőjével. Az igazság, mint elvont fogalom mellett megjelenik az Igazság, aki személyiség, égi lény. Az Élő Égi Igazság a legyőzhetetlen, legnagyobb Erő és a legszilárdabb Hatalom népünk hitvallásában. Kocsis István foglalkozott könyveiben és tanulmányaiban az Élő Égi Igazsággal, valamint a Szent Korona misztériumával és tanával. Őt idézzük az alábbiakban:
„A magyar küldetéstudat az Igazsággal és a Szent Koronával van összefüggésben… A Szent Koronát Istentől kapta – meghatározott céllal, meghatározott üzenettel – a magyar nemzet. Ez az üzenet függ össze az Igazsággal…” Az az Igazság, „akivel a régi magyarok találkoztak, nem elvont fogalom… Az Igazság Lény… Élőlény… Igaz, hogy nem a Földön lakik, de figyeli, mi történik a Földön… és aki mintha visszavonult volna a látható világból.” „A magyar szépirodalomban az Élő Égi Igazság legtöbbször Magyarok Istene.” A „Magyarok Istene a magyar hagyományban tulajdonképpen azonos az Igazság Istenével.” „Az Égi Igazságnak (mint Isten megjelenési formájának) formát öltése nagyon változatos lehet, de jelen lehet testet öltés nélkül is mint legfelfoghatatlanabb, de nagyon is érzékelhető isteni erő.” „A régi magyar küldetéstudatban a magyarság különleges szerepe ennek az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata.”
A magyar Szent Korona beavató korona, a vele megkoronázott, beavatott szakrális király Híd a földi és égi világ között. A szakrális király az Élő Égi Igazság akarata szerint és Isten védettjeként uralkodik. A magyar történelem késő-középkori szakaszában – amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz többé magyar szakrális király – a Szent Korona a szakrális király jogutódjává vált. A Szent Korona-tan szerint a Szent Korona a magyar államhatalom legmagasabb rangú alanya. A hagyományos magyar jogrend szerint a király és a nemzet (együttes, egyenlő arányú!) jogkörébe tartozik a Szent Korona jogainak érvényesítése. Jelenleg nincs király, így a nemzetre vár, hogy megérjen és felnőjön a királyi magaslatokhoz és közvetítse az Élő Égi Igazságot. Ahogy Pap Gábor mondja: „jelenleg a nemzet koronázódik”.
Az Ég a láthatatlan és csak a beavatottak által érzékelhető felsőbbrendű világot jelenti, nem pedig a látható, megfigyelhető kozmoszt (ami az anyagi világunk része). Ez a felsőbbrendű világ – a teret és az időt legyőzve – meditációval megtalálható, a beavatottak megláthatják. Mi ma a láthatóhoz viszonyítunk (ezért tévesztjük össze az Eget és a látható kozmoszt), és sajnos ma már az igazságot is torzan fogjuk fel, miszerint csak az az igaz, ami bizonyítható…
Őseink „hittel hitték, hogy a Teremtő számára, az Ég számára fontos, legfontosabb, hogy az ember miképpen, milyen színvonalon küzd meg önmagával… Itt a földön folyik a küzdelem, mert itt vannak meg a küzdelemnek a feltételei. Itt van mit legyőzni.” (Kocsis István) Ebből a küzdelemből és a szeretetből a legnemesebb energia szabadul fel. A tudatosan vállalt önlegyőzés emelő hatású.
A Mérleg csillagkép Olümposzi védnöke a görög mitológiában Héphaisztosz, a tűz és a kovácsmesterség istene, akinek sok szenvedés jutott osztályrészül az istenek között. Kétszer is lehajították az Olümposzról, ezért lett mindkét lábára sánta. Ő alkotta meg az igazság mérlegét, amivel Hermész méretteti meg a lelkeket. Kovácsműhelye a föld mélyén, egy vulkán belsejében található. Innen ered a római mitológiai neve: Vulcanus. Ő minden kemény munka istene, kemény munkája jelképezi azt, hogy az emberi és isteni harmónia megalkotása igen nehéz feladat. Héphaisztosz az isteneknek fegyvereket és ékszereket is készített, mester volt és művész. Felesége a szépség, a szerelem, a művészetek istennője: Aphrodité.
Héphaisztosz ugyanakkor több volt, mint mester és kovács. Ő gyúrta meg a görög mitológia szerint földből és vízből (agyagból) az első – istennőkhöz hasonló szépségű – halandó nőt, Pandórát, akit “mindenki által megajándékozottnak” nevezett el.
A tűz istene fény, tűz, és éteri lény, SáNTasága adja a SZeNTségét. Magyar népmeséink „égi kovácsa” a Nap. A Napot képviseli az adventi időben dalolt énekekben a „bő kovács” (pl. a karácsonyi ünnepkörhöz tartozó szálláskérés vagy szentcsalád-járás idején Erdélyben énekelt „Bő kovács lánya” című dalban). Karácsony éjjelén a bő kovács nem tud szállást adni Szűz Máriának, mert a téli napforduló idején, a BaK havában szűkében van a Nap, analógiásan erőtlen csecsemő még. Természetes, hogy a kovács VaK lánya (a BaK havának képviselete) ad szállást a Fény megszületéséhez.
A betegségek gyógyításához is értő kovácsok emlékezetét Magyarországon a Tárkány helynevek őrzik. A honfoglaló magyarság törzsei közül az „ország kovácsa” a Napot képviselő Tarján-törzs, akinek a neve a „tarchan” (tárkány) alakban eredetileg egyfajta kovács-királyi méltóság megnevezésére szolgált.
Hogy milyen viszony van a Nap és az Igazság között? Visszakanyarodva Egyiptomba: Ré Napistennek – akihez a szeretet is tartozik – a lánya Maat, azaz az igazság apja a teljes világosság, így az igazságnak a szeretetben leélt életünkben kell megvalósulnia.
