4 perc olvasási idő
Népi műveltségünk a teljességet hagyta ránk, és ehhez azt a kozmikus keretrendszert alkalmazza, amelyben a keretet (akár az évkörben, akár a térben) az Állatöv, a cselekvéseket, a működést pedig a Hold-csomópontokkal kilencessé bővült „hét-bolygórendszer” bolygói, őselvei adják. Az évköri egységekkel már találkoztunk, most az adott jegy-érvénytartamban cselekvő bolygók viselkedésével ismerkedünk meg és azzal, hogyan és miről ismerhetjük fel őket egy-egy mesében, képzőművészeti- vagy irodalmi alkotásban.
A Halakban a Jupiter uralomban van. Korábbi írásunkban már bemutattuk Jupitert a Halak évköri egységében, ahol egyrészt a bőséget és a lappangó életet jeleníti meg, másrészt a nagylelkűség és kegyelem mellett – ha a világ fejlődése úgy kívánja – keményen büntet. “Sötét” arca a teremtés szabályozó oldalaként is megjelenik, ilyenkor kegyetlennek is tűnhet. A Halakban a megváltás útját mutatja meg, a befelé fordulással Jupiter (képünkön) a mélytudat szintre, a lélek mélységeibe viszi a szeretet fényét.
A Halakban a Vénusz erőben van. A Jupiterrel együtt a legmagasabb szintű érzelemre: a szerelemre sarkall a Vénusz, a szeretet, a szerelem, a harmónia, a szépség és a művészetek római istennője (görögül: Aphrodité). A harmóniát nem lehet önzéssel elérni, a befelé érlelődés sem lehet csak öncélú. Amit a mélyben megismertünk, ki kell adnunk, és ezt Vénusz hívja elő belőlünk. A megváltás elengedhetetlen feltételét, az önkéntes áldozatvállalást a kiolthatatlan szeretet motiválja, hogy a halálból új élet szülessen. A Halakban az élet még lefojtott állapotban van, de már lassan el kell indulnia. Ugyanakkor az indulásnak ideje van, gondoljunk arra, hogy a márciusi fagyok még kárt tehetnek az éppen rügyet bontó növényekben. Jókai Mór regényében, a Kőszívű ember fiaiban a Halak két képviselője Alfonsine és Edit. Ha analógiában gondolkozunk: az éretlenség, a túl korán jött érzelmek szárba szökkenése keserves dolgokat is produkálhat, rettenetes helyzetbe is hozhat bennünket (Alfonsine), ugyanakkor csodát is tud teremteni (Edit).
A Halakban, az Állatövön, a végletes és végzetes energia-szegénység birodalmában akkor van szükség a szerelemcsillag közbelépésére – aki útjára indítja az életet -, amikor még mindenhol a halál uralkodik. Mozgósít, hogy a Kosban már kirobbanjon a föld alól a jövő. Ugyanakkor „ha Vénusszal az újjászületésre való felkészülés misztériumát idéztük meg, akkor ebbe a ténybe azt is bele kell foglalnunk, hogy minden születéssel egy halált is útnak indítottunk a földi élettér felé. És erre is fel kell készülni.” (Pap Gábor nyomán)
A Vénusz gyakran jelenik népmeséinkben a Nappal és a Holddal együtt, ahol Szélként lép elénk (a szél mindig este és hajnalban támad fel, és a Vénusz bolygót nálunk Esthajnalcsillagnak is nevezik). Amikor pl. a Tündérszép Ilona és Árgyélus meséjében, vagy az Égigérő fa című mesében álomszellő altatja el a mesehőst, biztosak lehetünk benne, hogy a Halakban erősködő Vénusz minőség lépett a színre.
A Halakban a Merkúr száműzetésben van. A Merkúr a Naprendszer legbelső és a Nap körül leggyorsabban keringő bolygója, emiatt kapcsolódik hozzá analógiásan a mozgékonyság, a kíváncsiság, a fecsegés. Ahogy a Nyilasban, úgy itt a Halakban is kizárja a jupiteri nyugalom a merkúri nyüzsgést, a Merkúr itt sem érvényesül. Itt és ekkor a lassúság, a némaság, a lélek mélységeibe történő alászállás és elmélyülés van a középpontban.
A Halakban a Merkúr erővesztésben van. A Halak mélyvízi közege a Merkúr erősködését is kizárja. A Halak másik uralkodója – Jupiter/Zeusz mellett – Poszeidón (latinul: Neptunus), aki az egyik legnagyobb tisztelettel övezett isten a görögöknél. Ő a tengerek mélyének istene. Erre a közegre az impulzus hiánya, a mozdulatlanság, az álomszerű, “mélytengeri” tájékozódás és a csend a jellemző. A gondolkozás lelassul, nincsen határozott körvonalú valóság körülöttünk. Ezt az állapotot nemcsak álomban és meditációban érhetjük el, hanem sajnos művi úton is, amikor – alacsony szintű működéskor – alkohol vagy drog hatása és befolyása alatt vagyunk.
Katona József Bánk bánjában is van két szereplő, akik tökéletesen képviselnek bizonyos Halak tulajdonságokat (a Halak kettős jegy). Egyiküktől egyfolytában a halálról, álomról (elalvásról-felriadásról) hallunk és könnyezik, a másik pedig minden határozott kijelentés után visszakérdez: „De hátha mégse?”, De hátha mégis?”. Ezen túl bőséges gyermekáldásban (7 fia van) van része. Mindkettő joviális és bizonytalan, érzelmes, de érzelgős is. A bajóthi testvérpár, Mikhál és Simon bán testesíti meg a drámában a Halak minőséget.
Aki nem hiszi, járjon utána!
