4 perc olvasási idő
Három különböző, de egyaránt kereszt-alakzatban kirajzolódó – egymástól 90 fok távolságra elhelyezkedő – kapcsolatrendszert ismerünk az évkörben: az új idő születését jelző napéjegyenlőségek (Kos-Mérleg) és napfordulók (Bak-Rák) sarkalatos keresztjét; a megtartást és a megmaradáshoz szükséges energia-háztartást biztosító szilárd (fix) keresztet (Oroszlán-Vízöntő, illetve Bika – Skorpió végpontokkal); és az átalakulást, megújulást elindító váltó vagy változó keresztet (Nyilas-Ikrek , illetve Szűz-Halak tengelyek által kirajzolt kereszt).
A váltó vagy változó keresztről a Nyilas évköri egységében már szóltunk. A változó kereszt indítja el a minőségi átalakulást, az átváltozást egy magasabb rendű minőségbe, ahol a fejlődéshez szükséges új tapasztalatokkal gazdagodhatunk és bölcsebbé válhatunk. A bölcsességbe való beavatás négy égi stációján rendkívüli tulajdonságokkal találkozunk: az asztrálmítoszi hagyományban a változó kereszt szárvégein az Ikrek a garabonciás, a Szűz a tudós, a Nyilas a táltos és a Halak a megváltó hatótere a Zodiákusban. Tehát a beavatás négyfokozatú menetében – a Halakban – a negyedik szint a Megváltó szintje, a teljes, feltétel nélküli, az ellenségért is vállalt önkéntes áldozat.
A Nyilas évköri keresztnél írtunk arról, hogy a (harmadik) táltos fokozatban közvetlen a kapcsolat a világfejlesztő erővel, a táltos a közvetlenül megkapott tudást uralja, kézben tartja, gyógyít vele és tanítással tovább adja. A magas tudásból születik a megváltás igénye. A magyar hagyományban a beavatás következő, a legmagasabb, negyedik fokozatának a mintaadója az Egyetemes Megváltó. A megváltói szint attól egyetemes, hogy mindenkinek a javára szolgál, nincs kiválasztottság sem egyén, sem nemzetség, sem vallásfelekezet vonatkozásában. A teljes, feltétel nélküli, ellenségeinkért is vállalt önfeláldozás, mint kötelesség jelenik meg a megváltói szinten. A legmagasabbról a legmélyebb szintre kell visszamenni azokért, akik segítségre szorulnak, hogy ők is felemelkedhessenek. A közvetlenül megszerzett tudás és tapasztalatok felhasználása nem lehet öncélú, a rászorultakon kell vele segíteni. Képünkön Csontváry Kosztka Tivadar Fohászkodó Üdvözítő című képe látható. Az Üdvözítő a Halak világkorszak számára hozza – és szolgálja a maga példájával – az egyetemes megváltás örömüzenetét (Pap Gábor művészettörténész nyomán, ő kalauzol bennünket végig Csontváry művészetén az „Ismerem az utat…” című könyvében).
A megváltás minden emberre – hívőre, nem hívőre – egyaránt értelmezhető. Jézus Krisztus, mint Egyetemes Megváltó, a legmagasabb szinten mutatott példát nekünk a szeretetével és az áldozatával, és most rajtunk a sor, nem kívülről kell várni a megváltást. Örök megújulásunkkal önmagunkat válthatjuk meg, majd másoknak is segíthetünk.
Először mi magunknak kell elindulni a magasabb erkölcsiséggel kikövezett úton, amelyen a világosság, a magasabb (erkölcsi) minőségek felé nyitás, a szeretetre való törekvés vezet. Jézus arra tanított, hogy Isten országa bennünk van. Az önismeret útján, saját magunk megértésén keresztül fel kell tárnunk, hogy mi az, ami már nem működtethető tovább az életünkben, mert nincs benne Fény, nincs benne szeretet. Megértéssel, megbánással, megbocsátással és szeretettel tehetünk rendet lelkünk mélyén. A megváltás áldozathozatal, megtisztulás és megtisztulva emelkedés. Nincsen megváltás áldozathozatal nélkül. És nem szabad hagyni, hogy a szívünket és a fölfelé tájékozódás lehetőségét lezárjuk magunk előtt.
A Halakban az elfogyó energia miatt esélye van a másik ember rovására történő (alacsony működésű) érvényesülésnek (káini, illetve romulusi út). Az önmegvalósítás sem azt jelenti, hogy a másik ember rovására valósítjuk meg magunkat, hogy a másikra ne legyünk tekintettel. Jézus megmutatta, hogy ebből a kiút nemcsak a „testvérgyilkosság”, hanem az önfeláldozás is lehet, sőt emberhez méltóan csakis így lehet. Küzdhetünk magunkért, de a másik emberért is. Ahhoz, hogy mi magunk is segíthessünk és példát mutathassunk, nekünk magunknak is emelkednünk kell, fel kell nőnünk egy olyan erkölcsi szinthez, ahol a szeretet a vezérlő csillagunk. A szeretet nem önérdeket érvényesít. Itt viszont nem lehet megkülönböztetni azt, hogy csak annak segítünk, akik kedvesek nekünk. Nagyon nehéz, de törekednünk kell rá, hogy akár az ellenségeinket is szeressük.
Rákos Péter írta: „Azt mondta Jézus: ‘Szeresd ellenségedet.’ Azért szeresd, mert az áldozatod volt egykor. S ezt a helyzetet ‘megváltani’ csak most tudod, amikor az ellenséged, s még nem újból az áldozatod. Míg te vagy az áldozat, megbocsáthatsz.”
Mi magunk adhatunk a másik embernek is példát és ezzel esélyt, hogy magasabb erkölcsi szintre léphessen. Ez az igazi győzelem a szkíta erkölcs szerint. A feltétel nélküli szeretet, az ingyen kegyelem gyakorlásának képessége tesz Emberré bennünket, amikor úgy adunk, hogy nem várunk érte viszonzást. Ahogy Márai mondja: „A természet végül is kegyes: igaz, soha nem adja meg, hogy az szeressen, akitől ezt reméljük, de módot ad arra, hogy korlátlanul szeressük azt is, aki bennünket nem szeret.”
