4 perc olvasási idő
Népművészetünk ránk maradt (képes és szöveges) emlékeiben három jelentésszint jelenik meg. Az első, a hétköznapi, életképi jelentésszint, az „itt és most” megidézése. Ezt látja mindenki, ez alapján sorolják be témák vagy stílus alapján a műveket. A második jelentésszintre az „ilyentájt” megjelölést alkalmazhatnánk, ahol a téridő-egységek szerint tudunk tájékozódni. A harmadik szint pedig a képírási szint.
A bal oldali képen hétköznapi, életképi szinten tulipánokat látunk, egy középpontból indulva négyfelé „sugározva”. A téridő-egységek szerinti szinten, a tulipán külső szirmai a Kos mozgásdiagramját idézik. A Kos tüzes jegy, színe a piros, vörös. A képen az átlóra írt tüzes, Nyilas tulajdonságok is megjelennek, hiszen a Kosban megvalósuló energiarobbanás (feltámadás) a Nyilas felől, a Tejút-központból érkező teremtő energiák átmentése folytán lehetséges.
A TuLiPáN hangalaki megfelelője: TeLi FéNY (a hangalaki megfelelésről majd egy „KÉRDÉS LEHET” írásunkban bővebben kitérünk, addig higgyék el nekünk). Úgy kapcsolódhat a Koshoz – azon túl, hogy ilyentájt már pompáznak a tulipánok a kertekben -, ahogyan a Húsvétnál már megírtuk: a természet megújulásához a „két nagy megvilágító”, a Nap és a Telihold együtt tündöklése, teljes fénye kell, hogy megvalósuljon. A tavaszi fényújjászületés a kereszténység Feltámadás-ünnepe. És ha hozzá tesszük, hogy a feltámadás fénnyé válás, akkor nem járunk messze a tulipán-telifény analógiától.
A keresztszemes hímzésen a nyitottság és zártság is együtt jelölődik, az észlelhető valóság “erőket” fogad be és bocsát ki magából. „Ilyentájt” a természetben a nyitottság a hangsúlyos, így a “fénylő” természet megidézője a “sugaras világ-virág”. A keresztszemes hímzés egy öltéskettősét (a keresztet) igének nevezik. Az Ige, mint a teremtés eszköze ismert, hiszen „Kezdetben vala az IGE”. Az IGE pedig nem más, mint a kiáradó szeretet.
A másik képen, Székelydálya református templomának festett kazettás mennyezetén is ezt az üzenetet olvashatjuk le a Kos dekanátusainak (Kos, Oroszlán, Nyilas) közös képjelbe foglalásával. A szív őskép, az áldozatból támadó újulás jele. A mag, ha meghasad, szív formájú. A mag áldozatra adja magát, hogy új élet induljon el. Amikor meghasad, fény támad (a felszabaduló energiák miatt). Ebből a fényből indul az újulás, egy új élet. Kisgyermekek rajzán – akik 7 éves korig még „Isten tenyerén” vannak, így ha hagyjuk őket szabadon alkotni, akkor ősképeket rajzolnak – nagyon sokszor látható, hogy a kisgyerek szív-formából indítja a növényt, a virágot (Molnár V. József nyomán).
A képjelen is szív-formából indul átlósan még egy szív és még egy, mint egy pulzáló energia. Az átló a Nyilas jele. Ha térben tájékozódunk, a Tejút-központból érkező teremtő energiák a Nyilas csillagkép irányából, mint kapun keresztül érkeznek a Földre. A Tejút az isteni erők, energiák útja. Központjában, lüktető szívében, folyamatos születnek a csillagok. Így idézhető meg az évkörön is az életlehetőség, a Nyilas mögötti Tejútközpontból érkező teremtő energiákkal, az egyre jobban megnyíló szívekkel. A szív az Oroszlán szimbóluma is, hiszen legfényesebb csillaga a Regulus, az Oroszlán szíve, a világ második oszlopaként évről évre találkozik a Nappal és hirdeti a feltétel nélküli szeretetet. De ha már feltétel nélküli szeretet, akkor a nyári napforduló jele, a Rák sem maradhat el a képjelével (ez a spirál, ami egymás után megnyitja a szíveket), hiszen az évkörön a Rák az önfeláldozó szeretet megjelenítője. És végül, de nem utolsósorban, a már megismert Kos jele, “kitörése” idézi a születés csodáját: az élet, a gyermek megszületése, mint a világ megújításának lehetősége jelenik meg a harmadik szív kiáradásával.
A képírásban a pontok, bármily meglepő, „pontosítást” jelentenek, fontos dologra hívják fel a figyelmet. Székelydályán az egész kazetta – a Kos „kitörése” kétszeresen is – pontokkal körülvett, tehát nagyon fontos az üzenete: ÁLDOZAT-FÉNY-SZERETET-ÁLDÁS-ÚJJÁSZÜLETÉS. Beérheti ennél kevesebbel egy templomi MeNNYezet, amely a MeNNYet varázsolja a hívek feje fölé?
