2 perc olvasási idő
A Mindenség emberszabású. Az ember Mindenségszabású. Az ember nemcsak része a teremtett világnak, de teljességének is letéteményese, így a testén is megtalálhatók az állatövi analógiák. Ezt a keretrendszert a magyar néptánc-hagyomány is alkalmazza, az állatöv jelei és a mozdulatok megfeleltetésével. A tánc lehetőségét adja annak, hogy az ember “mikrokozmosza” ráhangolódjon a Mindenség “makrokozmoszára” és így töltekezzen annak energiájával.
A Bika mozdulatában az önmagához visszacsatolás, az öngyarapítás jelenik meg. Kissé terpeszben, stabilan, szilárdan áll a földön. Ez az egyik jellemző mozdulata a kanásztáncnak is. Ezt a mozdulatot ráérősen, lassan táncolják. Ahogy a keleti zodiákusnál említettük, a Bikának keleten a Disznó felel meg. A disznókra pedig a kanász felügyelt a régiségben.
A Bikának az emberi zodiákusban a nyak és a torok felel meg. Ha valaki nyakas, akkor rendíthetetlen, mint a bika.
A torokhoz tartozik a hang. A háromrétegű ember- és mindenség-képben a fej a szellemiség képviselője, a nyakvonal és övvonal közötti rész (a kebel) a lelkiségé, az övvonal alatti rész a testiségé. A nyak a lelkiséget köti össze a szellemiséggel. Mindenféle szellemi tevékenységnek a lélekben van (kell legyen!) a forrása (Pap Gábor nyomán). A lélekből (lélegzet formájában) fölfelé, a szellemiség felé indul a hang – amelyből aztán a teremtő ige alakul. A hang rezgés, hatással van a külvilágra. Korábban már írtunk róla: azt, hogy a rezgések milyen információt szállítanak, a rezgés kibocsátója, azaz mi magunk határozzuk meg. Egész pontosan az, hogy mi van a lelkünkben. A lélekből induló késztetés jut a szellem szintjére, ahonnan a (teremtő) gondolkodás és a teremtő ige (hang, beszéd) által folytatjuk emberként a teremtést. (A szellemiség közvetlen kapcsolatban van a testiséggel, így természetesen testi szinten is teremtünk.) A lélek – középső “tagozatként” – mind a szellemiség, mind a testiség működését mozgósítja, irányítja, harmonizálja. A hangnál maradva, óriási a felelősségünk abban, hogy a hétköznapokban hogyan gondolkodunk, és mit mondunk. A hang égig emelhet (imával, jó szóval) vagy a földbe döngölhet (káromlással, szidalmazással).
Szárnyalhatunk, ha a lélekből jövő hangra figyelünk és hallgatunk. A Bika havában, amikor a művészetek előtérbe kerülnek, a hangok (pl. az éneklés) segítségével emelkedhetünk. Ne hagyjuk, hogy nap mint nap kiöljék belőlünk a lelket!
