4 perc olvasási idő
A természetes műveltségben az ember a Mindenséget egységként éli át, önmagát az egység szerves részének tekinti. Az egység, a teljesség megidézői a kör és a négyzet, itt ez utóbbival ismerkedünk.
A négyváltozós (a téridő négy dimenziója) logikai függvény grafikai ábrázolása 12 átló-szimmetrikus jelet ad, amelyek szinkronban állnak a természet mozdulásaival, így igazolható, hogy a mozgásdiagramok és az állatövi jegy-jelek nem megegyezésen és a csillagok állásán alapulnak, hanem a természeti folyamatok (a napi, illetve évi fény és sötétség változásának) közvetlen leképezése révén állnak elő.
Képünk szembenézeti bal oldali részén Molnár V. József 4×4-es jelrendszere alapján a modellből az Ikrek jegyének formailag megfelelő jelét látjuk.
A képjelben – éppen úgy, ahogy a Halak képjelében – egy merev rendszer képével találkozunk. Mondhatnánk, hogy az Ikrekben nyüzsög, fecseg, zsong, verseng a természet, a halak életterében pedig az enyészet és a hemzsegő élet együtt látható, akkor miért a merevség a képjel által sugallt „mozdulat” mindkét jegyben? Az Ikrek és a Halak is változó jegy (a váltó/változó kereszt egy-egy végpontja), jellemző rájuk az átalakulás és egy új minőség csírájának a megjelenése. A változó jegyek lezárnak, javítanak, ami javításra szorul, és előkészítenek egy új ciklust. Kettősség kapcsolódik hozzájuk, ezért bennük a kapcsolat és a kapcsolatteremtés lényegi elem. Mindkét jegyben a hangsúly a kapcsolatokban a vetélkedésen van, az Ikrekben egymásért, a Halakban – alacsony szinten – egymás rovására. Az Ikrekben a rejtett erőben lévő Vénusz, és az általa képviselt kiegyensúlyozottság, illetve önzetlen szeretet biztosítja azt, hogy az Iker-küzdelem az ellenfelek között egymásért és a fejlődésért történjen. Ugyanakkor folyamatos versengés esetén nem lesz folytatása az életnek, ebből ki kell billenni, egy fordulatra van szükség (előtte a Bikából az önmagunkat meghaladó – kiemelkedő – tendenciával is „kibillentünk”, amikor szempontot váltottunk és már mások érdekét is figyelembe vesszük).
Ezzel a kimozdulással érhetünk el a következő állomásra és szintre, a Rákba, ahol az átfordulás az önként hozott áldozatot hozza, így család alakulhat, utód születhet, ami biztosítja az élet továbbvitelét.
A képjel szembenézeti bal oldala még zárt, a jobb oldala viszont már oldottabb, nyitott, belülről kifelé igyekszik, érik a változás-átváltozás igénye. Az Ikrek csillagkép Nap-kapu. A kapu jelkép is: a nyitás, a megnyílás, a két világ közötti határ szimbóluma.
A jobb oldali kalotaszegi keresztszemes hímzésen (Péntek János nyomán) is megjelennek a bal oldalon zárt – a jobb oldalon nyitott „virágszirmok”, amelyekből azután maga a fordulat is elindul. Az állapot és a folyamat ritmikus egymásba alakulása, a tér és az idő együttes megjelenése, magának az életnek a folyamatábrája.
A hímzés egy asztali futó mintája. Az asztal a házban oltárként szolgált, ezért nagy tiszteletben tartották, nem dolgoztak rajta, csak étkezésre használták. Egy régi találós kérdés Háromszék vármegyéből így szól: „Sok lába van az ótárnak, mindennap réjta áldoznak, mi az?” A megfejtés: „Asztal” (Kriza János nyomán).
A régi ember az életét és a belső ritmusát a természet ritmusához igazította. A főétkezéseinek szakrális rendszere a természetes fényjárást követte, amikor pl. „álló délben” ebédelt. (Gyerekkorunkban a nagymamánk a déli harangszónál már merte a forró levest.) Egy napon belül délben van a legtöbb a fényből, ez az évkörben a Rákhoz tartozó nyári napfordulónak felel meg, amikor is a jóságnak és a szeretetnek a legnagyobb a megvalósulási esélye. A család, mint a társadalom legkisebb alapegysége, minden egyes nappal a szeretetben újjászületett, amikor a fénymaximumon egybegyűlt és körülülte az oltárt.
Az asztali futó a ház oltárán, rajta az Ikrek minőségből a Rákba alakulás képjelével, emlékeztet bennünket a továbblépés mozdulatára (fordulatára) a fejlődés érdekében, és egyúttal az élet és a család szentségére.
