8 perc olvasási idő
A Halak csillagképet a Napúton a Kos csillagkép követi. A Kos csillagkép a Napúton előre és a Tejútra néz, így az előre tekintést és a magasabb összefüggések meglátásának a lehetőségét jelképezi. A Tejút egy magasabb szintet és minőséget szimbolizál, így egy magasabb szintű megközelítést is kínál, aminek a segítségével ki tudunk emelkedni a problémákból.
Ezzel kapcsolatban egy pillanatra térjünk vissza a Kos jegyéhez. Mit jelenthet az a mondásunk, hogy nem jutunk ötről a hatra? Milyen problémával szembesül ilyenkor az ember? A természetes egész számoknak az Állatöv egyes jegyeihez való rendelése nem felsorolást vagy mennyiséget, hanem egyfajta minőséget jelent. Ezekkel a számokkal a meséinkben is sokszor találkozunk. A Halak száma az ötös, a Kos száma pedig a hatos. Akik olvassák az írásainkat és tudják, hogy a vég a Halakhoz, a kezdet pedig a Koshoz tartozik, már sejthetik, hogy az ötről a hatra jutás nem kevesebb próbatétel, mint maga az újjászületés, a minőségi emelkedés. Egyrészt csak egy magasabb nézőpontból szemlélve a dolgokat vagyunk képesek a megoldhatatlannak tűnő problémák fölé emelkedni. Másrészt cselekednünk kell: maradunk a megszokottnál, vagy kiemelkedünk, és magasabb szinten folytatjuk az utunkat, azaz átéljük a megváltást és mi magunk is feltámadunk?
Egy másik megközelítéshez kettőt visszalépünk az évkörben: a föld-elemű Bak száma a négyes – ami a négy elem száma is, hiszen földi körülmények között ezek keretében nyilvánul meg az élet -, a levegős Vízöntő köti- és hangolja össze a Bak (négy) és a Halak (öt) működését. A következő szint a Kos (HaT), ahol HaTni kezdenek a dolgok, ez pedig egy korántsem lebecsülendő hatás különösen, ha hozzá HiT is járul: ez a Kosban történő újjászületés.
A Kos szeme (a csillagkép legfényesebb csillaga) a Hamal. A „hamal” arabul birkát jelent, akiben az ösztönök szintjén benne van az élre törekvés. Van olyan értelmezés, hogy a Hamal a csillagkép homlokának közepét jelöli, azaz azt a láthatatlan harmadik szemet, amely a nem fizikai érzékelésért felelős és a magasabb tudatossággal áll kapcsolatban, ami révén képes meglátni az isteni minőséget.
Az ókorban (a Bika után) a Kos csillagképnél volt a tavaszpont, emiatt a bika mellett a kos is fontos szerepet kapott az ókori mitológiákban. Egyiptomban a termékenység istenét, Hnumot és a thébai napistent, Ámont kosfejű emberként ábrázolták. Ez utóbbinak – a születés és újjászületés isteneként – lélekvivő szerepe is volt, mint az éjszakai, az alvilágban utazó Napnak az ember által ismeretlen tartományokba volt bejárása. Itt napról napra sikeresen megküzdött a sötétség kígyójával. Apophis legyőzése és Ámon mindennapi harca azt szimbolizálja, hogy a magas szintű működésünkhöz nem kívül, hanem belül, a belső világunkban kell a küzdelmeket megvívnunk.
A Kos csillagképhez a görög mitológiában az aranygyapjas kos tartozik, akinél megjelenik az áldozat. A görög mondavilág a Kos csillagaiban azt az aranygyapjút hordozó kost látta, amelyért az Argonauták beutazták az egész világot. A csodálatos szárnyas aranygyapjas kos – akit Poszeidón kos képében nemzett – áldozati állatnak ajánlkozva megmentette Athamasznak, Théba királyának a gyermekeit mostohájuk elől. Később épp a megmentett királyfi áldozta fel a kost, és aranygyapját Árész hadisten templomában helyezte el, illetve egy tölgyfára akasztotta. Az aranygyapjút – melyre egy sárkány vigyázott – később Iaszón királyfi az argonauták vezetője szerezte meg egy veszélyekkel teli, kalandos hajóút során. Hajója az Argó volt, amelynek égi jelölője a déli félteke egyik legnagyobb csillagképe, és ami ma már több kisebb csillagképből áll (Hajógerinc, Hajófar, Vitorla, Árboc és Zászló).
Az analógiák szintjén az aranygyapjas kos a Nap, amikor a Kos csillagképbe lép. Az aranygyapjú a Nap arany ruhája (sugarai), azaz a kos aranyló gyapja a tavaszi napéj-egyenlőség után emelkedő Napot, és a fény győzelmét jelképezi. Egy görög vázaképen Iaszón a sárkány gyomrából hozza fel az aranygyapjút, amely az alvilágból kiszabadított Napot jelenti. Ezzel összefüggésben az argonauták utazását – éppen úgy, ahogy Ámon küzdelmét – alvilágjárásként is értelmezhetjük. A mondákban tölgyfára akasztva jelenik meg az aranygyapjú. Az Argó hajó (mélyen a déli féltekén) felől nézve a Nap ilyenkor a Tejút, mint életfa mellett tűnik fel. A tölgyfa a Tejút, a teljesség képjele (nálunk is így jelenik meg pl. a Háromágú tölgyfa tündére című mesében). A hajó a Kossal szemben lévő, az őszi napéjegyenlőséggel kezdődő Mérleg-időszak képjele is. A labilis egyensúlyi viszonyokat jeleníti meg, ahol a labilitást a víz eleme, azaz az érzelmek és a lélek feltáratlan mélységi adják. A hajón való utazás életút jelkép, a lélek világában való utazást is szimbolizálja. Ami az utazás során előreviszi a hajót, az a levegő eleme, azaz a tudás. Az aranygyapjú keresése a látható dolgok mögötti igazság keresését jelenti. C.G.Jung az aranygyapjúban a belső, lelki célok szimbólumát is látta, amelyet minden akadály ellenére és gondolkodásunk minden ítélete ellenére mégis csak elérünk (B. Hamann nyomán).
A Kos a tudatosan vállalt áldozat jelképe. Felette, a zeniten ragyogó Androméda csillagkép is ezt erősíti. A görög mitológiában Androméda önként vállalt áldozatot anyja (Cassiopeia) bűnéért, de a hős Perszeusz megmentette a királylányt, egymásba szerettek és – mondhatjuk, hogy az isteni minőséget magához vonzotta, mert – az istenfiú feleségül vette. Fontos megkülönböztetni az áldozattá válást, a tudatosan vállalt áldozathozataltól. A vágómarhával történtek a vágóhídon: mészárlás. Csak az önként vállalt áldozat számít tényleges áldozatnak, és ezért a tudatosan vállalt áldozat áldássá válik. A Kos felett látható az Északi Háromszög (Triangulum) csillagkép a test-lélek-szellem hármasságát és annak ismeretét jelzi. A Koshoz kapcsolódva azt szimbolizálja, hogy az áldozathozatalnak a hármasság szintjén, azaz testi-lelki-szellemi szinten kell megtörténnie ahhoz, hogy valóban emelkedés lehessen belőle. Miket kellene feláldoznunk az emelkedéshez? Elsősorban a saját önkorlátozó gondolatainkat, félelmeinket és cselekedeteinket, amelyek meggátolják, hogy felelősséget vállaljunk a saját sorsunkért. Valljuk be, sokszor kényelmes megoldásnak tűnhet áldozatként tekinteni magunkra és a külvilágot okolni mindenért, de ez soha sem hoz újjászületést. Ki kell emelkedni a tehetetlen áldozat szerepéből, hogy magasabb tudatszinten, tudatosan dönteni képes emberekké váljunk (Paksi Zoltán nyomán).
A Kos alatt a Cet csillagkép feje látható. A Cet az elvonulás és a belső jelenlét csillagképe, feje (szellemisége) a Halak világkorszakban az Égi Egyenlítő fölé emelkedik, ami a lélek mélységeire való tudatosodást jelképezi.
A csillagos égen az Északi Légy (Muska Borealis) csillagképe ma már a Kos csillagkép része, de vannak még olyan csillagtérkép ábrázolások, ahol a Légy a Kos hátán jelenik meg. A Légy – a Déli Léggyel (Muska) együtt – a bátorság mellett a halálból, a túlvilágról való visszatérést és üzenetét jelképezi (Paksi Zoltán nyomán).
A Kos csillagkép olümposzi védnöke Pallasz Athéné istennő, aki a szkíta-görög mitológiában a bölcsesség, a jog, az igazságosság, az erő, a műveltség és a „városvédő” harc megtestesítője. Latin megfelelője Minerva. Athéné a bölcs tanácsokat osztogató „bagolyszemű”, „szűz” istenasszony volt. Az istenek sorrendjében közvetlenül Zeusz után emlegették. Athéné szent állata, jelképe és megszemélyesítője a bagoly, a tudás és bölcsesség szimbóluma.
Régi mítoszok szerint (anya nélkül) apja, Zeusz homlokából teljes fegyverzetben pattant ki, amikor a bölcs Héphaisztosz kovácsisten kalapácsával mért ütést Zeusz fejére. A mítoszok szimbolikája szerint így Zeusz szellemiségét: bölcsességét, igazságosságát és erejét testesítette meg. Nem tudjuk nem észrevenni a hangalaki megfelelést a PaLLaSZ, a PaLLoS, a PáLLóS (izzó) és a PaRáZS között. Pallasz Athéné kezében kétélű PaLLoSsal (széles pengéjű egyenes karddal), az igazságtétel eszközével született meg. Zeusz (Jupiter) tüzes, aktív, kiáradó őselv, így amikor a kovácsisten a tüzes Zeusz homlokára csap, akkor szikraként izzó zsarátnok röppen ki. Athéné az egyik neve a hajnalnak is. A hajnalPíR hasonló a PaRáZS színéhez, és e szavak gyöke (pír és parázs) is azonos. Zeusz az ég ura, leánya Athéné a hajnal, így mondhatjuk azt is, hogy „a hajnal fénye megnyitotta vagy fölgyujtotta az égnek sötét arcát vagy homlokát” (Cox György). A hajnal felébreszti az álmukból az embereket, a hajnal fénye a tudás világosságával analóg. Athéné szűz istennő lévén a tudás és az erők tisztán működtetését képviseli.
Összességében mire tanít bennünket ez a kicsi, de annál érdekesebb csillagkép? Tekintsünk előre a magasabb minőségek felé, utazzunk befelé a lelkünk mélyére, (önismereti munkával) tárjuk fel rejtett mélységeit, találjuk meg, hogy mi képviseli életünkben az isteni minőséget, győzzük le lehúzó önkorlátozó gondolatainkat, félelmeinket és cselekedeteinket, hogy magasabb tudatosságra ébredhessünk, és tudatosan követve a magasabb célokat tiszta erőkkel emelkedhessünk és újjászülessünk.
