7 perc olvasási idő
A Hold elvének bemutatásával folytatjuk azt, hogy hogyan jelenhet meg az alkotóművészetben az asztrálmítoszi keretrendszer, illetve mely „honfoglaló” vezérnek, törzsnek, illetve a hét napjai közül melyiknek feleltethető meg egy-egy őselv.
A Hold megfelelője a mozgó népcsoportokban, illetve a karavánokban a karaván népe, a „had”, mert a Holdhoz a nagy tömegek mozgatása kapcsolódik. A Hold, mint „bolygó” – közelségéből adódóan, és vonzerejénél fogva – a vizes minőségekre páratlanul nagy erőt fejt ki. A sakkban a Hold képviselője a királynő, vagy más néven a vezér, mert a Holdhoz egy (sereg)mozgatói szerepkör is tartozik: az ár-apály jelenség víztömeg mozgatására, vagy akár a Föld pályájának befolyásolására gondolunk, amikor a Hold nagy tömegeket képes mozgósítani.
A magyar vezér-névsorok és a törzsek névsora is jól azonosíthatók a bolygótulajdonságokkal. (Krónikáinkban kétféle vezér-névsor maradt fönn. Anonymustól ránk maradt névsor: Álmos, Előd, Ond, Kund, Tas, Huba és Tuhutum; a krónikák vezér-névsora Anonymushoz képest fordított sorrendű: Árpád, Szabolcs, Gyula, Kund, Lehel, Bulcsú és Örs. A héttörzs-névsor: Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi.)
A Hold képviselője Anonymustól ránk maradt hét vezér közül Ond, a krónikák vezér-névsorában Lél-Lehel, a hét-törzsből pedig a Kürt-Gyarmat törzs hordozza a Hold szerepét.
A Hold az érzelemvilág, a lélek szimbóluma, a Nap fényének hiányában láthatatlan, akárcsak a lelkünk mélye. Lél-Lehel nevében találkozunk azzal az elvont gyökkel, a léllel, amelyből a léledzik és lélek szavaink származnak. A Czuczor–Fogarasi szótár alapján a „lél” gyöke a természeti hangot utánzó leh vagy lih, melyekből a lehel, liheg szavak is erednek. A lélek az is, amit lehelnek, így innen származik a régies lélekzik szó. Minthogy a lehelés az élet jele, ebből következően a lélek jelent életet és életerőt is, ami valaminek mintegy életet ad (például amikor azt mondjuk, hogy valaki „a társaság lelke”).
Rostás László szerint az „Árpáddal érkező nemzetségek közül LéL képviseli a Nimrudi hagyomány folyamközi ”ÉN-LIL” lelki minőségét, mint a fénycseppekből teremtett lelkek vezetője”. Lél-Lehel vezér neve az En-Lil névvel így szoros kapcsolatban lehet, aki a sumer mitológiában isten, a levegő istene. Nevében az En jelenti az isteni fogalmat, a Lil pedig a Lél hangalaki megfelelője. A róla szóló mítoszokban a termékenység, az életerő, a fékezhetetlen elemi erő adja a lényegét. Az ember tüdején – ami a lelkiségének a helye – a levegő be- és kijár, folytonos mozgásban van. Addig él az ember, amíg „lehel”.
Lélnek (Lehelnek) a jellemzéke a magyar hagyományban a kürtje. A melki benedekrendi apátságban őriztek „Lehel kürtje” gyanánt egy nagy ökörszarv-tülköt, de napjainkban a jászberényi Jász Múzeumban találkozhatunk egy elefántcsont kürttel, melyet a magyar hagyomány Lehel kürtjének tart. Lehel kürtje is a Hold analógiája. A legrégibb példa a kürtnek a Hold-kultusszal való kapcsolatára egy tülökszarvat magasba emelő nőalak őskőkori faragványa. Vele már a Bikában működő bolygócselekedeteknél megismerkedtünk, ő a Lauselle-i Vénusz (vagy Kürtös Vénusz). A Bikában uralkodó Vénusz és az erőben lévő Hold összetett képjele ez, amely a termékenységet jelképezi. A Hold otthonának, a Rák jegyének keleti megfelelője a Bivaly, szintén ilyen szarvval ékeskedik. A Képes Krónika szerint Hunor és Magyar a feleségeiket a kürt ünnepén (Hold-ünnep) zeneszóra kartáncot járó leányok közül választották.
A kürt egy hangszert is jelöl, ami alakja okán Hold-hangszer. A KüRT a levegő mozgásával, a lélegzéssel szólal meg, miközben az ember KiüRíTi a tüdejéből a levegőt. Ezt a fuvó hangszert leginkább ökörszaruból készítik, ez a csordapásztorok és vadászok jeladó hangszere (ilyen szaruból készített eszköz a tülök is). A kürt a kör egy ívének a megjelenítője, innen kapta a nevét, hiszen a kürt szóban a kür a kör változata, jelentésük is hasonló. Lehel kürtje is ívelt formájú.
Lehel kürtjét csodálatos faragások díszítik. Az Árpád-házi királyok korának templomaiban a legtöbbször ábrázolt legenda a Szent László legenda. Szent László királyunk az önfeláldozó Rák tulajdonságok képviselője. A már idézett Rostás László a felvidéki karaszkói templom középkori Szent László legenda falkép ciklusát állította párhuzamba a Lehel-kürtjén található faragások jeleneteivel (a várból való kivonulástól, a fegyvertelen küzdelmen keresztül a révült állapotba szenderülés úgynevezett fa alatti „fejbenézés” jelenetéig) és talált közöttük ikonográfiai azonosságot.
A csillagos égen volt Lehel kürtje és Mátyás kürtje nevű csillagkép, de hogy melyek ezek, sajnos ma már senki sem tudja, csak feltételezések vannak arra vonatkozóan, hogy a Mátyás kürtje csillagkép három csillagból állt, így lehetséges, hogy az a Nimród (Orion) csillagkép öve lehetett.
A hét törzs közül egyszerre Kürt-Gyarmat tartozik a Holdhoz, azaz két törzs alkot egyet. A hermetikában az Egy jelképe a Nap, a Kettőé a Hold. A Kürt-Gyarmat törzshöz – a kürtön keresztül – kapcsolódunk Lehelhez is.
A magyar műveltségben a Hold napja a kedd (ugyanez az indoeurópai népeknél a hétfő). Kedd szavunk a ketted összevont alakja, a kett-ed szó „összehúzásával” a ket-d szóból alakult ki. Amennyiben a hét napjainak a számlálását a hétfővel kezdjük, úgy a kedd a hét második napja. Népi hagyományunkban a hét napjai közül a keddet tartják Nagyboldogasszony napjának és az Újhold utáni első kedd az ő ünnepe. A katolikusoknál a kedd Szent Anna napja, akit úgy kapcsolnak a keddhez, hogy ő maga kedden született, kedden szülte Szűz Máriát és kedden halt meg. A kedd a közösség, a nép, a család idejét hozza el.
Szinyei Merse Pál Majális című festményén művészien jeleníti meg a hétbolygó-rendszert. Képünkön a Hold képviselője – természetesen a Nap képviselőjével párban – a hófehér ruhás, visszafogott tartású, “szűzies” hölgy.
A Holddal kapcsolatban már említettük, hogy a Nap fényét tükrözi, illetve a Kettő tartozik hozzá, és a hagyomány a Kettőt tükörnek is nevezi. A hermetikában a víz az első tükör, és a víz az ősanya. A teremtésben a második nap a Holdé, amikor az alsó- és felső vizek szétválasztása történik. A tükör-szerep miatt nevezik a Holdat hasonmásnak, fátyolnak, látszatnak, káprázatnak. Emiatt a varázslat, a mágia is a Holdhoz tartozó analógia. A hinduk szerint ez a maja, nem a valóság, mert a valóság az Egy, a Kettő pedig a valóság káprázata. Analógiásan a Holddal, mint fátyollal takarjuk el belső, lényegi, láthatatlan birodalmunkat. A Hold-képviselet gyönyörűen fogalmazza meg Gárdonyi Géza Láthatatlan ember című művében. A regényt Pap Gábor művészettörténész elemzi asztrálmítoszi szempontból. A Hold képviselője Emőke, aki végletesen tiszta és sebezhető jellem, a Hold magas működését jeleníti meg. A mesélő Zéta, Emőkétől tanulta a következő, csodálatos megállapítást: „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”
