6 perc olvasási idő
A precessziós nagy évben a Vízöntő téridő-egysége „rendellenesen” viselkedik a többi állatövi jegyhez képest. Számunkra is a legnehezebben megfogható terület, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem tudjuk a mindennapokban kikerülni. Azért nem, mert benne vagyunk nyakig.
Na, nem a tiszta Vízöntő korban, hanem a Halakra ráömlő Vízöntőben, a precessziós nagyságrendben kifejtődő, ún. Vízöntő-paradoxon miatt. A Vízöntő a szomszédos Halakra és Bakra (két irányban, mint síkhullám) ráterül, azok téridejéből gazdálkodik. Paradoxon, mert van is meg nincs is, de hatásában, energetikájában jelen van. Lehet, hogy sokan nem értenek velünk egyet, de szöveges-képes emlékek, a művelődéstörténetünk és hagyományaink, no meg a tapasztalat is ezt mutatja.
Csillagképi értelemben a Vízöntő csillagkép majdnem teljes egészében ráterül a Bak csillagképre, és a Halak (Pisces) csillagkép egy része alá “folyik”. A ma Déli Halnak (Piscis Austrinus) nevezett csillagképet a Bak és a Vízöntő alatt láthatjuk az égen (a Déli Hal már a déli égbolt csillagképeihez tartozik). Van olyan csillagtérkép az 1700-as évekből, amelyik a Déli Halat besorolja a Halak alá, és Pisces néven ábrázolják. Az így hármassá bővült „Pisces” csillagképet lefedi a Vízöntő. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a „rejtett tartaléka” a Halak téridő-egységének.
Korábban már említettük, hogy a jegyek (világhónapok) és a csillagképek nem azonos kiterjedésűek. A jegyeket (világhónapokat) megegyezés alapján osztották fel 12×30 fok hosszúságúra. A csillagképek eltérő hosszúságúak, egyik belenyúlik a másikba (pl. a Vízöntő a Bakba), vagy egyáltalán nem vagy csak részben fedik egymást az azonos nevű jeggyel, világhónappal. (A precessziós csúszás című írásainkban éppen ezekre az eltérésekre térünk ki.)
A tavaszi napéjegyenlőségkor – március 21-én – még 900 évig a Halak csillagkép előtt kel fel a Nap, azaz a Halakban van a Tavaszpont. A Vízöntő, mint világhónap ezért nem értelmezhető, mert a tavaszpontnak a hátteréül vagy a Halak (régen a Déli Hal is ide tartozott), vagy a Bak csillagkép szolgál.
A New Age azt hirdeti, hogy már elhagytuk a Halakat és a hetvenes évek óta a Vízöntő világhónapjában vagyunk, ha a precessziós nagy év, a 25.920 év, (mesterséges) 12-es felosztását nézzük. De ha körülnézünk, a világban ezt még nem igazán mondhatjuk el. A Vízöntőre jellemző a fel- és megszabadulás, a tisztítás, a megtisztulás. Most viszont még „tombol” a Halak korszak, amikor annak alacsony szintű működésében a háborúk, az elnyomás, a halálos vetélkedések, a prostitúcióba kényszerítés, a részegeskedés és kábítószerezés, tompultság van körülöttünk. Szerencsére a magas szinten való működése is jelen van, előtérbe került a spiritualitás, a meditáció, egyre többen foglalkoznak az önismerettel, az önmaguk mélyébe szállással, tudatosodással. Az átmenet egyébként sem egyik napról a másikra történik, ebben az esetben pedig igazán különös jelenséggel állunk szemben.
Szöveges és ábrázolásos emlékek úgy őrizték meg ezt a jelenséget, hogy a jelek szerint ekkor a négy dimenzió (3 térbeli és egy időbeli) csak térdimenzió formájában jelenik meg, azaz az idődimenzió térdimenzióra váltódik át. Ezek aztán síkhullámként két irányba szétlökődnek. Idődimenzió hiányában a Vízöntő így a szomszédai időkeretéből gazdálkodik. A szomszédos Halakra „keresztező” hullámként, a Bakra „egyező” hullámként terül rá (a precessziós menetirányhoz viszonyítva). Ezért nevezzük paradoxonnak, mert jelen van ugyan, de nem kézzelfogható formában. A hagyomány szerint síkhullámként úgy érzékelhető, mint Krisztus arca Veronika kendőjén (az ikon, a “nem emberkéz által festett” arc így Vízöntő analógia), ezzel van Krisztus jelen a gondolkodásunkban. Amikor Keresztelő Szent János megkeresztelte Jézust – a Jordánban való megmerítkezés alkalmával, amit Vízkeresztkor ünnepelünk -, Jézus kapott egy plusz „többletet”. A keresztelésig jézusi minőségként volt jelen, a keresztelés után viszont krisztusi minőségről beszélünk. Ekkor indul útjára a Jézus Krisztusság (addig csak, mint Jézust emlegettük) és a hagyomány szerint ekkortól élünk a Halakkal egy időben a Vízöntőben is.
Régebbi leírások szerint ekkor az idő egyforma intenzitással folyik két irányba: a Halakra és a Bakra, azaz egyszerre két irányba folyhatnak az események. Hangsúlyozzuk, ez nem a kis év (365-366 napos év), hanem a nagy év sajátossága, 26 ezer évenként kerülhet az emberiség ebbe a helyzetbe. Ennek következménye egy különleges létállapot a Halak végén, egy “időszakadék”, ami a Vízöntő – Oroszlán tengely Vízöntő felőli oldalán időveszteséget, az Oroszlán felől időtöbbletet, „időnyúlást” okoz. Emiatt nem körként modellezték a precessziós nagy évet, hanem egy tojásszerű alakzat állt elő. Ez a jelenség a művelődéstörténetben az ún. Világtojás képletét rajzolja elénk, ahol a nagy év 26 ezer éves köre tojás formájúvá deformálódik úgy, hogy az Oroszlánnál „kidudorodik”. Ebben a tojásban, negatív “csőszerű” alakzatként jelentkezik a Vízöntőt az Oroszlánnal összekötő tengely. Ami időt a Vízöntőben „megtakarítunk”, az az Oroszlánban „megtérül”. (Tökéletes képjelei ennek megidézésére az oroszlános kutak, ahol a forrás vagy kút vizét rendszerint jobbról-balról egy-egy oroszlán vigyázza.)
Képi megjelenésében a Vízöntőt Angyalként is ábrázolják, aki a Jelenések könyvében bejelenti az idők végezetét úgy, hogy „idő pedig nem lészen”. Ez az Angyal egyik lábával a vízen (Halak), a másikkal a földön (Bak) áll. A fent említett időveszteséggel magyarázhatjuk ezt a kijelentést. Ha a Vízöntő dekanátusait is figyelembe vesszük, akkor ebben az időben a Vízöntő harmadik dekanátusa, a Mérleg érvényesül, ami ítélethelyzetet szimbolizál, így válhat az Angyal bejelentése apokaliptikussá.
A tér- és idő természete évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget, az általános relativitás-elmélet rámutatott a klasszikus fizika idő-és térszemléletének hiányosságaira. Tudjuk, hogy ez nagyon bonyolultnak és hihetetlennek hangzik, de csak napjainkban, a kvantumfizika megjelenésével fogalmazta meg néhány tudós, hogy a világunk egyszerűbben leírható matematikailag, ha hat dimenziósnak tételezzük fel. Ithzak Bars a Dél-Karolinai Egyetem professzora és George Sparling a Pittsburghi Egyetem matematikusa is hat dimenziós világot tételez fel. Mindenesetre izgalmas, hogy lehetnek további dimenziók… Ma még nem tudjuk, hogy miért váltódhat át a 3 tér +1 idő dimenzióból az idő térré, miért lökődhet szét két irányba és miért terülhet rá a Bakra és Halakra, így eredményezve kétszer 3 tér +1 idő + 2 síkhullám, azaz 6 dimenziót. Ezekre a kérdésekre nincsenek tudományos válaszok, az oka még ismeretlen, de feltételezhető, hogy ha valaha megnyilvánulhattak – ahogy a ránk maradt szöveges és képi anyagok bizonyítják – máskor is azzá válhatnak.
