7 perc olvasási idő
Tovább ismerkedünk az évkörben kirajzolódó keresztekkel. Emlékeztetőül: a 12 évköri egységből az egymástól 90 fok távolságra elhelyezkedő jegy-érvénytartamok fontos pontokat, ún. kereszteket jelölnek ki. Ez három különböző, de egyaránt kereszt-alakzatban kirajzolódó kapcsolatrendszert jelent az évkörben: az új idő születését jelző napéjegyenlőségek (Kos-Mérleg) és napfordulók (Bak-Rák) sarkalatos keresztjét; a megtartást és a megmaradáshoz szükséges energia-háztartást biztosító szilárd (fix) keresztet (Oroszlán-Vízöntő, illetve Bika – Skorpió végpontokkal), és az átalakulást, megújulást elindító váltó vagy változó keresztet (Nyilas-Ikrek , illetve Szűz-Halak tengelyek által kirajzolt kereszt).
Az évkör négy legfontosabb pontja a kardinális vagy sarkalatos kereszt végpontjai. A sarkalatos pontok a négy évszakot jelölik ki. A két szélsőséget a nyári- (ekkor van a legtöbb a fényből és a legkevesebb a sötétségből) és a téli napforduló (ekkor van a legtöbb a sötétségből és a legkevesebb a fényből) adja. A kiegyenlítődés – egyforma hosszú nappalok és éjszakák – a napéjegyenlőségi pontokon, a tavaszi- és őszi napéjegyenlőség napján történik.
Képünkön a hurkos farkú fekete sárkány, a Bak évköri egység képjele látható. Korábban már találkoztunk ezzel a képírással, a székelydályai (Székelyföld) református templomban található képjel a Bak szokványos jele a magyar népművészet más ágaiban, és más egyéb kazettás mennyezeteken is sűrűn előfordul (pl. Csengersima, Kraszna, Bánffyhunyad).
A hurok a téli napfordulón az értékőrzést célzó végletes bezárkózást jelzi. Emlékszünk, hogy Csengersimán a hurokba egy bibliai idézet került a Megváltó eljöveteléről. A hurok szorításában fogy az éltető energia és tovább is fogyna, ha nem kapna utánpótlást egy magasabb szintről az élet, ami az egész élővilágot megváltja. Az Egyetemes Megváltónak is ide kell születnie, különben a nála rosszabb helyzetben lévők megváltatlanok maradnának. Minden megváltó minőség az év legsötétebb pontjára születik. Említettük már, hogy – alacsony szintű működés esetén – itt a legtöbb esély azon tulajdonságok megvalósulásának, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a sötétséggel: a gonoszság, a gyűlölködés, az oktalan és parttalan bosszúvágy. A Bak – Rák tengely másik pontján, a Rákban pedig ezek ellentétének megvalósulási lehetőségeivel találkozunk: a jósággal, a szeretettel és a viszonzást nem váró ingyen kegyelemmel. Az üdvtörténet szorosan összefügg az évköri rendszer fény-árnyék változásával.
A pöttyözés, a pontozás hangsúlyos a képen. A pontok az egyes vonalak sajátos görbülettípusaira hívják fel a figyelmet, pontosítják, kiemelik a hurkos farkú sárkány képéből a sarokból induló növények SZiRMait, magát a SáRKáNYt, annak SZáRNYát és a hurkot. A kipontozott, “pontosított” részeket – akár oda-vissza -, mint képírást olvashatjuk le a képről. (A képírásra és annak olvasására már utaltunk a hangalaki megfelelés című írásunkban.)
Egy kis kitérőt kell még tennünk: a képjeleket mindkét irányból oda-vissza olvashatjuk. A jobbról balra történő írás, olvasás ősi irány (gondoljunk a székely-magyar rovásírásra, vagy az arab és héber írásra). Az északi féltekén a víz forgásirányában és a kúszó növények mászási irányában a jobbról balra történő haladás a természetes. Vannak olyan vélekedések, hogy azáltal, hogy áttértünk a balról jobbra írásra és olvasásra, folyamatosan „megtévesztjük” az agyunkat, és bizony felborul a szellemi rend.
A képről a Bak időszakára vonatkozóan le tudjuk olvasni (a teljesség igénye nélkül) a SzŰZ Nő, a FéNY SZüLő, az őSNaP, a FéNYeS és a FéNY őS szavakat. A hurok SZiRoM formájából és a SZáRNYból kiolvashatók a SzeLLeM, a SZeReLeM és az őSeRőM szavak. Ezek azok a minőségek, amiket megőrizve tovább vihető az élet. További szavak még: SZeLeKeN – SzáLLóKoN – SzóLaM – FéNY SZáL – FéNY SZóL – FéNY SZüL – LeSZ NaP. Akár versként is szólhatna a téli napfordulón a Fényt óhajtóknak, amelyből következik a bibliai idézet: “És az Ige testté lőn” (János, 1,14).
Maga az átlós elhelyezésű (Bak) SáRKáNY a mindenség őrző erőjének a megidézője, “Atyát” őrző minőség, őrzi a Napot, a téli napfordulón megszülető FéNYt. A SáR, mint agyag-anyag a földes jegyű Bak analógiáit is megidézi, de megidézi az őS-áR-t is, ami a Napisten ősi neve (pl. Egyiptomban Ré). Érdekesség, hogy a hun Atilla eredeti címe nem király, hanem aranykán volt. Az aranyat nálunk a régiségben a SáR szó fejezte ki, ami a NaP-ot is jelentette. Az Aranykán tehát SáRKáN, a SáRGáN ragyogó Nap fia.
A SáRKáNY hangalaki megfelelője még pl. a SeRKeN. Az elcsendesedés, a Fény újjászületésének, illetve testet-öltésének magasztos eseménye után a SeRKeNtés a fő feladat, ezt a regölés harsány bőség- és termékenységvarázsló megnyilatkozásai hivatottak teljesíteni. (Mellesleg a SaRKaNTyú SeRKeNTést szolgáló eszköz.)
A SZáRNYban megfigyelhető két csillag. Alig láthatók, de nagyon fontos üzenetük van. A Nap – Hold – Vénusz hármasságából fakad az élet, ezzel majd később bővebben is foglalkozunk. Most itt a SZáRNYban lévő két csillaghoz kapcsolódva legyen elég annyi, hogy ők itt a Nap-Vénusz kettőst jeleníthetik meg, mert kettejük együttes tulajdonsága biztosítja az önként hozott áldozatot, a teljességet, ami a Bakban megszülető Fiúság velejárója.
A világkorszakot is a kardinális kereszt négy pontja jelöli ki. A tavaszpont (Kos 0. foka) jelenleg a Halak csillagkép visszaúszó Halánál, az őszpont (Mérleg 0. foka) a Szűz csillagképben van, a nyári napforduló (Rák 0. foka) az Orion csillagait, a téli napforduló (Bak 0. foka) pedig a Kígyótartó csillagképet érinti.
A Kígyótartó csillagképnél már írtunk arról, hogy mit jelent az, hogy a Tejúton, a Kígyótartó Kígyót tartó jobb kezénél van a téli napforduló, azaz a Fény születése. Ez azt jelképezi, hogy jelen korszakunkban a Fény, a szeretet, a szellemi- és ösztönerők kézben tartása és működtetése kiemelt feladatot és lehetőséget ad mindannyiunk számára. Beavatással indul az új korszak (a Kígyótartó az alsó égbolt beavató csillagképe), a napfordulós Rák – Bak tengely a precesszió miatt a Tejúton ível át, így az új idő indulásánál a magas szeretet erői segítenek befelé figyelni, hogy önmagunk mélyén megtalálhassuk a Fényt, isteni önvalónkat. Az itt „megszülető” Nap rávilágít a lényeges dolgokra, amelyek előre visznek bennünket. Megláthatjuk és felismerhetjük a korlátainkat, az idejétmúlt, rögzült, visszatartó cselekedeteinket és gondolatainkat, amelyeket nem érdemes továbbvinni az új korszakba. Itt van lehetőségünk a Fény által meggyógyítani és megváltani önmagunkat. A megváltás magasabb szintre emelkedést jelent. A Kígyótartó teremtést is szimbolizál, hiszen az általa tartott Kígyó Farka az égi anyaöl, a Tejút hasadékába hatol és e nemzés révén egy újjászülető lélek emelkedik Sas szárnyain. De ez a teremtés, még belül, mélyen önmagunkban érik.
A Szaturnuszhoz tartozik a sors iránti alázat. A Bakhoz tartozik a térd és a koldus. Mindkettő analógia az alázatra és a szerénységre tanít. Térdet kell hajtani, de csak a Megváltó fénye előtt! Maradjunk hűek önmagunkhoz, igazán akarjuk a jót és az igazat, és Jupiterhez, a szeretet bölcsességének rezgéséhez hangoljuk magunkat. Erre Szaturnusz kényszerít bennünket. Életképességünk mércéje a szeretet.
