4 perc olvasási idő
Népművészetünk ránk maradt (képes és szöveges) emlékeiben három jelentésszint jelenik meg. Az első, a hétköznapi, életképi jelentésszint, az „itt és most” megidézése. Ezt látja mindenki, ez alapján sorolják be témák vagy stílus alapján a műveket. A második jelentésszintre az „ilyentájt” megjelölést alkalmazhatnánk, ahol a téridő-egységek szerint tudunk tájékozódni. A harmadik szint pedig a képírási szint.
Az első képen, hétköznapi szinten, két férfi hatalmas szőlőfürtöt cipel (a festett mennyezet kazetta hivatalos címe „Kánaáni követjárás”, a szamosháti Csenger település református templomában találkozunk vele). A téridő-egység szerinti szinten a szőlő a Vízöntő hagyományos képjele. A szőlőszemek a fürtben egymás mellett és alatt, a fürt párhuzamos soraiban alább-alább futó, hullámszerű mozgást rajzolnak. A szőlő sorsa a hétköznapi életben a szőlő (test) megtöretése és érlelése folytán a “spiritusz” – ami magyarul egyszerre jelent szeszt és szellemet – felszabadítása. Ugyanez a Vízöntőé is az évköri rendben, a tömegszerű viselkedést átváltoztatja energiaszerű viselkedéssé. A szőlőszemben értelmezhető a BoGyó, a BaK hangalaki megfelelője, ami tömör, ahol még együtt van a tömeg, a belőle felszabadítható spiritusz pedig a Vízöntő megidézője. A szőlőszemnek, a bogyónak meg kell töretnie, hogy bizonyos érlelődési – erjedési – szakasz után felszabadulhasson belőle a letisztult szellemiség. Az erjedés és érlelődés ugyanaz az érési, tisztulási folyamat. Így van ezzel az ember is. Ha van bennünk egy lehetőség, de túlságosan merev keretek között tartjuk, nem tud megérni, kibontakozni. Meg kell töretnie a befoglaló-őrző buroknak (amit akár előítéletnek is nevezhetnénk), hogy egy bizonyos érési idő elteltével hatékonyan lehessen együtt élni, -működni, ezzel a már nemesedett szellemiséggel…
Említettük már a dekanátusokat, amikor az állatövi-egység a neki megfelelő elemi tulajdonság mentén tagolódik további részegységekre. A Vízöntő levegő elemű jegy. A Vízöntő dekanátusai: Vízöntő – Ikrek – Mérleg. Maradva az első képnél, megjelenik mindhárom levegős elemű évköri egység, ami a Vízöntő összetett viselkedés-mintázatát rajzolja elénk: a fehér színnel kiemelt szőlő a Vízöntő, a két megszólalásig hasonló férfi az Ikrek, és a férfiak vállán átvetett rúd, mint napéj-egyenlőségi tengely, a Mérleg képjelét idézi. A Vízöntő jele, a kettős hullámvonal is megjelenik (alul).
A jobb oldali kép a szamosháti Csengersima református templomának egyik festett mennyezet kazettája, rajta a Halak két hatalmas szőlőfürt tövében. Noha életképi szinten nehéz a szőlő lankái között a halakat elképzelni, téridő szinten, képjelként, annál inkább értelme van, amikor a Halakon átömlő Vízöntőt jeleníti meg. Nem a vizet hangsúlyozza, hanem a „levegőt” ami a halaknak is kell a vízben az életben maradáshoz. A kis-évben a Nyilasból induló, a Bakban megőrzött és a Vízöntő hullámain eljutó teremtő energia, mint az élet-lehetősége hullámzik át a Halakon keresztül a Kosba, ahol majd szinte varázsütésre feltámad a természet. A képjel itt az alsó világokat is megjeleníti.
A legalsó képen is szőlőfürtöket látunk. De most már tágabban is tudjuk értelmezni a hímzést, ugye?
