6 perc olvasási idő
A természetes műveltségben az ember a Mindenséget egységként éli át, önmagát az egység szerves részének tekinti. Az egység, a teljesség megidézői a kör és a négyzet, itt ez utóbbival ismerkedünk.
A négyváltozós (a téridő négy dimenziója) logikai függvény grafikai ábrázolása 12 átló-szimmetrikus jelet ad, amelyek szinkronban állnak a természet mozdulásaival, így igazolható, hogy a mozgásdiagramok és az állatövi jegy-jelek nem megegyezésen és a csillagok állásán alapulnak, hanem a természeti folyamatok (a napi, illetve évi fény és sötétség változásának) közvetlen leképezése révén állnak elő.
Képünk szembenézeti bal oldali részén Molnár V. József 4×4-es jelrendszere alapján a modellből a Skorpió jegyének formailag megfelelő jelét látjuk.
A modell egy madarat formáz (a Skorpió jegyének ismeretében nevezhetjük „Lélekmadárnak”), amelyet nézhetünk úgy is, hogy lefelé száll, de úgy is – 180 fokos elforgatásnál –, hogy éppen emelkedik.
Az Oroszlán és a Skorpió esetében a „normális” (szellemi) és a „misztikus” zodiákus jegy-tulajdonságok szoros egymásrautaltságára utal az, hogy kettejük képjele a keresztszemes modellben szorosan illeszkedik (az Oroszlán szellemiségnek Skorpió a lelkisége).
A Skorpióban a befelé fordulással lelkünk mélyére szállunk, onnan gyűjtünk erőt a felemelkedéshez. Mélységeink – a látható mögötti láthatatlan – megismerése és megértése, és az ebből történő emelkedés visz az isteni minőségek felé – magyarul a BeNT és a FeNT hangalakilag ugyanazt jelenti: befelé indulunk, hogy emelkedjünk.
Az esetleges lehúzó erők legyőzése után a lélek felfelé szárnyal. Ezt a „Lélekmadár” jelképezi, mint egyfajta eszmei vezéreltség megjelenítője, a magasabbrendű eszme felé szárnyalás kifejezője. Minden annak a célnak rendelődik alá, hogy valami rendkívüli, magasrendű jöjjön létre. A felfelé, a Fény felé emelkedést a madárral lehet a legjobban kifejezni, eleink a madarakat a lélek szárnyalásával azonosították.
A Skorpió képjelében a Sas és Kígyó kettőséből, a magasba emelkedő sas jelképezi a felemelkedést, a felfelé lendítő erőket. A kereszténységben Szent János evangélistát Sas képében ábrázolják. Ő már megszabadult a föld felé húzó vágyaktól, az adja a jellegzetességeit, ami fölfelé visz: a Sas.
A Skorpió ideje a természet őszi haldoklásának és átváltozásának az ideje, ennek az időszaknak a régi magyar neve: Enyészet hava. A Skorpióban – magas szinten – a halállal való szembesülés során a halál elfogadásának képjele a sasmadár módjára való emelkedés a szellemiek felé („a másik lehetőség a görcsös ragaszkodás az élethez, testiséghez a kígyó szemének bűvöletébe hullva, véges örömökben igyekezvén a halál lényegét megismerni.” (Szabó Gyula))
Ez a Lélekmadár lehet a Turul is. A Turul a magyar eredetmondák legendás madara, a Fény, az égiek küldötte. Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy az anyajogú társadalomban tisztelt istennő – a Madáranya – helyére, az apajogúság idején a Turul emelkedik.
A Rák évköri egységénél beszéltünk arról, hogy az egyéni élet szintjén a családban, az anyaságban teljesedik ki a Rák tulajdonság, és a Rák képjele a Kr.e. V-IV. század „klasszikus” szkíta művészetéből a halálra vált hegyi kecskét saját kiontott vérével tápláló önsebző szkíta Turul, amely előzménye lehetett a magyar református templomok Krisztus jelképének, a Pelikánnak.
Kabay Lisette-nél olvashatjuk, hogy „a magyar madár szó nem állatnév, hanem kulcsfontosságú totem-ős, anya, ősanya jelentéstartalmat hordozó fedőnév. Nem véletlen, hogy a madár szavunk hangteste sok nyelv „anya” fogalmat jelölő szavával egyezik: szanszkrit mátar, a perzsa máder, az angolszász modor, az angol mother, a holland moeder, a svéd moder, a német Mutter, a görög méter, a latin mater, a török máder stb. anyát jelent. Párhuzamként álljon itt a magyar madár szó néhány változata is: mádar, madér, modár, madar, medárka stb. … Ha úgy tetszik, anya szavunkból kiindulva is nyomozhatunk: a török ana jelentése „anya”, és van a törököknek egy nevezetes, hatalmas mesebeli szárnyasuk, a neve Anka. Ugyebár mi Anyukának mondanók? Sőt, az indoeurópai nyelvcsaládon belül is érzékelhető a madár-nő-anyaság összefüggés szemantikai hálózata.” Ehhez példának felhozhatók: az angol bird „madár” — angol birth „születés”; az angolszász brid „fiatal madár” — angolszász bríd „menyasszony, ifjú asszony”; német Brut „költés” (madáré) — német Braut „menyasszony, ifjú asszony”.
A magyar nyelvben az aNYához tartoznak a közvetlenül a szülésre, táplálásra vonatkozó szavak, mint: eme, emlő, emlet, emse, nő, ene, ünő, amelyek rokonságban állnak az élet, életadás, szülés, növekedés fogalmával, ahogyan a szanszkrit an (élni), dsan (szülni) szavak is (Czuczor-Fogarasi szótár nyomán).
Egy kis kitérőt engedjenek meg: az Ankaa (a Főnix) a halhatatlanság jelképe. Az egyiptomiak Benu néven ismerték, a kínaiak Fengnek nevezik. A Főnix az átalakulás, az újjászületés szimbóluma, egy nagyon ősi, bölcs, elpusztíthatatlan lélekmadár, ami az emberi lélek halhatatlanságára emlékeztet bennünket. A kínai hagyományban női szimbólum.
Hogyan lehet még az ANKa és ANYuKa között analógiás kapcsolat? Talán úgy is, hogy a magyar hagyományban, a legmagasabb szintű anya, Nagyboldogasszony istenanya a természet és az ember újjászületésének istennő-fogalma, mint termékenység istennő ott van az élet indításánál, az élet során táplál, élelmet ad, majd az élet végén visszafogadja a testébe az elhunytat, akit majd ismét ő szül újjá. A női minőség az elengedhetetlen és egyedüli átjáró a lélek számára az anyagi világba. A női test kapuján keresztül jelenünk meg erre a világra, és a földbe, az anyaföld testébe mélyesztett sír kapuján keresztül távozunk ebből a világból.
A Skorpió csillagképpel szemben, mélyen az éggömb másik felén van a Főnix-madár csillagkép (Ankaa). Az alvilág (a belső világunk) folyójának (az Eridanus-nak) a végén, a megvilágosodás csillaga (Achernar) mellett láthatjuk ezt a tűzben elégő, de poraiból feltámadó csillag-madarat a déli égbolton. A Főnix a halála előtt megtalálja önmagában az örök életet, tudja, hogy a halál egy állomás, amit feltámadás, újjászületés követ.
A Skorpióban a belső világunk megismerésének az állomására érünk. Elindulhatunk a belső úton, és ha van bátorságunk elhamvasztani magunkban a bennünket már nem szolgáló, elavult minőségeket, akkor képesek leszünk megújulni és újjászületni.
A jobb oldali képen egy bukovinai „kígyófejes” párnalap látható (Lengyel Györgyi nyomán).
A kígyó, a kígyóspirál különböző rendű-rangú képjele minden nép jelkészletében megtalálható. A kígyó tekeredése, a spirál megidézi az átváltozás folyamatát, az egymásból következést, a másik alak teremtődésének lehetőségét, és így az élet folytonosságát. A Kígyó a maga „végtelenségével” és vedlésével megidézi az élet körforgását, a halált és az újjászületést. A hímzésen a befelé irányulást is felfedezzük, ami a Skorpió időszak jellemzője.
