A Bak ideje (december 21-január 20.) energiaszegény időszak, energiavesztés és az erők takarékon tartása jellemzi. Dermedt a világ, kővé, csonttá fagy a talaj, gyakori a jégpáncél a vizeken. A fák látszólag élettelenek, csak csontváz ágazatuk meredezik. Az élővilág küzd az életért, küzd a tél szorításával.
A Bak hurkos jele mutatja az időszak energia-felélését és zárt jellegét. A bakkecske magasan lévő, keskeny sziklaszirteken, egy ponton is biztosan megáll. Az energiák hasonlóan húzódnak össze és összpontosulnak a környező világban. Az anyag összeszűkül, hogy tisztulás útján a lélek, a szellem tágulhasson, kiemelkedhessen.
Ha analóg képjelet keresünk a Bak jellemző közegére, akkor ilyen a hegy csúcsa, a vár, az erőd, a torony, de a barlang és a remetelak is. A Bakot idézheti a sziklás, köves, kopár táj, és az ehhez kapcsolható lelki közegek. Ugyanígy az aggódás, féltés, és a megcsontosodott érzelmi, akarati tudatállapot.
A Bak keleti képjele, illetve Hold-házai a Kecske és a Juh, a Szakáll és a Csecsemő. A kecske lepusztít, lerág mindent. Gyakran gyökerestől tépi ki a növényeket, lerágja a fiatal fák kérgét, rügyeit, hajtásait, aminek következtében a jövőjét is feléli. Viselkedése hasonló a fagy pusztításához.
A Szakáll az akarat, az akaratosság kifejezője. Meséinkben Hétszünyű Kapanyányi Monyók (törpe) levált és önálló életet élő szakálla szimbolizálja. Az akaratlagosság függetlenedhet attól, aki az akarója volt, elindulhat egy akarati tényező, aminek már nincs hordozója, nincs felelőse “aki” felelősséget vállal érte. Az ilyen tendenciák, ha negatív irányultságúak (pl. gyarmatosítás) veszélybe sodorhatják az életet.
A Bak harmadik Hold-háza a Csecsemő. Igaz, hogy már megszületett a Fény a téli napfordulón, de a Napnak még semmi ereje sincs. Ezt szimbolizálja a képen Szilágylompért templomának festett kazettás mennyezetén a csecsemőarcú Nap. Ugyanakkor az összetömörödött energia jelzői a kis termetű vagy gyermekhősök és a törpék.
