9 perc olvasási idő
A természetes műveltségben az ember a Mindenséget egységként éli át, önmagát az egység szerves részének tekinti. Az egység, a teljesség megidézői a kör és a négyzet, itt ez utóbbival ismerkedünk.
A négyváltozós (a téridő négy dimenziója) logikai függvény grafikai ábrázolása 12 átló-szimmetrikus jelet ad, amelyek szinkronban állnak a természet mozdulásaival, így igazolható, hogy a mozgásdiagramok és az állatövi jegy-jelek nem megegyezésen és a csillagok állásán alapulnak, hanem a természeti folyamatok (a napi, illetve évi fény és sötétség változásának) közvetlen leképezése révén állnak elő.
Képünk szembenézeti bal oldali részén Molnár V. József 4×4-es jelrendszere alapján a modellből az Oroszlán jegyének kétszer, egymásra merőlegesen megjelenő, formailag megfelelő jelét látjuk. A kiáradó „adó, adományozó” mozdulat, az Oroszlán évköri egység ontó energiáit, de indulatát is kifejezi.
A megkettőződéssel az Oroszlán esetében több helyen is találkozunk: ábrázoló- és népművészetünkben az Oroszlán legtöbbször kettő, egymással szemben álló oroszlánként jelenik meg, melyek között az Életfa, egy címer, vagy egy kút kifolyó vize látható. Ezt a precesszióval magyarázzuk, az ún. „időnyúlást” jelzi, amikor a Vízöntőben megtakarított idő a szemben lévő Oroszlánban jelenik meg. Emiatt régen a precessziós nagy évet nem körként modellezték, hanem egy tojásszerű alakzat állt elő. Ez a jelenség a művelődéstörténetben az ún. Világtojás képletét rajzolja elénk, ahol a nagy év 26 ezer éves köre tojás formájúvá deformálódik úgy, hogy az Oroszlánnál „kidudorodik”.
Majd egy későbbi írásban találkozunk a modell Skorpió-jelével, amely nagyon szorosan képes illeszkedni az Oroszlán jeléhez. Mindez az Oroszlán évköri és a misztikus zodiákus jegy-tulajdonságainak (az Oroszlánnak a Skorpió a lelkisége) szoros egymásrautaltságát mutatja.
A jobb oldali hímzésen a fenyőgallyas motívum (Nyilas képjele) közepén – a hímzés negatívjában – az Oroszlán megkettőződött képjele a Szűz rácsos mintázatú, szőttes „mintájával” összevonva jelenik meg.
A Szűzben a sokszorozást, a részekre osztást, a rendszerezést jeleníti meg analógiásan a szövés, és a szövés által keletkező – négyzetrács mintázatú – vászon. Ha egy mesében hangsúlyos a szövés, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Szűz-minőséget érhetjük benne tetten. Nem véletlen, hogy legtöbbször a boszorkány, az ördöngös szüle ül a szövőszéknél és szövi (sokszorozza) a katonákat, így igazgatva az élet- és halál fonalát.
Az Oroszlán és a Szűz minőség kapcsolatára még a későbbiekben kitérünk, de előbb nézzük meg, hogy a hímzésen miért a Nyilas foghatja közre ezt a párost? A Naprendszerben két domináns erő érvényesül: az egyik a Tejútrendszerünk központjából, a Nyilas csillagkép felől beáramló teremtő energia, a másik pedig a Szűz irányából egy egyirányú húzó energia. A Nyilas irányából jövő teremtő-erő, és a Szűz irányából ható lefékező, és ezáltal alakot, formát adó erő egyensúlya teremti meg az élet lehetőségét a Naprendszernek ebben a részében. A hímzésen a Nyilas – Szűz – Oroszlán képjeleinek követése során kívülről befelé irányul a figyelmünk. Az Oroszlán az Állatövön, a karma kerekén, a mindennapi életünk szintjén jelenik meg. A magasabb szintről érkező erő a mindennapokban megvalósulván az Oroszlán által képviselt minőséget, a szeretetben való létezést, az életörömöt, és az életünk uralását testesíti meg.
Le tudjuk olvasni a hímzésről azt is, ahogy a Teremtő óvja-védi az életet. A teremtő erő (Nyilas) körbefogja a Hold (Szűz) és a Nap (Oroszlán), azaz a női és a férfi minőséget. A Holdhoz a sötétség, a Naphoz a világosság kapcsolódik. A Holdban a női minőség azokkal a tulajdonságokkal mutatkozik meg, amelyek a születéshez, átváltozáshoz, halálhoz kapcsolódnak (ezt erősíti a HoLD-HoLT hangalaki megfelelés is). A halál elválaszthatatlanul összetartozik az élettel, de az átváltozást mindig új születés követi. A Nap a Fény, az élet, a szeretet szimbóluma. A Nap minden újjászületésével újra és újra elhozza az éltető erőket. A Szűz és a Hold kapcsolatát nőnemű olvasóink hónapról hónapra tapasztalhatják. Ha nem kerülnek áldott állapotba, akkor minden hónapban újratisztulnak, „visszaszüzesednek”. A Hold a szűzi állapotból a termékennyé válás, anyává válás ígéretét hordozza. A Nap az apai minőséget képviseli.
Az Oroszlán a hímzésben szorosan a Szűz képjelével együtt látható. Lehet ezt úgy értelmezni, hogy a Szűz lefogja őt? A Szűz mozdulatában és jelében benne van a lefogás, a visszarántás. A természetben a télre felkészülve a nyár végén be kell osztani és el kell raktározni a természet adta javakat, így az Oroszlán havát követő Szűz ideje az Oroszlán adakozását valóban visszafogja.
A Naphoz, a világossághoz a megismerés tartozik. A Szűz a racionalitás szintjén működő értelemnek a képviselője, leszállít bennünket az ideák világából a földre, emlékeztetve bennünket a földi teendőinkre. Eliade írja, hogy oly mértékben közelített egymáshoz a Nap és a „megismerés” fogalom, hogy a késő antik Nap-teológiákból racionalista filozófia kerekedett. A szakralitás helyébe eszmék léptek, ami olyan racionalizálódási folyamatot indított el, amelynek során az egész kozmoszt megfosztották a vallási tartalmától. Természetesen szükség van a racionalitásra, nem utasítjuk el az észt, az értelmet, de a racionalitásból kiindulva csak a részlegesség ismerhető meg, a teljesség soha. Napjaink tudatosságát nem a racionális gondolatoknak kell megszülniük, hanem a lelkünk mélyén rejlő szeretet érzésének. Nem elég, ha csak intellektuálisan éljük az életünket, arra is szükség van, hogy használjuk a Lélek erejét. Ha a hímzés közepéről az Oroszlán „áttör” a Szűz közegén, közvetlenül a szakralitáshoz (Nyilas) ér el. A hangsúlyt a külső uralomról a belsőnk uralására helyezzük át. A világi uralkodó a szakrális királyságban éli át a teljességet. „A szent királyok életük, mítoszuk és működésük révén kozmikus erőket, ismereteket és törvényeket hoznak le az embereknek. Ők a közvetítők ég és föld között.” (Paksi Zoltán)
A művészettörténetben, de a Marseille-i Tarot Nagy Arkánumának „Az Erő” lapján is találkozunk az Oroszlán és Szűz egymásrautaltságával. Arra a jelenetre gondolunk, amikor egy férfi vagy (a Tarot kártyán) egy nő szétfeszíti egy oroszlán száját. A hosszú hajú nő a Szűz képviselője lehet, gondoljunk a Szűz csillagkép ábrázolásaira, vagy a fölötte lévő Bereniké haja (Coma Berenices) csillagképre. A kettőjük mögött lévő, külső galaxisokból álló szuperhalmaz hatalmas erejével hat arra a kozmikus környezetre, amelyben mi is tartózkodunk (ezért nevezi hagyományunk „boszorkánytanyának” vagy „boszorkánykonyhának”).
Korábbi írásunkból idézünk: a száj szétfeszítésének „fontos üzenete van a képírás szintjén. Életképi szinten sokan gyilkos küzdelmet vélnek mögötte, de egy küzdelem-jellegű kapcsolat nemcsak pusztítással érhet véget, annak a tétje lehet az életre hozás vagy az élet magasabb szintre emelése is.
A száj szétfeszítésének ókori előzménye az egyiptomi szájmegnyitás kultusza, ami az egyiptomi szokások szerint a halott (a múmia) túlvilági életre keltésének mágikus szertartása. Az oroszlán szájának megnyitásához Erő kell. Az Erő a Mars képviselete. A természetben a Marsnak mindkét otthonában (a Kosban és a Skorpióban) megújító jellegű szerepe van, hozzá tartozik a teljes és mindent felkavaró megújulás. Olyan sorsfordító energiát ad, amellyel évről évre újjá tud születni az élet.” (Az Oroszlán és a Mars kapcsolata sokrétű: egyrészt a Mars az Oroszlánban rejtett erőben van, másrészt a misztikus zodiákus szerint az Oroszlánnak a Mars egyik otthona, a Skorpió a lelkisége, illetve az Oroszlán egyik – azonos elemű – Nap-ház jelölő dekanátusa a Mars másik otthona: a Kos.) „Miért kell megnyitni az Oroszlán száját? Azért, hogy „szóra bírjuk”, ne az ösztönerőt érvényesítse, hanem a Teremtő Igét mondja tovább. A szájmegnyitás a képi szinten azt jeleníti meg, hogyan lehet „kibontani az Oroszlánból a teremtő erőnek azt a válfaját, amely Igével hat, nem pedig nyers erővel” (Pap Gábor).” Hímzésünk hármas képjele akár ezt is megjelenítheti a maga sajátos eszközeivel.
Az Oroszlán a hímzés negatívjában jelenik meg. Mit jelenthet ez? Az Oroszlánnal szemben lévő jegy – az Oroszlán testisége – a Vízöntő. Ketten együtt a belsőnk uralásából nyert szabadságot képviselik. Ha tisztán rálátunk önmagunkra, feltárjuk és tudatosítjuk a zsigerből jövő működéseinket, akkor képesek leszünk megfigyelni, hogy mi hozza elő belőlünk azt, ami át tudja venni felettünk a hatalmat. Ezekkel a működésekkel dolgunk van, megdolgozásukkal visszanyerjük önmagunk és a sorsunk feletti irányítást.
Igazi erőnk a szeretetben rejlik (Lekszikov Attila nyomán). Botos Orsolya asztrozófus gyönyörűen fogalmazza meg: „Ha képesek vagyunk összekapcsolódni a szívünkkel, ha képesek vagyunk a szeretet rezgésére hangolni magunkat: omlanak a falak, szabadul a lélek, visszatér az erő, oldódik a karma, felébred bennünk az Igaz Lényünk és visszamosolyog ránk a Mindenség.”
