4 perc olvasási idő
A Bika jegy-érvénytartam keleti megfelelője a Disznó. Első Hold-háza maga a Disznó, a második Hold-háza a Galamb (Hold-házként és csillagképként nagy betűvel írjuk). A Disznó (malac) mellett meséinkben vaddisznóként, tüskés disznóként, azaz sündisznóként is gyakran megjelenik, illetve a „disznópásztor” vagy kanász/kiskondás még a jegy képviselője. Ha mesében vagy ábrázoló-művészetben egy madár jelenik meg, általában az is ezt az időszakot idézi (a két madár a Halak képviselője, különösen, ha kút káváján találkozunk velük).
A disznóhoz, hasonlóan a bikához, az érzéki és testi örömök élvezete, az evés, ivás, „disznólkodás” tartozik. Legjellemzőbb viselkedése a dagonyázás, ami ennek az időszaknak a megkötő analógiája. Semmit sem akar feladni, mindent meg akar tartani magának. Volt róla szó korábban, hogy az évkör ezen részén minden annyira szép, annyira csábító, gyönyört kínáló, hogy nem akar az ember továbbmenni. Dagonyázna benne, mint a disznó.
Meséinkben a Bika-képviseletének a legnagyobb próbatétele az éhezés. “A kiskondás” című mesében a kiskondás folyamatosan annak a dilemmának van kitéve a beavatása során, hogy megegye vagy ne egye meg az eléje kerülő állatokat. Az „önző” Bika legnehezebb próbatétele az ingyen kegyelem gyakorlása, amikor úgy kellene adnia, hogy nem vár cserébe viszonzást. Mikor aztán bebizonyítja, hogy tud uralkodni az étvágyán, a kísértéseken felül tud emelkedni, ehet-ihat, majd sorra segítséget kap „beavató mestereitől”. Másik nagy próbatétele az önfeladás, amikor el kell bújnia. A mese gyönyörűen vezet végig bennünket azon, hogy a Bika legföldhözkötöttebb állapotából is el lehet jutni az Ikreken keresztül a Rák (már másokért is áldozatra és cselekvésre képes) magasztos állapotába. A kondás a pásztori „rangfokozatok” közül a legalacsonyabb szinten van, fölötte áll a juhász, a gulyás és legfelül a csikós. A kiskondás a legmélyebbről indul a királyi címért, ami tudjuk, hogy elsősorban nem „pozíció” a mesékben, hanem az elérhető legmagasabban minőséget jelenti.
“A kismalac és a farkasok” című mese is ennek az időszaknak a megjelenítője, ahol azért tud fára mászni a kismalac, mert a Bika csillagkép mellett ott van a Tejút, az Életfa, amely a magasabb szintről olyan energiákat tud „hősünknek” adni, hogy legyőzze a tél végi fagyokat jelképező (fagyos szentek) farkasokat és a májusi, langyos esőkkel (forró víz) továbblendítse az évkör normális menetét.
Mindenki ismeri “a kis gömböc” című mesét is, ami az alacsony szintű Bika-működést tárja elénk. Ebben az anyagi jólétet, a földi javak halmozását segítő Bika-szellemiséggel nem jól gazdálkodik a gazda, a malacát szaporítani lehetne, ehelyett levágja és a család feléli. Nem könnyű bánni ezekkel az energiákkal, ahogy korábbi írásainkban utaltunk rá, a természet kívül és belül egyaránt az érzékiségben tobzódik, az öngyarapítás könnyen önzésbe fordulhat. Ha kicsit tovább akarunk menni a gondolatmenetben, „ahogy bánunk ezzel az erővel, az minősíti korunk emberét”, így a kisgömböc az individualizmus és az általa kitermelt globalizmus szimbóluma is lehet (Bősz Imre Ádám nyomán). Most éppen ezzel kapcsolatban kapott leckét az emberiség, egy tüskés, gömböc alakú vírus képében…
A Disznó második Hold-háza a Galamb. Keleten a madár a ragaszkodást is kifejezi, és disznóval (valamint kígyóval) együtt ábrázolják. Hogyan lehet ez? Olyan éles az ellentét a nehézkes, földhöz ragadt, sárban dagonyázó malac, és a kecses, tiszta, könnyed, szárnyaló madár között. Éppen ebben rejlik a tanítás. A Disznónak, ha csúcsra akar érni, a dagonyázásból egy madár könnyedségével kell kiemelkednie, túl kell lépnie önmagán, és az önzésén is, ami a legnehezebb feladat. De a benne lévő hihetetlen erő képessé teheti arra, hogy minden normális kibontakozásnál gyorsabban, könnyebben, szinte erőfeszítés nélkül emelkedjen ki. A Galamb itt a földhözkötöttségtől elváló és felszabaduló szellemiség analógiája.
“A repülő kastély” című mesénkben a Bika eléri a legmagasabb szintet, a Bika repül. Így Almafi (az alma a Bika képjele), a mese hőse elérte az Ikrekség legszebb megnyilvánulását, és beavatása során megtalálta párját, akivel kiteljesedhet.
Az alsó képen egy szárnyas vaddisznó (i.e. II. századi kis bronzszobor Magyarország területéről), az érzéki örömökből kiemelkedni képes minőséget jeleníti. „Szárnyán” a csigavonal már a Rák áldozatát/fordulatát előlegezi meg, azaz az önzésből az önfeláldozás útjára lépett, ahogy fent „A Kiskondás” című mesénél is utaltunk rá.
A Galamb a mitológiában Noé galambja, a jó hír, a szabadulás szimbóluma. Vénusz /Aphrodité jelzőállata is – aki a Bikában uralkodik -, így a szerelem, a harmónia és a béke analógiája. A hófehér lélekmadár az anyagi kötöttségektől szabadult lélek szimbóluma. Így, mint lélek-szimbólum, a kereszténységben összekapcsolódott a Szentlélekkel.
