9 perc olvasási idő
Az évkör négy legfontosabb pontja a kardinális vagy sarkalatos kereszt végpontjai a Nap fordulatait jeleníti meg, és a sarkalatos pontok a négy évszakot jelölik ki. A két szélsőséget a nyári- és a téli napforduló adja. A kiegyenlítődés a tavaszi- és őszi napéjegyenlőség napján történik.
Az őszi napéjegyenlőség az éves “Nap-járás” bemérése, a horizont menti napkelte-figyelés legalkalmasabb időpontja, a Mérlegben válik mérhetővé a teljes évköri működésrend. Ekkor a fény-árnyék kiegyenlítődik, a nappal és az éjszaka egyforma hosszúságú, ettől kezdődően csökken a fénnyel teli órák száma, a fény üzenete már a belső világokat érinti, a belső figyelem ideje indul.
A belső harmóniát nem egyedül, hanem a társunkkal, a társainkkal tudjuk megvalósítani. A Kos – Mérleg tengely a „tükör” tengelye. Az „Én” szimbolikusan a tengely Kos jegyénél, a „Te”, a társ, a külvilág a Mérlegnél helyezkedik el. A „nem-Én”, a társ, a család, a közösség tükrözi vissza azokat a tulajdonságokat, amelyeket még nem ismertünk fel önmagunkban. Mások hibáit hamar észrevesszük, de az már nehezebben tudatosul, hogy a másik ember „tükör”. “Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat.”– írja József Attila, a Nem én kiáltok című versében. Az embernek az életben maradáshoz szüksége van kapcsolatokra. Kapcsolatokban létezünk, és a kapcsolatokban éljük meg önmagunkat. Egyedül nincs önismeret, bármi, ami megérint egy kapcsolatban – még ha erre nem is vagyunk tudatosak – önmagunkról tanít bennünket. Fontos a felismerés, a tudatosság, és a megértés, hogy a külvilág és életünk eseményei beavató mesterekként tanítanak bennünket. Ebből születhet harmónia, és az önismeretből születhet a boldogság. A boldogságnak egyetlen forrása van: a saját kiegyensúlyozottságunk. A boldogság az élet egyszerű örömeiben, a tiszta és bensőséges emberi kapcsolatokban, az egymás segítésének önfeláldozó részében van. Az egyensúly csak áldozatvállalással érhető el.
A kardinális kereszt Rák végpontján a feltétel nélküli szeretetről kapunk híradást, a Bak szorításában pedig lehetőségünk adódik, hogy a megszülető Fény ne csak bennünk, hanem a környezetünkben is növekedhessen. A napfordulós Rák – Bak tengely (a precesszió miatt) a Tejúton ível át, a magas szeretet erői segítenek befelé figyelni, hogy önmagunk mélyén megtalálhassuk a Fényt, amit a külvilágba is sugározhatunk (Kos – Mérleg tengely). Ami emberré tesz bennünket: a tisztaságunk, a jóságunk, a szeretetünk, a kötelességtudatunk csak a másokhoz való viszonyunkban valósulhat meg.
Az őszi napéjegyenlőség után a természet is befelé fordul, a fák elhullatják lombjaikat, a felszínen az elmúlás kezdődik, de az élet a mélyben tovább folyik. Az állatok menedékbe húzódnak, az élet óvó-védő burokba – hagyományos képjellel: bárkába – húzódik vissza. A bárka, a hajó egy kiegyensúlyozott élettér, amely egy veszélyes közegben a túlélés lehetőségét biztosítja a benne tartózkodóknak.
Képünkön Szilágylompért református templomának festett kazettás mennyezetén jelenik meg a bárka-képlet, egy furcsa utasokkal teli hajó, amely a Mérleg téridő-egységének a hiteles megidézésére szolgál. A hajó alul-fölül Vízöntő hullámok közegében utazik a célja felé. A kormányos, egyedüliként, deréktól emelkedik ki a hajó pereme fölé, a kétfejű, emberszabású lénynek – az Ikrek-tulajdonságok képviselőjének – és a mellette lévő hosszú, hullámos hajú Szűz-képviseletnek csak a fejét látjuk, és van egy különös pikkelyes felsőtestű utas is, aki mintha eggyé vált volna a hajótesttel. A háromrétegű ember- és mindenség-képben a fej a szellemiség képviselője, a felsőtest a lelkiségé, az övvonal alatti rész a testiségé. A megjelenített Vízöntő – Ikrek – Mérleg a levegős jegyek képviselői az évkörön. A levegőhöz a gondolatiság, a tudás kapcsolódik. Mire tanít bennünket ez a nem szokványos ábrázolásmódú templomi mennyezetkazetta?
Pap Gábor művészettörténész részletesen elemzi ezt a képírást is, pár gondolatot kiemelünk a tanulmányából. A hajó árbóca, mintegy tájoló mutatja meg azt, hogy jelenleg ugyan szellemileg a Halak világhónapban tartózkodunk, de tetteinknek a szemközti jegyben, a Szűzben kell vizsgázniuk. A Szűz elszívó hatása miatt is a túloldalon, a Halaknál már kevés az energia, az élet könnyen a másik élet ellen fordul, és fennáll a veszély, hogy a másik rovására érvényesülünk. Ez a világkorszak különösen próbára teszi az emberséget, Embernek maradni ebben az időszakban a legnagyobb kihívás. Az árbóc tetején a SZíV és a gyűrű utal a Szűz jelenlétére (térben a Szűz mögött elszívó erő és gyűrűs galaxisok találhatók), ezek és az árbócról leereszkedő sátor a Szűz szívó hatását fogalmazza képjelbe. A kormányosnak a szellemisége és a lelkisége emelkedik ki, ezt a bárkát, de nevezhetjük mentőcsónaknak is, a teremtő erő (Nyilas képviselet) és a lelkesedés kormányozza. Két utas a szellemiség szintjén mutatkozik meg (csak a fejük látszik), testi-lelki erőik, mint tüzes „pacák” jelennek meg, azaz csillagmítoszi nyelvre lefordítva a teremtő erők, a külső és a belső rend, az egymásért való küzdelem és az áldozathozatal erői táplálják a hajótestet. A magasabb erkölcsiség felé a szeretetre való törekvés vezet (a szeretet jelképe is a szív az árbóc tetején, mint irányt mutató minőség). Ami pedig a pikkelyes (Halak) felsőtestű lényünket illeti, ő mintha beleáldozná magát a hajótestbe, eggyé válik vele. Az ő megváltói lelkülete, az önfeláldozás hajtja előre a bárkát. Közvetlenül felette a hajó fara testes Rák-örvényt rajzol, így a feltétel nélküli szeretetet idézi meg. A megváltás áldozathozatal, minden emberre – hívőre és nem hívőre – egyaránt értelmezhető. Örök megújulásunkkal önmagunkat válthatjuk meg, majd másoknak is segíthetünk. Kitaláltuk ugye: a bárka – mi magunk vagyunk. A teljes, feltételekhez nem kötött szeretetet, egymásért való küzdelmet és áldozatot kell vállalnunk a túlélés és az Emberség megmaradása érdekében.
A csillagos égen is találkozunk – a déli égbolt legmélyebb pontján – egy hajóval, az Argo Navis csillagképpel. (A görög mitológiában ez az Argonauták hajója.) Mára már elemeire bomlott a csillagkép, de amikor egyben ábrázolták, akkor nemcsak maga a hajó, hanem a részei is mind fontos szimbólumok voltak (részei: a Hajógerinc, a Hajófar, a Vitorla, az Árbóc és a Zászló) (Paksi Zoltán nyomán).
A Hajó, a Bárka (Argo csillagkép) a csillagos égen is bennünket jelképez, ahogy életünk során nap, mint nap az érzelmek (víz elem) tengerén utazunk, miközben a Szél (a levegő elem, mint gondolatiság és tudás) visz előre. A Szélhez (mint vénuszi minőséghez) a szeretet is hozzá tartozik. Az Árbóc /Tájoló (Pyxis csillagkép) segíti az égi – földi tájékozódást, a magasabb világokkal való kapcsolat felvételét a szív, a szeretet által. Innen a magasból tekinthetünk rá az életutunkra is. A Hajó a közösségnek is a szimbóluma, hányszor mondjuk, hogy „egy hajóban evezünk”. A közösséggel a Zászlóhoz (Antlia csillagkép) kapcsolódunk, a rajta lévő jelhez igazodunk.
A Hajógerinc (Carina csillagkép) a vízzel érintkezik, az élet lelki oldalát szimbolizálja. Életutunk során az egyensúlyból való kibillenésért az érzelmek a felelősek, megborítani, kiborítani az érzelmek tudnak. Napjaink racionális világára az érzelmek elnyomása jellemző, senki sem meri kimutatni a valós érzéseit. Meg kell tanulnunk uralni és a helyén kezelni őket.
A Vitorlának (Vela) a Széllel van kapcsolata, az előrevivő szellemiséget jelképezi. Pap Gábor találta meg az analógiát az Argo csillagkép és az európai keresztény kultúra egyik legelterjedtebb, legnagyobb hatású és leghangsúlyosabb képjele, a Pantokrátor (Mindenségbíró) Krisztus ikonográfiája között. Az ikon jobb kezének a test felé visszahajló ujjai, a karra tekeredő köpenyszárnnyal együtt egy hajó előrészét és gerincét rajzolják ki, tatját, a Hajófart (Puppis) a bal kézben tartott könyv idézi meg. A Pantokrátor-fej pedig éppen a Vitorla helyére esik. A (vitorla)vászon így még Veronika kendőjét is feleleveníti. A magyar Szent Korona legfölső képén a Pantokrátor (Mindenségen Uralkodó, azaz Teremtő) köldökét – előre tervezetten – fúrták át (és a felperemezés után rögzítették bele a keresztet), megidézve így az ősforrást, a világ köldökét, aminek az égbolttérképen a Hajó alatt a déli Ekliptika-centrum felel meg.
A hajó maga az életút, az életünk szimbóluma, amit az isteni útmutatás szerint kell felépítenünk (gondoljunk Noé bárkájára). Az Argo csillagkép a Tejúton, az Isten útján, Lelkek útján helyezkedik el. A magas minőségű isteni erők segítenek megvalósítani az életünkben a biztonságot és az egyensúlyt azáltal, hogy a bennünk lévő isteni minőséggel, isteni önvalónkkal kapcsolatba tudunk lépni.
