OroszlánNAP ANALÓGIÁK – FESTMÉNYEK, VEZÉREK ÉS A HÉT NAPJAI

2021.08.06.

6 perc olvasási idő 

A Nap elvének bemutatásával folytatjuk azt, hogy hogyan jelenhet meg az alkotóművészetben az asztrálmítoszi keretrendszer, illetve mely „honfoglaló” vezérnek, törzsnek, illetve a hét napjai közül melyiknek feleltethető meg egy-egy őselv.

A Nap képviselője a mozgó népcsoportokban, illetve a karavánokban középen foglal helyet, ő a jellegadó, a legnagyobb méltóság. (A második leghatalmasabb méltóság a legvégső a sorban, a sereghajtó, a szakrális vezető – a Jupiter képviselet.)

A magyar vezér-névsorok és a törzsek névsora is jól azonosíthatók a bolygótulajdonságokkal. (Krónikáinkban kétféle vezér-névsor maradt fönn. Anonymustól ránk maradt névsor: Álmos, Előd, Ond, Kund, Tas, Huba és Tuhutum; a krónikák vezér-névsora Anonymushoz képest fordított sorrendű: Árpád, Szabolcs, Gyula, Kund, Lehel, Bulcsú és Örs. A héttörzs-névsor: Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi.)

A Nap képviselője mindkét ránk maradt vezér-névsorban lévő hét vezér közül Kund (ezen a ponton egyeznek egyedül a névsorok), a hét-törzsből pedig a Tarján törzs hordozza a Nap szerepét.

A hazataláló magyaroknál a középső hatalmasság: KuND, a KüNDü Nap-típusú fejedelem névváltozata. (Nálunk is a szakrális vezető zárja a sort: Anonymus névsorában Tuhutum/Tétény; a krónikás névsorban Árpád). A KüNDü és a KeNDe méltóságjelző nevünk – és így a magyar KeND szavunk is – a megtisztelő úr, uralkodó szóval egyezik meg.

Többször is találkozunk azzal, hogy az Ond-Kund, vagy a Kund-Ond sorrend a helyes. Tudjuk, hogy a Nap és a Hold képviselőiről beszélünk, „a Nap (Kund) és a Hold (Ond) egyetlen „bolygó”- minőség két arcaként jelenik meg a klasszikus hétbolygó-rendszer évkörre vetített „településrendjében”. … Ha bolygó-felsorolásban a Nap-dominanciát akarom hangsúlyozni, akkor a két arcot – és a hetességen belül csakis ezt a két bolygó-képviseletet! – felcserélhetem. … A törzsnevek közül a Tarján tartozik ide, amely „tarchan” (tárkány) alakban eredetileg egyfajta kovács-királyi méltóság megnevezésére szolgált” (Pap Gábor).

A központban a Nap, mint a bolygórendszer erőforrása áll. Övé az egész rendszert energiával feltöltő, központi szerep. A magyar műveltségben a Nap napja a hét közepe, a szerda (ugyanez az indoeurópai népeknél a vasárnap). A SZeRDa szavunk a SZeR-t idézi, a SZeReTett-séghez és ZáRT-sághoz van köze. A mozgó népcsoportokban a királyi méltóság a legzártabb egység, szigorúan, testőrökkel őrzik. A szerda, mint középső nap arra is utal, hogy őseink hitében a szeretet foglalja el a központi helyet.

A hét napjainak a bolygó-sorrendje a magyar és az indoeurópai hagyományban ugyanaz, csak péntek napján, mintegy csomóponton átfordul az egész rendszer és a sorolás iránya fordított lesz. Idézzük fel újra a hét napjait és a hozzájuk tartozó őselveket a magyar hagyományban: vasárnap (Merkúr) – hétfő (Mars) – kedd (Hold) – szerda (Nap) – csütörtök (Szaturnusz) – péntek (Vénusz) – szombat (Jupiter). A tökéletesség jelképe a kör. (Mivel a Nap is kör alakúnak látszik, emiatt a teljességet, a tökélyt személyesíti meg.) Ha a hét napjait egy körbe rajzoljuk, középen van a Nap, azaz minden a szeretet körül forog, mellette a Hold és a Szaturnusz, azok mellett a Mars és a Vénusz, legszélén pedig a Merkúr és a Jupiter alkot egységet. Ha térbe és időbe helyezzük őket, akkor a spirált, mint szimbólumot kapjuk.

A bölcsességet és magas tudást képviselő Jupiter a Nyilast és a Halakat uralja, míg az Ikrek és a Szűz Napút-szakaszain a hermetikus tudás és beavatás másik bolygója, a Merkúr uralkodik. Ez a két, beavatást és tudást képviselő bolygó avat be bennünket a minőségi átváltozások, illetve az életek és halálok útján, melynek végső célja a Fénybe érkezés. A Mars és Vénusz szintén „egy körön” mozog ebben a rendszerben, ahol a polaritások, a férfi-nő, az emelkedés és a harmónia minőségei adják a keretet a földi tapasztalatok megszerzésének. A Hold és a Szaturnusz pedig az érzelmeink és tapasztalataink – belső és külső – határainak fontosságát jelzik a beavatás útján.

Más olvasatban: a földi típusú uralmat jelképező Napot körbeveszi, és féken tartja a szakralitás (Jupiter) és a hermetikus tudás (Merkúr) bolygója. A szakrális uralom optimális rendjét látjuk a magyarok hét vezérének sorozatában megjelenítve. Az ehhez csatlakozó világi uralmat (Nap) a szellemi vezetés (Jupiter) felügyeli.

Szinyei Merse Pál Majális című festményén művészien jeleníti meg a hétbolygó-rendszert. A képen a Nap férfi képviselője – a Hold képviselőjével párban – lángolóan tüzes, kör alakú vörös takarón hever, és szerelmesen pillant szíve hölgyére.

Népművészetünkből és népköltészetünkből jól ismerjük a Nap, a Hold és a Vénusz hármasságát, amelyek szimbólumai megtalálhatók a festett kazettás mennyezeteken, a népmeséinkben, de még a Szent Koronán is. A legősibb értelmezésben a Nap – Hold – Vénusz hármasságából fakad az élet. Földi világunkban és a keresztény hagyományban az Egyetemes Megváltó és a Szűzanya képviseli ezt a hármasságot.

A Szűzanyasággal kapcsolatban már találkoztunk a Hold-Vénusz kettősével. A Nap-Vénusz kettős tulajdonsága ugyanakkor az önként (akár az ellenségekért is) hozott áldozatot biztosítja, és a teljességet, ami pl. a Fiúság velejárója (az áldozathozatal nem Nap-szerep). Bár Jézus Krisztus az Igazság Napja, így egyértelműen kapcsolódik hozzá a Nap, de Jézus legfontosabb szerepe a harmónia visszaállítása a Teremtő és az ember között. A legmagasabb-szintű vénuszi szerepet a Nappal együtt kell számításba venni ahhoz, hogy az egyetemes megváltás megvalósulhasson (Pap Gábor nyomán).

https://csillagmesekucko.hu/wp-content/uploads/2020/06/Csillagmese_logo_Csillagmese-logo-white.png

© Minden jog fenntartva!

Nink Gabriella

LIBRA Magyarország Kft.

Cégj. 13-09-178181

Adósz. 25426920-2-13

error: A tartalom szerzői jogi védelem alatt áll!!