5 perc olvasási idő
A Nap égi háza az Oroszlán időszak (július 22-augusztus 22). Az Oroszlán jegyében a Nap van uralomban. A Nap a Fény, az élet, a szeretet szimbóluma. Az állatok királyának méltóságos, tekintélyt parancsoló testtartása, mozdulatai, erejének nagy és összpontosított kifejtése jelképezi a Napot. Az oroszlán sörénye megidézi az ekkor esedékes energiasokszorozódást, és magát a Napot is a napsugarakkal, amikor az legbővebben bocsátja ki energiáit.
Az Oroszlán időszak analógiái ezek alapján a tüzes, perzselő közeg, a forró tűzhely, a kemencében lévő tűz. Az uralkodó, a király, a fejedelem, a vezér, a hódítók és zsarnokok, a trónterem, a királyi rezidencia, az uralkodás, az uralkodó jelvények, a korona, a dús haj és sörény is az Oroszlán időszakot szimbolizálják.
A Nap ontja a meleget, emiatt tartozik az Oroszlánhoz analógiásan az adakozás, valakit pártfogásba venni, vagy a nagylelkű felajánlások. Ilyenkor tudunk – kívülről – a Nap energiájával töltekezni, és belülről ezt a sugárzást visszaadni, szeretetet sugározni. Ugyanakkor a természet egy terített, pompás asztal, aminek a bősége miatt kevélység, telhetetlenség, fösvénység jelenhet meg alacsony szinten. Alacsony működés esetén a hatalom érzése zsarnokságba torkollhat.
Az oroszlán majd minden kultúrában a hatalom szimbóluma (az északi népeknél a medve, mert az Oroszlán csillagkép – ami a Napút fölé emelkedik – egy bizonyos szélességi kör fölött már nem látszik, viszont az égbolton a fölötte lévő Nagymedve csillagkép teljességében látható).
Ha az évkörön a Kostól az Oroszlánig haladunk, akkor az egyes jegyek során megismerkedünk az öt elemmel (a Kosban a tűz elemével, a Bikában a föld elemével, a Bika és Ikrek között az Élőfával (Tejút), az Ikrekben a levegő elemével, a Rákban pedig a Víz elemével). Korábban már bemutattuk az őselemek rendszerét, ahol a tűzhöz a szellemi, értelmi megértés és irányítás; a földhöz a megvalósulás, kézzelfoghatóság és a tapasztalat; a levegőhöz a kapcsolatok, a gondolatiság és a tudatosodás; a vízhez az érzelmek, a vágyak és az ösztönök; az Élőfához pedig minden dolgok legbelsőbb lényege, a szerelem tartozik. Az Oroszlánban eljött az ideje, hogy rálássunk ezekre az erőkre, együtt, és magas szinten működtessük őket, amellyel képessé válunk arra, hogy uraljuk az életünket, így az Oroszlánban az uralom elsősorban a belsőnk uralását jelenti (Paksi Zoltán nyomán).
Az Oroszlánhoz tartozik az ún. Világtojás is. A Világtojás, vagy Őstojás, a teremtő erők befogadója és őrzője, a teremtés előtti állapot szimbóluma. A teremtésmítoszok nagy része a világ keletkezését, mint tojásból történő megszületést írja le. A Világtojás, a precessziós világév jelölője. (Korábbi írásunkban már írtunk erről, a Földtengely precessziója a tavaszpont hátráló mozgását, a csillagos háttérhez képest történő elmozdulását okozza. Egy világév vagy “nagy-év” alatt jut vissza újra a kiinduló pontra, ami 25.920 „kis-év”.) Jobb oldali képünkön a Világtojáson a zodiákus jegyeket is feltüntették, amely az Oroszlánnál „elnyúlik”. A precesszió az Oroszlánban a Nap-erők töretlen, tiszta érvényesülését, az „Aranykort” fejezte ki (nem mellesleg, az arany a Nap féme). Tojás alakja az ún. Vízöntő-paradoxon miatt lehet, ami időt a Vízöntő “elveszít”, az az elvesztett idő az Oroszlánban, mint “időnyúlás” jelenik meg.
A precessziós nagy világévben a testiség – szellemiség (Vízöntő – Oroszlán) megjelenés és működés kettőse modelljével találkozunk, amikor pl. A világvándora herceg című mesében a mesehős a világ óriási fáján lévő (világ)tojásban úszva keresi a „szik”-et – ahol a „szik-helye” van az életnek -, miután feláldozta a saját, földhöz kötő, agresszív indulatait (ezeket a 24 regement katona idézi meg). Csak ez után tud eljutni az ember önmaga forrásáig.
A valódi uralkodó a belső energiáit, ösztöneit, gondolatait és érzéseit is ismeri és uralja. Amit nem ismerünk, az uralhat bennünket. Éppen ezért ennek az időszaknak a legfontosabb tanítása az önismeret. Meg kell tanulni – és nem elfojtani! – az indulataink működését, fel kell tárni és tudatosítani a zsigerből jövő működéseinket, és meg kell figyelni, hogy mi hozza elő belőlünk azt, ami át tudja venni felettünk a hatalmat (Paksi Zoltán nyomán). Fontos tanítás és beavatás kapcsolódik ezekhez a felismerésekhez. Érdemes magunknak feltenni ilyenkor a kérdést, hogy miben nem tudunk uralkodni magunkon? Milyen indulat veheti át a hatalmat felettünk, mi idegesít (fel) bennünket a legjobban? Amint megtaláltuk ezeket (ha vannak), tudhatjuk, hogy ezekkel a működésekkel dolgunk van. „Aki uralkodni akar, tanuljon meg szolgálni”-tanítja a Hermetika. Ha eljutunk odáig, hogy már nem egyedül a külvilágot okoljuk a kudarcainkért, akkor már a gyógyulás útján járunk.
Népmeséinkben a király nem feudális értelemben – mint társadalmi rang – jelenik meg, hanem a magas szintet képviseli, ami szintúgy megkövetelheti a fejlődés igényét. Ekkor kell a fiának (fiainak) megpróbálni meghaladni a király szintjét, hogy az egyetemes tudás és a vele jól élő hatalomgyakorló képviselője legyen. Ameddig az ember csak érdeket érvényesít, addig az állati szint működik – az oroszlán az állatok királya –, e fölé kell tudni emelkedni, ami már belső uralkodást jelent. A lélekből kell előhívni a többletet, emberként kell tudni viselkedni. A hatalomhoz közel nagyobb kihívásokkal kell szembenézni, emiatt van az, hogy a királyfinak ezt általában elsőre nem sikerül meghaladni, még a második szinten sem, és csak harmadszorra (ezért van általában három próba) tud annyi erkölcsi tőkét összegyűjteni, amivel meg tudja haladni az apja által képviselt szintet.
