3 perc olvasási idő
Február 2-án izgatottan figyeljük, hogy meglátja-e árnyékát a barlangjából kibújó időjós medve. Erről sok híradást kapunk, ezért mi most inkább Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről emlékeznénk meg a mai napon. De előbb kell egy kis kitérő, hogy ki is Boldogasszony.
Népünk ősvallásában Nagyboldogasszony az Anya, a személytelen anyagi természet szellemisége (Nagy Istenanya, Anyatermészet), míg leánya, a Boldogasszony, a megszemélyesült mennyei istenasszony őrködik az anyák és az ország felett. A Szent István-i térítés óta Szent Annával és a Szűzanyával azonosítjuk őket. Boldogasszony földi párhuzama a gyermeket váró fiatal nő, az örökké megújuló élet hirdetője. A régiségben a menyasszony boldogasszonnyá válik, ő a termékenység jelképe, azaz gyermeket szül az élet folytatásához.
Boldogasszony teste: kapuja életnek és halálnak. A kupa, a kehely, a kapu, a híd, a rév fogalom a női test szimbólumai. Mint kupa, magába foglalja a Fény őrzését (gondoljunk Szűz Máriára, aki mint „Tiszteletes Edény”, testet ad az Igének). A kehely a benne zajló átváltozás eszköze, amikor a nem-lét életté alakul a nő testében. A kapu, a híd, a rév analógiájában távoli, ellentétes tartalmú világokat köt össze – más világokból származó lelket váró asszonyi testtel azonosul. A női minőség az elengedhetetlen és egyedüli átjáró a lélek számára az anyagi világ viszonylatában. A női test kapuján keresztül jelenünk meg erre a világra, és a földbe, az anyaföld testébe mélyesztett sír kapuján keresztül távozunk ebből a világból. Kapus, hidas, révész énekes lányjátékaink, amelyeket már csak az óvodákban játszunk, a segítő mennyei és földi Boldogasszonyt jelenítik meg (Falvay Károly nyomán). Az évkörön hét jelentős Boldogasszony ünnepünk van, Boldogasszony hét megjelenési formája, hét tulajdonsága érvényesül ekkor.
A magyar gondolkodásban Boldogasszony hava (január), az év megszületésének első holdidőszakát jelölte (holdnapját, azaz hónapját). A naptári új év kezdetét a női minőséggel indítjuk, ahogy a bejárati ajtón is virágkoszorú van, ami a ház asszonyának szimbóluma.
Gyertyaszentelő Boldogasszony a Vízöntőben, az értékőrző Szaturnusz otthonában a tisztuló és őrző Boldogasszony, a védelmező minőséget képviseli. Hozzá fordulunk, hogy mind önmagunkat, mind a mieinket őrizze meg a veszedelemtől. Őrző Boldogasszony végigkíséri az embert egész életében. A gyertyaszentelés és házszentelés éppen az őrzés miatt valósul: szentelt gyertya van a nászágy mellett, a születésnél, a szülő nő boldogasszony ágyánál, a betegek gyógyításánál, a haldokló kezében, de a régiségben még az istállóba is került.
Elfordult az ember a korábbi természeti környezettel való együttélés fontosságának érzetétől, azaz az Anyatermészettől (tapasztaljuk nap, mint nap a következményeit!), s vele a nőiség egyenrangú fontosságától. A polaritás világában a férfi és a nő, ugyanannak a teremtő elvnek a két arca: isten-férfi és isten-nő. Ne feledjük, ama bizonyos 6. napon Isten a képére és hasonlatosságára férfit ÉS asszonyt teremtett. Megáldotta őket, majd a teremtett világgal együtt a 7. napon meg is szentelte őket. (!) A férfi és női minőségnek “egyenrangú szövetségesként, egymást támogatva kellene működnie” (Burger Anikó nyomán). Itt az ideje, hogy a nők is emlékezzenek erre az eredetre, az isteni mivoltukra, hogy vissza tudják vezetni magukat női önmagukhoz. Ehhez a tudatosodáshoz elkerülhetetlen az ezzel járó felelősség fel- és elismerése, valamint az önismeret és az önszeretet. Első lépésként tudatosítaniuk kell az értékeiket, megérteni a bennük (a természettel együtt-) működő energiákat, megismerni a mindenségben és a bennük, általuk munkálkodó egyetlen asszonyerőt. „Ilyentájt” az őrzést és tisztulást, ahol a tisztulás a teremtő képesség megújulását jelenti.
Így ma, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, amikor naptáraink KaRoLiNa (hangalaki megfelelője KiRáLyNő) nevét mutatják, köszöntsük a női minőséget, a Nőket és azokat, akik segítenek a nőiségünket felszínre hozni és megélni.
A képen Petrás Mária alkotása látható: Szoptatós Madonna
