12 perc olvasási idő
A Rák csillagkép egy viszonylag kicsi csillagkép, viszont nagyon fontos üzeneteket közvetít. (A csillagkép nem hasonlít a rákra. A fény és sötétség egymáshoz való folyamatos arányváltozásai jelennek meg a Napút csillagképei nevében is. A rák az irányváltoztatásával, hátráló mozgásával megidézője a fénnyel teli órák csökkenésének, hátrálásának, és a Nap nyári fordulatának.) A csillagkép három ága az anyai teremtés szentháromságát, a megnyíló-befogadó, a tápláló-védelmező- és a megnyíló-elengedő szeretetet jelképezi. Az anyaság (az életadás) feladatköre jelenik meg az önfeláldozó szeretet keretében és a feltétel nélküli elfogadásban (Paksi Zoltán nyomán).
A Rák csillagkép régi magyar neve: Rákzsombék. A zsombék az árterületeken, ingoványos, mocsáros réteken, lapályokon földomborodó hantokat, dombokat, dombocskákat jelenti. A Rák vizes jegy, az őt uraló Hold az ár-apály változásokra van hatással, így van összefüggés a csillagkép régi magyar neve és a zsombék között. Analógiásan a gömbölyödő, domborodó halmok az áldott állapotban lévő anyát, illetve a vizes közeg az anyaméhet is megidézi.
A csillagkép egyik ágán helyezkedik el a béta csillaga, az Al-Tarf, ami magyarul a Tekintet nevet viseli, és amely a megnyíló-befogadó szeretet szimbóluma, és a szívvel és lélekkel való látást jelképezi. Ez a tekintet a Tejút (és benne az Egyszarvú csillagkép) felé tekint. Az isteni Tejút energiáknak nyílik meg a nő, ha megfogan, hiszen a lélek a Tejútról/a Lelkek útjáról érkezik a testbe.
Az Egyszarvú (latinul Unicornis, görögül Monocerosz) csillagkép az Égi Egyenlítőn (az alsó és a felső világok találkozásánál) jelképezi az Egység (Minden Egy) belső fényét. Ugyanakkor ő a jézusi szeretet, illetve a jézusi szeretetben való eggyé válás jelképe is. Az Egyszarvú a téridőben a Rák-Bak tengely két végpontján tűnik fel, egyrészt a Rákhoz kapcsolódóan, ahol a magasabb rendű emberi minőség szellemiségét (feltétel nélküli szeretet) fejezi ki. Másrészt – azon túl, hogy a Megváltó születésének ünnepén láthatjuk az égen – a Bak havában a téli napfordulón (ló testtel, és néhol kecske szakállal ábrázolják) is találkozhatunk vele, ahol a magasabb minőségnek a fizikai megjelenésére számíthatunk. Az Egyszarvú egy rendkívüli, illékony és megfoghatatlan minőség, középkori ábrázolásokon a „befogása” egy szűzlány segítségével történik, a szűz közelében az Egyszarvú megszelídül, odamegy a lányhoz és a fejét az ölébe hajtja. Emiatt lett az Egyszarvú a Megváltó jelképe is, aki Szűz Mária ölébe jött, hogy az emberiséget megváltsa.
Népművészetünkben a Gólya mellett az Egyszarvú is a Rák tulajdonságok képviselője. A homlokból – keleten van olyan ábrázolás, ahol a tarkóból – indul ki az Egyszarvú egy dologra összpontosító szarva. Akár az ösztön szintjén (tarkó), akár a szellemiség direkt megnyilatkozásaként vagy kisugárzásaként (homlok), akár kimondva (hosszú csőr) jelenik meg az összpontosítás, a képnyelv ugyanaz. A Gólya csőre vagy az Egyszarvú szarva a szellemi energiák (fej) egy célra irányításaként értelmezhető. Ez az összpontosítás, ez a megnyílás a feltétel nélküli szeretet felé irányul. A Gólya tulajdonság nélkül nincs anyaság. Ezért hozza nálunk a gyermeket a Gólya, azaz az általa képviselt önfeláldozás, mely révén útjára indítható egy élet. Ennek a feltétele, hogy a saját érdekeinket megkisebbítve mások javára – pl. a gyermekeinkért – önmagunkból tudjunk adni.
A Rák megnyíló Tekintete segítségével kezdhetünk neki feladataink megoldásának, amikor megnyílással, nyitottsággal, befogadással és elfogadással fordulunk azok felé.
A csillagkép másik ágában található a két „szamár” csillag és a mellettük lévő Jászol vagy Méhkas, amelyek a tápláló-védelmező szeretetet jelképezik, azaz itt találkozunk az óvó, önmagából tápláló szeretet üzenetével. A védelem, a burok Mérleg analógiák. A „misztikus” zodiákus szerint a Rák szellemiséghez (és Bak testiséghez) Mérleg lelkiség tartozik, így együtt teremtés-közeget idéznek meg. A lélek természetes állapota a harmónia, a szeretetben való létezés.
A magyar népi csillagnevek közül a „Jászol” a Rák csillagkép Praesaepe nevű nyílt csillaghalmaza, a „Szamárkák” pedig a Rák csillagkép két csillagát – Északi Szamár és Déli Szamár – jelöli. Szilágylompért református templomának festett kazettás mennyezetén a Rák csillagkép két szamara egyetlen képjelbe sűrítve jelenik meg, mint terhét cipelő csacsi. Ilyen „terhes”, más szóval „vemhes” szamár hátán vonult be annak idején a Megváltó Jeruzsálembe, ahol a szamár és benne a csikaja a Rák mozgásdiagramját is „megrajzolta”. (Szilágylompérten ezen túl megtaláljuk a Pelikánt, a Gólyát és az Egyszarvút is, mint a Rák tulajdonságok képjeleit.)
A megváltás a Fényhez kapcsolódik. A Jászol a Megváltó születésének égi helye. Jézus születésekor a térbeli és az időbeli Állatöv még szinkronban volt egymással (a precessziós csúszás miatt azóta ezek egy jegynyit eltolódtak egymástól). Akkor a téli napfordulón a Rák csillagkép volt látható az éjszakai égbolton (ma az Ikrek van a zeniten). Karácsonykor a Rák tulajdonságok pontosan azt jelenítik meg, ami az évkörben akkor a legfontosabb: a feltétel nélküli szeretet érvényesülését, a Gyermek születését és a megmaradása érdekében vállalt önkéntes áldozatot. Nem (csak) egy eseményre emlékezünk, a bennünk megszülető jóság, szeretet, ingyen kegyelem a mindennapokban is zajlik és jelen van.
A Rák csillagképet Mezopotámiában Teknősbékának, Babilóniában is Teknősbékának vagy Szamárnak, Egyiptomban Skarabeusznak nevezték (ez a bogár a halhatatlanságot képviseli, a szamár-trágyába rakja le a petéit, onnan születik). Ha egy kicsit játszunk a hangalaki megfelelésekkel azt találjuk, hogy a Praesepe csillag-csoport angol neve a Rák csillagképen belül CRiB (bölcső, jászol jelentéssel), míg maga rák a CRaB. Innen már csak egy lépés a hangalakilag hasonló S/Z/CaRaBeus/z/ (a főbb, jellegadó vonások tekintetében az egyiptomi és a nyugati asztrológia állatai hasonlóak). De ide idézhetjük a SCoRPio minőséget is, hiszen a Rák és a Skorpió a középkori zodiákus ábrázolásokban feltűnően hasonlítanak egymásra, ami a jegy-tulajdonságok kapcsolódására, rejtett összefüggésére is felhívja a figyelmünket.
A Jászol csillaghalmazt más néven is ismerjük: Méhkas. A méhek nemcsak az anyasághoz, a nőiséghez kapcsolódnak, hanem „Boldogasszony Bogaraként” Jézushoz is. A korai kereszténységben a méh szimbolizálta Krisztust és a halhatatlanságot. A mitológiai enciklopédia szerint – Szent Brigitta azt mondja – Szűz Mária egyszer így szólt: „Én voltaképpen kaptár voltam, amikor a legszentségesebb Méh, az isten fia, betelepedett méhembe.”
A korai anyatársadalom istene (anyaistene) a Méh volt, ami a méh-anyát (méhkirálynőt) és az anya méhét egyaránt szimbolizálta. A méhnek a Nagy Istenanyákkal való kapcsolata egyértelműen kimutatható: Kübele, Artemisz, Démétér papnőit – papjait méheknek nevezték. Artemisz maga a szent méh, de Krisna és Visnu szimbólumai is méhek voltak. A Méhkirálynő a legfelső hatalmat, termékenységet, és anyaistennőt jelképezi. A méh képes önmaga megtermékenyítésére, a Méhkirálynő ezzel a képességgel (szűznemzés) képes visszaállítani a méh-társadalom életének a rendjét.
Egyiptom ősi jelképe is a méh, a turáni hunok a „méh népe”, amulettjük szintén a méh volt. Hérodotosz szerint a Kárpát-medencében méhnek nevezett népek élnek. A méz és a belőlük készült italok – nektár, ambrózia – a halhatatlan istenek itala, a Fénnyel való táplálást jelképezi. Még azt is megkockáztatjuk, hogy MeZo-PoTáMia hangalaki megfelelője a MéZ-PuTToNY, hiszen ezt a területet nevezték az ókorban a tejjel-mézzel folyó Kánaánnak.
Népünk az anyaméhet sötét méhkashoz hasonlította. Hivatalosan azt tanuljuk, hogy a nőnek a méhe és a méh (mint bogár) között csak véletlen az egyezőség (sőt a két egyalakú szót különböző forrásból eredeztetik a magyar nyelvben, mintha sem egyikre, sem másikra nem lett volna magyar szavunk), de arra buzdítunk mindenkit, hogy bátran ismerje fel a nyelvünkben lévő összefüggéseket. Végvári József hívja fel a figyelmünket arra, hogy nem lehet elvonatkoztatni a méh beporzó, megtermékenyítő képességétől és az anyaméhben történő, megtermékenyült élet fejlődésétől. A két szó közötti kapcsolatot a megtermékenyítés adja. Sőt – mivel őseink jobbról balra is írtak és olvastak –, ha a MéH-et fordítva olvassuk a HíM-et kapjuk. Talán tőle sem áll távol a megtermékenyítő képesség… De még a „bekapta a legyet” kifejezés – a nő áldott állapotba került – is ide sorolható (a rokonító gondolkodásban a bogár mindkettőt helyettesíti). A déli csillagképek között a Déli Légy inkább Méh (Apis) néven ismert, és mélyen a déli égbolton a SCoRPio csillagkép mögött isteni üzenetet közvetít, a lélek belső minőségére hívja fel a figyelmet.
A méh a magyar nyelvben így állapotként (méh, anyaméh) és folyamatként – a szellem szintjén, a hit által – is megjelenik. A Jézusság az évkörben – az idő folyamatában – Gyümölcsoltó Boldogasszonytól Karácsonyig jelen van az életünkben. Nyelvünk gyönyörűen képletezi a valóság alapvető összefüggéseit, és jó lenne, ha tudnánk vissza is olvasni az anyanyelvünkből a valóságot.
A Rák csillagkép harmadik ágán találkozunk az Acubens (jelentése Olló) nevű csillaggal, ami a csillagkép legfényesebb, alfa csillaga. Üzenete is ennek megfelelően a leglényegesebb, a megnyíló-elengedő szeretet tartozik hozzá. Életünkben a legtöbb nehézség az elengedéshez kapcsolódik. Az elengedés tudati és lelki/érzelmi fogalom, ahhoz, hogy elengedjünk, előbb meg kell nyílnunk, és fel kell ismernünk, hogy a lelkünk halhatatlan, és minden dolog átmeneti, amihez a fizikai síkon ragaszkodunk. Az „Olló” utal a köldökzsinór elvágására, ami az új élet születésének feltétele.
A régi magyarságban az Ollós elnevezés a Rák és a Skorpió jegyre is utalt. A Rák által képviselt női nemiség nem elég a család létrejöttéhez, az utódnemzéshez. Ha az ollót csukott állapotában szemléljük, akkor drávaszögi hímségi jelképet kapunk, amivel a Skorpióhoz jutunk el (az emberi test mikrozodiákusában a Skorpióhoz a férfi nemi szerv tartozik). Így érthetővé válik az is, hogyan jöhetett a Rák mellett a képbe a SCoRPio.
A csillagkép képviselte „hármasság” ezen túl több formában is megjelenik: apa – anya – gyermek, szellem – lélek – test, Atya – Szentlélek – Fiú.
Amikor család alakul a lélek (Egy) az Auriga (kapu) csillagképen keresztül érkezik a Tejútról „egy szinttel lejjebb” a Napútra. Itt várja őt a polaritás (Kettő), a férfi és a nő, mint Ikrek minőség. A férfi és a nő még nem család. Ahhoz, hogy apává és anyává váljanak, eggyé kell válniuk, így amikor gyermek születik a szent hármasság (Három) megvalósul. Így alakul egy újabb egység, a család, ami a társadalom legkisebb alapegysége.
A csillagkép másik „hármasság” üzenete: a szellem szintjén valósul meg a belső fókusz, amire figyelünk (Tekintet), aminek a megvalósulásához „energiát” adunk. A lélek szintjén a teremtésünk életre keltése-növelése (Jászol/Méhkas/anyaméh) történik, ami majd a születéskor valósul meg testi szinten, önálló életre kel, mi pedig elengedjük (Olló). Ennek megélése független a nemünktől, minden emberre vonatkozik. Az anyai minőség, mint spirituális minőség, mindenkiben benne van. Egy férfi is tudja működtetni magában ezt a minőséget, amikor megfogan a fejében egy ötlet, egy gondolat, érzelmileg kötődik hozzá, táplálja, növeszti, fejleszti, majd (ideje érkezvén) elengedi és útjára bocsátja.
A Fény befogadása, önmagunkban való táplálása, majd annak kisugárzása jelenti a Rák minőség lényegét.
A Rák csillagkép égi környezete is igen beszédes. A csillagkép felett a Hiúz csillagkép az éberség szimbóluma, alatta pedig az Alvilág egyik bejáratát őrző óriási Hydra csillagkép fejével találkozunk, amely lehajlik, így főhajtásával jelképezi azt az alázatot, ami az alapja az anyaságnak, ugyanakkor ez a főhajtás: tisztelgés is minden megszületett lélek, mint tiszta Fény előtt. „Az éberség és az alázat által hozhatók le az emberlakta világba a Tejút felemelő energiái” (Paksi Zoltán)
A Hydra az alvilág egyik bejáratát őrzi. Ahhoz, hogy a lélek mélyébe vezető útra rátaláljunk, egyfajta beavatást kell átélnünk. Emiatt lett a Rák csillagkép Olümposzi védnöke Hermész, az istenek hírnöke, a beavatás szimbóluma. Az istenek közül csak ő mehetett le az Alvilágba és jöhetett fel onnan büntetlenül, így mind három szinten otthonosan mozog. A magyar hagyományban a Rákot képviselő Gólya (aki szent madár az araboknál is), azon kevés madarak egyike, amelyik egyaránt uralják a három közeget: a levegőt, a földet és a vizet. Hermész (Merkúr) olyan csillaképet felügyel, ahol az Alvilág egyik bejárata található, ugyanakkor ő a lelkek kísérője és a gyermeki minőség megjelenítője is. A Rák – mint az anyai szeretet képviselője – havában és csillagképével kapcsolatosan minden a gyermek körül forog, hiszen a gyermek az új élet.
